eltávozik tn ige 14a10 

1. ’〈ember, állat v. jármű〉 elmegy, távozik (vhonnan, vkitől v. vhova, vmerre)’ ❖ A’ gondos Márk-Grófné [= őrgrófné] az alatt úgy ſzorgalmatoskodott a’ Hertzegnek ſzemélye körül, hogy egy ſzempillantáſig ſem távozott el mellöle (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 51) | [a várnai csata során Hunyadi János] intéseinek, esdekléseinek ellenére eltávoz tőle Wladiszló [ti. I. Ulászló] ismét, és szántszándékkal az ellenség sorai közé egyelíti magát (1818 Tudományos Gyűjtemény C5494, 38) | A rablók egyebet nem vive magukkal, 1 órakor eltávoztak Hektő felé (1859 Vasárnapi Újság CD56) | a férje egy percre eltávozott (1925 Krúdy Gyula CD54) | Ha [a zsiráf] nyugtalankodik, lassú, himbálódzó léptekkel távozik el, de ha igazán megijesztik, különös galoppba kezd (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Az oltás csak akkor vehette kezdetét, amikor a gépek eltávoztak a város feletti légtérből (1944 Soproni Szemle CD52) | Némi ügyrendi vita után a bizottság ellenzéki tagjai eltávoztak az épp kezdődő plenáris ülésre (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈ember, állat, jármű stb.〉 lakóhelyét v. addigi tartózkodási helyét (bizonyos időre) elhagyva távozik, ill. 〈intézmény, szervezet〉 székhelyét átteszi, elköltözik (vhonnan v. vhova)’ ❖ Azon kivül ſok ſzökö katona, felvén a’ büntetéstöl hazájától örökkön eltávozik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 2) | (A pesti lovarkör) a nemzeti szinház szomszédságából eltávozik s uj helyéül a király- és árok-utcza sarkán levő üres házhely van kijelölve (1860 Vasárnapi Újság CD56) | a marsalai öbölben időzött két nápolyi hadi gőzös onnan eltávozott (1894 e. Kossuth Lajos CD32) | [az ún. kék galambok októberben] már költözködnek s novemberben legnagyobb részök eltávozott Dél-Európába (1899 Chernel István CD34) | [A zendülés idején] az udvar eltávozott a városból (1901 Nagy képes világtörténet CD03) | Ha az exorcizmus sikeres, akkor a gonosz lelkek eltávoznak s az ember minden baja, betegsége megszűnik (1993 BibliaiLex. CD1207).

1b. ’〈állásából, működési területéről stb.〉 önként(, jogviszonyának megszűnésével) v. menesztése miatt elmegy, távozik vki’ ❖ Ti! kik Tanítói hívatalt mertetek magatokra vállalni, ’s azombann vagy ahoz való tudománytok és okosságtok nintsen, hogy ki tudnátok keresni az elmének nyitját [...]; óh távozzatok el szentségtörők! [...] menjetek és válaszszatok ollyan élelem modját, a’ melly eszetekhez és szívetekhez való (1808 Diószegi Sámuel 8105001, 21) | sajnálattal kell néznünk, hogy Horváth Gyulát (az egyetlen embert, aki tud és akar is dolgozni), a kormánypárt ezen sokáig fel nem ösmert nagytehetségű tagját el hagyják távozni bravúrral betöltött állásáról (1882 Mikszáth Kálmán CD04) | [Fénesy György] ifju korában a Jézus-társaság növendékei közé lépett, de innen csakhamar eltávozott s jogász lett (1894 PallasLex. CD02) | Vahot Tompa nevével ellensúlyozza a lapjától eltávozott Petőfit (1965 Kovács Kálmán CD53).

1c. (gyakr. a véglegességre utaló idő-, ill. a földi életre, közösségre utaló helyhatározóval) (szépítő) ’〈annak kif-ére, hogy vki meghal〉’ ❖ Vitkovits Mihály, Arad, Tsanád és Heves Vármegyéknek Tábla Bírájuk, ’s a’ Magyar Literaturának lelkes Elősegítője, tőlünk örökre eltávozott Pesten Sept. 9-dikén a’ folyó 1829-dik évben (1829 Horvát István C4938, 716) | Wagner Richard eltávozott a földről (1919 Juhász Gyula¹ 9284856, 180) | az immár húsz éve eltávozott Szilágyi Domokos (1997 Új Könyvek CD29) | általában egy orvosi csoport mondja ki valakiről, hogy végleg eltávozott az élők sorából (2002 Magyar Hírlap CD09).

1d. ’〈annak kif-ére, hogy vmely tárgy, dolog (mint vmilyen fenyegető állapot, helyzet szimbóluma) rendsz. vmely külső erő révén elkerül vhonnan, vkinek a közeléből〉’ ❖ bóldogtalanságomnak eſzköze, és bizonysága! halálos Koronám! mellyet ezerſzer könyveimmel áſztattam, távozz-el tölem (le-vetvén Koronáját) és veſzſzen-el annak az emlékezete-is, a’ ki tégedet homlokomra függeſztette! (1781 Zechenter Antal ford.–Racine 7386010, 77) | Vajha a’ mostani rettenetes idők ostora hamar eltávoznék, vagy legalább tágúlna! (1817 Kis János¹ C2568, 65) | A két egymástól elvált házastárs ismét egymáshoz olvadt ez iszonyú könnyek özöne által […]: s utoljára mind a kettő kihajolt az erkélyről, s kezeivel integetett istenhozzádot az eltávozó koporsónak! (1879 Jókai Mór CD18) | Absalom viselkedésével kezd teljesedni Nátán próféta fenyegetése, hogy a kard nem távozik el Dávid családjától (1996 Katolikus Biblia jegyzetei CD1202) | A főétel után a legnagyobb lapostányér is eltávozik előlünk, majd sajt, gyümölcs és desszert céljára érkezhetnek, egymás után újabb tányér- vagy tálneműek (1998 Lakáskultúra CD39).

1e. (az öntudatra, eszméletre v. a gondolkodási képességre utaló -tól/-től ragos határozóval) (rég) ’〈annak kif-ére, hogy öntudatlan, ill. beszámíthatatlan, őrült állapotba kerül vki〉’ ❖ Ha [az orbánc] agya velejére rohann, azonnal beteg eſzétl el távozik, […] arra mindjárt bolond hagymáz éri, és mély álomban rkre el-aluſzik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 285) | eſzétl el-távozottnak kellene lennie a’ nagy Vezérnek, ha éppen azon nagy vakmerſégre vetemedne (1789 Gvadányi József C1925, 237) | [Péntek] ſzemeit merön a’ földnek ſzegezte, és úgy tetſzett, mintha elméjétöl el-távozott-vólna (1794 Gyarmathi Sámuel ford.–Campe C1949, 316) | Most hallom hogy [Szapáry Péter] utolsó napjaiban eltávozva lenni látszott magától, de a’ mellyet az ő nem psychologus vendégei még gyógyulás’ jele gyanánt vettek (1814 Kazinczy Ferenc C2565, 89).

2. ’〈folyékony v. légnemű anyag, kül. vmely zárt térből nyíláson, csövön〉 távozik, kikerül’ ❖ [a csöveknek] tulsó végeik egy távolálló hajóra levén kötve, azoknak egyikén a buvár a friss levegőt szivja be, másikán pedig a romlott lég távozik el tőle (1854 Vasárnapi Újság CD56) | a víz a halcsontlemezek közt eltávozik a szájüregből (1929 Az állatok világa ford. CD46) | A vascsövön át alig távozik el víz, úgyhogy gátemeléssel és új cső befektetéssel kellett megállapítanom [a forrás] hozamát (1959 Firbás Oszkár CD52) | A kunyhó teteje nyitott volt, hogy a füst az építményből eltávozhasson (2000 Veres László CD36).

2a. ’〈ember v. állat szervezetéből〉 anyagcsere v. más testi folyamat során kikerül, kiürül vmi’ ❖ mind annyiszor a fejéből még el nem távozott pálinka szesze földhöz sujtá (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Ezeket a vérzéseket a régi orvosok úgy fogták fel, hogy azokkal, minthogy könnyebbülést okoznak, sok más betegség anyaga távozik el a testből (1893 PallasLex. CD02) | [a kagylóknál] a végbélnyílással szemben egy rés marad szabadon, melyet kivezető nyílásnak vagy végbélrésnek nevezünk; ezen át távozik el a bélsár, valamint a lélekzés közben elhasznált víz (1933 Az állatok világa ford. CD46) | További gyógyszeres kezeléssel előidézhető a méh összehúzódása, hogy a fölösleges váladék vagy az esetleg bent maradt méhlepény eltávozzék (1992 Szinák János–Veress István CD59).

2b. ’〈légnemű v. folyékony anyag, íz〉 elillan v. elpárolog, ill. 〈energia, hő〉 távozva eltűnik (vhonnan)’ ❖ Az utóbbi esetben a kilugzás után a mészeny [= kalcium] magasabb kénesedési foka maradna hátra, vagy a kén egyik részének elégnie, s mint kénecssavnak (schweflige Saeure) eltávoznia kellene (1847 Hetilap CD61) | Izzadunk s ez által eltávozik a felesleges meleg (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Az agyagot lassan és fokozatosan kell felhevíteni, hogy a vizgőz lassan távozhassék el (1893 PallasLex. CD02) | A kicsumázott és reszelt almából egy teáskanállal ráteszünk, ezután szorosan összegöngyöljük úgy, hogy a benne levő ízekből egy csepp se tudjon eltávozni (1994 Frank Júlia CD19) | A Nap által kisugárzott energiának csak töredékét veszi fel a Föld és a többi bolygó, döntő többsége eltávozik a Naprendszerből (1996 Természet Világa CD50).

2c. (rendsz. mn-i ign-i alakban) ’〈annak kif-ére, hogy az emberi lélek a halál során a testet, ill. a földi világot elhagyja〉’ ❖ [a nemzet] elvérzett és nyomorúságban kihalt hazafiait szent mártiroknak tartja, melyeknek eltávozott lelke az élőknek lelkűletét tisztitni, szilárditni, istenesitni fogja (1857 Széchenyi István CD1501) | A fal felé fordultam, valami sötétkék éjszakát képzeltem magam körül, amelyben csendesen repül egy kis fénysugár, a földről imént eltávozott lélek (1933 e. Krúdy Gyula CD54) | A gyászoló család tagjai [...] a meggyújtott máglyát addig őrzik, míg szét nem robban a holttest koponyája, hiszen ekkor távozik el a halott lelke (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈(természeti) jelenség〉 elvonul vhonnan, ill. (így) fokozatosan megszűnik’ ❖ Távozz el, tavasznak tündér gyengesége, Napnyugoti szellők langyos melegsége (1782 Ányos Pál CD01) | Rendszerént több égiháború szokta egymást követni; mindazonáltal az soha sem jön többé viszsza, melly már itt volt, és eltávozott (1829 Zádor Elek ford.–Wigand 8532013, 56) | a tenger, melly egész földünk nagyobb részét lepte, utoljára földünk nagy részéről eltávozott, s magát medrébe vonta (1847 Hetilap CD61) | Akkor már tavaszodott, és az alacsony ereszeken, esőcsatornákon gunnyasztó téli vénemberkék lehuppantak a tetőkről, s velük együtt eltávozott a köd is a Bánat utcából (1920 Krúdy Gyula CD54) | Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

3a. (vál) ’〈annak kif-ére, hogy vmely (lelki)állapot, érzés, emlék stb. megszűnik, elmúlik, ill. vmely (kellemetlen) külső hatás, állapot stb. nem áll fenn tovább, érvényét veszti〉’ ❖ Ne félj a’tól ſemmit-is, hogy az [ti. az állhatatosság] akár melly nyomorúságodnak és meg-aláztatáſodnak idején el-távozzék tölled (1772 Zalányi Péter ford.–Marmontel 7497001, 75) | Allah ne adja, hogy eltávozzék kedved irántam (1827 Vörösmarty Mihály CD01) | adná isten, hogy e’ megyéből a’ haza’ szeretet soha el ne távozzék (1844 Pesti Hírlap CD61) | a controversia sokkal ifjabb, hogy sem olvasóink figyelmes emlékezetéből eltávozott volna (1846 Hetilap CD61) | Ezekben a pillanatokban Barrientos Mária arca kísértetiessé válik, […] szinte eltávozik róla az élet (1912 Elek Artúr CD10) | nincs szó arról, hogy mindennemű baj és bánat eltávoznék életünkből (1996 Magyar reformátusok CD1210).

3b. (kissé rég) ’〈vmely időszak, korszak (vki számára)〉 véget ér, elmúlik’ ❖ lepjen-meg tsak a’ fonnyaſztó vénség, Egyſzerre el-távoz tled a’ Legénység (1790 Csépán István ford.–Blumauer C1506, 69) | Áldott kora a’ Maria Therézia uralkodásának, miért távozál-el! (1826 Kazinczy Ferenc C4937, 112) | Óh, Elohim, sohse távozzon el tőlem ez az óra! (1929 Pap Károly CD10).

4. (kissé rég) ’elmozdulva, ill. mozogva (vmennyire) eltávolodik (vhonnan v. vmerre) vmi, vki’ ❖ Szabadon ki botſátottanak bennünket a’ kapukon, és midön a’ vároſtól jól el távoztunk volna, viszsza botſátá Stráton a’ teſtörzö ſereget a’ városban (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 142) | Ha a’ vezető villanyos, akkor a’ két gömb eltávozik egymástul és pedig annál jobban minél több benne a’ villany (1834 Garasos Tár 8625004, 80) | Az antipasszát minél jobban távozik el délre vagy északra, annál közelebb ereszkedik a földhöz (1893 PallasLex. CD02) | [a mormota] néhány lépésnyire eltávozott biztos menedéket nyújtó lakásától (1929 Az állatok világa ford. CD46).

4a. (rég) ’〈út, vonal v. más hosszanti kiterjedésű dolog egy másiktól, ill. vmilyen iránytól〉 eltér, eltávolodik’ ❖ Egymáſtól el-távozók azok a’ roſtok, a’ mellyek egy pontból ſokfelé végezdnek (1782 Benkő Ferenc ford.–Werner C0960, 154) | Mit nevezünk szétfutó vonaloknak? „Ollyan vonalokat, mellyek egymástól mindég eltávoznak és egyik végén összébb futnak, a másikon pedig széttágulnak.” (1837 Kossuth Lajos ford.–Wilderspin CD32) | [a mélyben] csalit és szirtdarabok közt tekereg a keskeny ösvény, majd eltávozva majd visszafordulva, mig szeszélyes bolyongás után megint egy hegyre veti magát (1851 Kemény Zsigmond 8235010, 33) | [a két kőzetnek] az összetódulása tartá fenn aztán mindenféle tekervényeiben azt a folytatólagos üreget, mely nagyon keveset távozott el a vízirányos vonaltól (1875 Jókai Mór CD18) | Csapnál a Latorcza is nagyon közeledik a Tiszához, de azután eltávozik tőle, éjszaknyugatra kanyarodván (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21).

4b. (rég, ritk) ’〈annak kif-ére, hogy távolabb kerül, ill. távol van vmi vmitől〉’ ❖ a juhnyájak a faluktúl el-távozott helyekben ſzoktak tartattni (1779 Próbákbúl szedett oktatás C3537, 5) | [ha egy merőleges egyenesnek] cſak egy pontya (B, vagy A) egyenl-képpen távozik el a’ máſik (MN) hoſznak [= egyenesnek] két pontyaitól (C-D-tl), mellyek innent, és amonnant tétetnek, azon függnek [= merőleges egyenesnek] több pontyai-is egyenl-képpen fognak el-távozni ama két pontoktól (1798 Dugonics András C1465, 24).

5. (rég) ’〈személy v. csoport〉 elidegenedve eltávolodik, ill. (hűtlenül) elfordul, elpártol vkitől, vmitől’ ❖ az én ſzívemnek kſziklája […] te vagy Isten mind örökké, mert ímé a’ kik te tled el-távoznak, el-veſznek, el-veſzted mind azokat, a’ kik te tled el-távoznak, és el-hajlanak (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252012, 25) | [a kertészkedés] közelebb juttat a’ természethez, mellytől nagyon is messze távoztunk el (1811 Kazinczy Ferenc C2562, 106) | De ha a’ ministerek azzal hizelkednek magoknak, hogy [az újabb nemzedék] a’ pártoktól a’ végett távozott el, hogy hozzájok álljon, nagyon csalódnak (1846 Szalay László ford. [!] 8419021, 348) | nem jó az embernek sokáig jegyben járni, mert nemhogy közelednék, hanem jobban eltávozik egymástól (1872 Jókai Mór CD18).

5a. (rég) ’〈ember, es. állat vmely (normának tekintett) eszmétől, gyakorlattól stb.〉 viselkedésében, tevékenységében v. felfogásában eltér, eltávolodik, ill. azzal szakít, felhagy’ ❖ nnn maga az Isten rendelte, st világosan parantsolja-is ezt [ti. a szülők tiszteletét], ’s annak meg-tartásához jutalmúl ragaſztja az hoſzſzú életet. Ne távozzunk-el ettl (1775 Kovács Ferenc¹ ford. 7193001, 44) | a’ közönségeſen bé-vett régulától [ti. a tojások kiköltésétől] némely Madarak el-távoznak, […] minthogy a’ homokba teſzik Tojáſſaikat, a’ melyeknek ki-keléſeket oſztán a’ Nap-melegére bizzák (1793 Segesvári István ford.–Derham 7289009, 562) | Nekem nem szabad el-távoznom fel-tett Czéllomtól, a’ melly az, hogy minél előbb kiverekedjem adósságaimból (1816 Dessewffy József C2566, 437) | eredeti tervemtől (planumomtól) a’ benne foglalt országokra nézve csak annyiban távoztam el, a’ mennyiben Franczia és Spanyolországnak nagyobb, Németországnak ellenben kissebb részét láttam, mint magamban föltevém (1833 Dercsényi János Lajos C1407, 1) | a pythagoreus-iskolából kikerülő Hicetas [...] és ennek tanítványa, Ecphantus el is jutottak a föld tengelyforgásának gondolatához, a nélkül, hogy a geocentrikus felfogás álláspontjáról eltávoztak volna (1904 ÓkoriLex. CD28).

5b. (kissé rég) ’〈vmely (normának tekintett) szabálytól, gyakorlattól stb.〉 megvalósulásában, működésében eltávolodik, attól eltér(ő lesz) vmi’ ❖ Tehát valami ettöl a’ Régulától el-távozik, az mind ellenkezik a’ Történettel, az nem lehet Történet (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3751, 127) | mit tehet arról a’ mester, ha viseletünk a’ jó ízléstől annyira eltávozott (1802 Németh László¹ C2555, 527) | a’ melly Közép Igéket állandóan ikel mondunk, azoknak hajtogatásában is, a’ 2dik Személyekben ugyan ritkábban, de a’ harmadikban sokkal gyakrabban eltávozik a’ közönséges Nyelvszokás a’ Szenved formátúl (1808 Pápay Sámuel 8353010, 218) | Nagy kár, hogy a várt járási orvos nem érkezett meg, hogy egy illyes az emberi rendes életművezettől [= szervezettől] eltávozott test belső alkatását bonczkés alá véve, kitanulhatta volna (1859 Vasárnapi Újság CD56) | ha az újabb irodalmi irányzatok, más elveknek hódolva, gyakran ettől [ti. a költői igazságszolgáltatás elvétől] eltávoznak is, az emberi szív a maga mély meggyőződésében soha róla lemondani nem fog (1903 Ferenczi Zoltán CD55).

5c. (rég) ’〈két tulajdonság, nézet stb. egymástól, ill. azt tekintve vki, vmi vkitől, vmitől〉(egyre inkább) különbözik, eltér’ ❖ Ezen mód leirásában azomban, oly nagyon eltávoznak egymástól Túdósaink vélekedései, hogy az ember sokſzor alig képzelheti, hogy ugyan azon egy nyelvnek réguláit akarják elé adni (1806 Teleki László¹ 8472002, 63) | Mesterem parancsol, ’s íme bátor vagyok kimondani azt, a’ miben érzéseink egymástól eltávoztak (1811 Szemere Pál C2561, 445) | ugyan azon matérialékból, négy ötszörte is több alkalmatosságot lehet egy költséggel építeni, ha az épület mennél közelébb jár a’ quadrát figurához, vagy is a’ széle a’ hosszához, – és a’ kár, vagy pazérlás úgy nevelkedik, a’ mint a’ hossza eltávozik a’ szélétl (1828 Cserna János 8496010, 52) | A’ kaktusok levéltelen ’s különös szára minden növevény felűlí képzeletünktül eltávozik (1834 Garasos Tár 8625001, 68) | [A mongol nyelv] külön nyelvjárásai csak egyes hangok’ kiejtésében távoznak el egymástól (1850 Reguly Antal 8390001, 5) | Füvészek és virágkedvelők gyakran igen eltávoznak egymástól a virágtenyésztésnél, az utóbbi, semmit sem gondolva a tisztán növényi rokonsággal, másképen osztályoz, mely csak a fajokkali bánásmódon alapul és nem tudományos rendszeren (1860 Vasárnapi Újság CD56) | minden oly irodalomban, melyet huzamosabb idő óta művelnek, többé-kevésbé eltávozik egymástól az irás és a kiejtés (1895 PallasLex. CD02).

6. (rég) ’〈a fő tárgytól〉 a gondolatmenetben eltér, eltávolodik vki, vmi’ ❖ De, úgy tetſzik nékem, hogy tanátskozásunk’ tulajdon tárgyától éſzre-vehetetlenl el-távoztunk (1792 Magyar Múzeum ford. 7448020, 364) | 3-dik [bíráló megjegyzés] az lehetne, hogy eddig a czéltól mellyet sejtek, nagyon eltávozik a’ Fabula (1820 Kazinczy Ferenc C4940, 283) | Szándékom, a’ nélkül hogy a’ jelen kérdéstől eltávoznám, kevés szóval láttatnom veletek a’ helyzetet, mellyben vagytok (1846 Szalay László ford.–Duport 8419016, 23) | Csutkás tanár úr ilyenkor [ti. borozás közben anekdotázva] mindig oly messze távozik el az alapgondolattól, melyből kiindult, hogy mire oda visszatérne, addig elálmosodik (1881 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. CzF. ~, eltávoztat; ÉrtSz.; TESz. távozik; ÉKsz.; SzT. eltávozhat, ~, eltávozott, eltávoztat, eltávoztathat, eltávoztathatik, eltávoztatik, eltávoztató, eltávoztattatik; ÚMTsz.