eltéveszt ts ige 5b2

1. (átv is) ’〈annak kif-ére, hogy vmely (keresett) személyt, helyet, tárgyat stb. tévedésből v. figyelmetlenségből rosszul azonosít(, és így nem a megfelelőt választja ki) vki, es. vmi〉’ ❖ valamint  moſt el-téveſztvén a’ Kápolnának útát, ide ’s-tova veſzedelmes útakon tévelyeg; úgy nem keveſen az Ádám maradéki közl, el-téveſztvén az üdvöſségnek útát, a’ világnak tſavargó útain járnak (1772 Jenei Márton ford.–Haeften C2222, 5) | a’ szerencsétlen egy üveget eltévesztve, kénsavhoz nyult ’s kínos halállal kimult (1842 Pesti Hírlap CD61) | [A felszólaló Ugron Ákos] igazi székely bátorsággal döf egyet Szapáryn, úgyhogy az hihetőleg sose fogja többé eltéveszteni, melyik [Ugron] az Ákos és melyik a Gábor (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | [a fejünk fölött keringő madarak] a kellő távolságot azonban nem igen tévesztik el s puskalövésnyire ritkán közelítenek (1899 Chernel István CD34) | vissza akart menni a nagyterembe, de eltévesztette az ajtót, és egy folyosón találta magát (1927 Schöpflin Aladár CD10) | [Ramón Gómez de la Serna író] eltévesztette a hivatását; tulajdonképen bohócnak született (1931 Brachfeld Olivér CD10) | Becsönget, háromszor, de senki sem nyit Ajtót. Eltévesztette a napot? (2010 Térey János 3314004, 333).

1a. (kissé rég) ’〈két hasonló személyt v. dolgot, ill. egyiket a másikkal〉 tévedésből összekever, felcserél’ ❖ miért téveſztik-el az Emberek az eſzközt a’ véggel, az indító okot annak kimenetelivel? (1790 Vályi András ford. 7463007, 320) | a’ kemény kristályos [...] méſz fldekkel gyakran el-téveſztik a’ qvártzot (1791 Zay Sámuel C4568, 95) | [Klaudína:] Eltévesztett Ön bennünket. [Lubin:] (Angélikához). Lelkemre mondom, éjjel az ember csöppet se’ lát (1863 Kazinczy Gábor ford.–Molière C3172, 200) | A bécsi nép a juraten szót a magnaten szóval eltévesztette (1885 Paskay Gyula C3432, 56) | eltévesztettem a főtanácsos urat a Gagyovszki főtanácsos úrral (1934 Gelléri Andor Endre CD10).

2. ’〈célba vett dolgot v. élőlényt〉 nem talál el, elvét vki, vmi’ ❖ a’ golyó eltéveszté czélját (1843 Pesti Hírlap CD61) | Még mielőtt lakhelyemre jutottam volna, két lövést hallottam; sógorom eltévesztett egy fölröppenő keselyüt (1885 Budapesti Hírlap máj. 30. C4732, 2) | [a magyarok lóhátról nyilazva] még a legsebesebb iramban is ritkán tévesztették el a célbavett ellenséget (1928 Bánlaky József CD16) | [az amerikaiak] megszerezték a korongot, és Whyte az üresen hagyott kaput nem tévesztette el (1998 Magyar Hírlap CD09) | nem szisszen fel, amikor a nővér eltéveszti a vénáját (2007 Népszava aug. 11. C7470, 8).

2a. (gyakr. tagadó szerkezetben) ’〈vmely kívánt v. elvárt célt, hatást stb.〉 nem ér el vmi v. nem valósít meg vki’ ❖ Könny meg-mútatni, hogy mind ezek a’ négy hajlandóſágok [ti. a bujaság, a nagyravágyás, a fösvénység és a tetszeni vágyás] el-téveſztetik vélünk a tzélt, és a’ bóldogſágot (1787 Péczeli József ford.–Young C3447, 457) | Szerencsére a varázs-szer sohasem téveszti el hatását (1877 Balázs Sándor¹ C0746, 93) | az a társadalom, a mely nem nyujt méltó alkalmat minden tagjának arra, hogy [művészi] energiáit élvezetesen gyakorolja, eltéveszti hivatását és nem egyéb puszta zsarnokságnál (1899 Joób Lajos C0070, 176) | ha az olvasó megsejti, hogy írójának mennyi fejtörésébe került a nyelv csiszolása, [az író] eltéveszti czélját (1910 Váczy János C4937, XXV) | ennek az egész költeménynek a szavai énrám se tévesztették el hatásukat (1975 Kertész Imre² 1078002, 158).

2b. ’végrehajtásakor, alkalmazásakor, előadásakor stb. véletlenül hibát ejtve benne elront vmit vki v. vmi’ ❖ fehlſchlagan, [...] elhibázni v. eltéveſzteni az ütést (1803 Márton József¹ C5801, 622. hasáb) | Eltévesztjük a’ nevelést és alkalmatosságot adunk a’ rossz erkőltsökre, ha megengedjük, hogy a’ mi gyermekeink mi rajtunk uralkodjanak (1808 Diószegi Sámuel 8105002, 37) | első lépés a helyes diagnosis; mert ha ez el lesz tévesztve, az orvoslás is el leszen (1877 Kossuth Lajos 8250008, 170) | Ha [a macskafélék] az ugrást eltévesztették, nagyobb távolságra nem üldözik a prédát (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [a gyógyszerésznek] a fejét veszik, ha egy tizedesjegyet eltéveszt (1956 Németh László² 9485043, 400) | hangosan végigkántáltam a megtanult imát, habár egy-két helyen biztosan eltévesztettem (2010 Huszár Tibor 3159002, 20).

3. (kissé rég, átv is) ’〈ember, állat〉(szem elől) elveszít vkit, vmit’ ❖ hidje el, hogy e’ ſzempillantásban kezébe nyújtanám [a levelet], hogyha a’ tegnapi múlatságban a’ nélkül, hogy arányozhatnám, hol, vagy hogyan, el-nem téveſztettem volna (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 148) | ha [a kutya] az Urát eltévesztette, ugat szörnyen, és ordít, és mind addig nem nyugszik, míg azt ismét megtalálta (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 477) | Hijában futsz, el nem tévesztlek ellem (1815 Kis János¹ C2652, 88) | [Martinuzzi György] egy célt sohasem tévesztett el szeme elől: Magyarország kiszabadítását a török hódoltság alól (1860 Jókai Mór CD18) | Katalin kiment Kroon Péterrel a Királyi Kertbe. [...] Kroonné is ott volt, Hela is, de eltévesztették őket szem elől (1927 Aszlányi Károly CD10).

3a. (szem elől határozóval) ’〈annak kif-ére, hogy vki nem vesz tekintetbe, figyelmen kívül hagy vmit, es. vkit〉’ ❖ Ezt a’ regulát az én ítéletem ſzerént soha sem kell ſzemünk ell eltéveſztenünk (1798 Kis János¹ ford.–Knigge C2656, 100) | ha a’ theátrumok, rendeltetésök határán tul-lépnek, a’ czélt, a’ morált szemök elől eltévesztik: igen könyen veszedelmesebbek lehetnek a’ hazának, mint hasznot tettek (1832 Cserna János 8496003, 66) | a világrejtéllyel kapcsolatban a rabbik sohasem tévesztettek el szemük elől két dolgot. Az egyik az, hogy a szenvedés nem feltétlen rossz; nevel, tisztábbá tesz, eszköze lehet az isteni szeretetnek (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205) | a mi tsz-ünkben ára van a munkának, és nem tévesztik el szem elől, aki jól dolgozott (1977 Népszabadság jún. 8. C7827, 6).

4. (rég) ’a helyes útiránytól eltérít, tévútra vezet vkit vki, vmi’ ❖ Kegyes Istenek vagytok ti, azért jelentek-meg éjjel; ti vezetitek az el-tévedtt Szerelmest nyughatatlan Kedveséhez; [...] ’s gyakran a’ leselked árúlókat el-téveſztitek, ’s mélj dágványokba tsaljátok (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 34) | [a tündér] sokszor eltéveszté őket a nagy sivatagban, hanem a csillagok aztán megint útbaigazíták (1877 Jókai Mór C2303, 209).

4a. eltéveszti magát (rég, átv is) ’eltéved, elveszti az utat vki’ ❖ Ha vizsgálódó elmém századról századra viszsza repül, milly éktelen változásokon kell akadoznia! – Képzelő erőm magát eltéveszti, ’s lelkem elbódúl hánykódásában (1796 Kisfaludy Sándor 8243053, 229) | Kezével tapasztya [az ember] a teremtés dolgát, Még is el téveszti világánál magát (1803 Bessenyei György¹ ford.–Pope C1102, 112) | Kamrád’ méttse volt szerencsénk, Annak vevénk útunkat, (Mondgya Poky) Különben biz’ Eltéveszténk magunkat (1805 Kisfaludy Sándor C2698, 154).

4b. (rég) ’〈hatás(ával vki, vmi)〉 tévedésbe ejt, megtéveszt, ill. tévútra visz, félrevezet vkit v. vmit’ ❖ Az a’ bodulás, melyben eſett Párisban jutáſával, egéſzſzen el téveſztette ſzivét (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel C0805, 277) | talám jobb vólna az idegen és az Olvasót tsak el-tévesztő betűket egészen el-hagyni (1789 Kazinczy Ferenc C2554, 261) | Rosz példa téveszté-el őtet [ti. a fiút] (1830 e. Kisfaludy Károly C2680, 143) | könnyen eltéveszték az akkori idő’ csábjai (1837 Athenaeum C0015, 459) | [pénzével] elakarván a rendőrség nyomozásait téveszteni (1853 Jósika Miklós C2362, 87).

4c. eltéveszti magát (rég, ritk) ’téved, hibázik (vmiben) vki’ ❖ [Cicero, a] híres Böltselked, az Ember’ Tiſztérl írtt gyönyörséges munkájában, hányſzor kever-egybe keveset öſzve-ill dolgokat? hányſzor téveſzti-el magát állíttásaiban? (1799 Péteri Takáts József C3495, 138) | Temérdek tépelődés után teljesen eltévesztve magát olyan ruhát rendelt, amit egészen más alakra terveztek, izmos, merész, szép asszonyra, nem pedig vánnyadt vénlányra (1937 Bohuniczky Szefi CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. tévelyeg; ÉKsz.; SzT. ~, eltévesztettet; ÚMTsz.

eltéveszt tárgyas ige 5b2
1. (átv is)
〈annak kif-ére, hogy vmely (keresett) személyt, helyet, tárgyat stb. tévedésből v. figyelmetlenségből rosszul azonosít(, és így nem a megfelelőt választja ki) vki, es. vmi〉
valamint  moſt el-téveſztvén a’ Kápolnának útát, ide ’s-tova veſzedelmes útakon tévelyeg; úgy nem keveſen az Ádám maradéki közl, el-téveſztvén az üdvöſségnek útát, a’ világnak tſavargó útain járnak
(1772 Jenei Márton ford.Haeften)
a’ szerencsétlen egy üveget eltévesztve, kénsavhoz nyult ’s kínos halállal kimult
(1842 Pesti Hírlap)
[A felszólaló Ugron Ákos] igazi székely bátorsággal döf egyet Szapáryn, úgyhogy az hihetőleg sose fogja többé eltéveszteni, melyik [Ugron] az Ákos és melyik a Gábor
(1883 Mikszáth Kálmán)
[a fejünk fölött keringő madarak] a kellő távolságot azonban nem igen tévesztik el s puskalövésnyire ritkán közelítenek
(1899 Chernel István)
vissza akart menni a nagyterembe, de eltévesztette az ajtót, és egy folyosón találta magát
(1927 Schöpflin Aladár)
[Ramón Gómez de la Serna író] eltévesztette a hivatását; tulajdonképen bohócnak született
(1931 Brachfeld Olivér)
Becsönget, háromszor, de senki sem nyit Ajtót. Eltévesztette a napot?
(2010 Térey János)
1a. (kissé rég)
〈két hasonló személyt v. dolgot, ill. egyiket a másikkal〉 tévedésből összekever, felcserél
miért téveſztik-el az Emberek az eſzközt a’ véggel, az indító okot annak kimenetelivel?
(1790 Vályi András ford.)
a’ kemény kristályos [...] méſz fldekkel gyakran el-téveſztik a’ qvártzot
(1791 Zay Sámuel)
[Klaudína:] Eltévesztett Ön bennünket. [Lubin:] (Angélikához). Lelkemre mondom, éjjel az ember csöppet se’ lát
(1863 Kazinczy Gábor ford.Molière)
A bécsi nép a juraten szót a magnaten szóval eltévesztette
(1885 Paskay Gyula)
eltévesztettem a főtanácsos urat a Gagyovszki főtanácsos úrral
(1934 Gelléri Andor Endre)
2.
〈célba vett dolgot v. élőlényt〉 nem talál el, elvét vki, vmi
a’ golyó eltéveszté czélját
(1843 Pesti Hírlap)
Még mielőtt lakhelyemre jutottam volna, két lövést hallottam; sógorom eltévesztett egy fölröppenő keselyüt
(1885 Budapesti Hírlap máj. 30.)
[a magyarok lóhátról nyilazva] még a legsebesebb iramban is ritkán tévesztették el a célbavett ellenséget
(1928 Bánlaky József)
[az amerikaiak] megszerezték a korongot, és Whyte az üresen hagyott kaput nem tévesztette el
(1998 Magyar Hírlap)
nem szisszen fel, amikor a nővér eltéveszti a vénáját
(2007 Népszava aug. 11.)
2a. (gyakr. tagadó szerkezetben)
〈vmely kívánt v. elvárt célt, hatást stb.〉 nem ér el vmi v. nem valósít meg vki
Könny meg-mútatni, hogy mind ezek a’ négy hajlandóſágok [ti. a bujaság, a nagyravágyás, a fösvénység és a tetszeni vágyás] el-téveſztetik vélünk a tzélt, és a’ bóldogſágot
(1787 Péczeli József ford.Young)
Szerencsére a varázs-szer sohasem téveszti el hatását
(1877 Balázs Sándor¹)
az a társadalom, a mely nem nyujt méltó alkalmat minden tagjának arra, hogy [művészi] energiáit élvezetesen gyakorolja, eltéveszti hivatását és nem egyéb puszta zsarnokságnál
(1899 Joób Lajos)
ha az olvasó megsejti, hogy írójának mennyi fejtörésébe került a nyelv csiszolása, [az író] eltéveszti czélját
(1910 Váczy János)
ennek az egész költeménynek a szavai énrám se tévesztették el hatásukat
(1975 Kertész Imre²)
2b.
végrehajtásakor, alkalmazásakor, előadásakor stb. véletlenül hibát ejtve benne elront vmit vki v. vmi
fehlſchlagan, [...] elhibázni v.vagy eltéveſzteni az ütést
(1803 Márton József¹)
Eltévesztjük a’ nevelést és alkalmatosságot adunk a’ rossz erkőltsökre, ha megengedjük, hogy a’ mi gyermekeink mi rajtunk uralkodjanak
(1808 Diószegi Sámuel)
első lépés a helyes diagnosis; mert ha ez el lesz tévesztve, az orvoslás is el leszen
(1877 Kossuth Lajos)
Ha [a macskafélék] az ugrást eltévesztették, nagyobb távolságra nem üldözik a prédát
(1929 Az állatok világa ford.)
[a gyógyszerésznek] a fejét veszik, ha egy tizedesjegyet eltéveszt
(1956 Németh László²)
hangosan végigkántáltam a megtanult imát, habár egy-két helyen biztosan eltévesztettem
(2010 Huszár Tibor)
3. (kissé rég, átv is)
〈ember, állat〉 (szem elől) elveszít vkit, vmit
hidje el, hogy e’ ſzempillantásban kezébe nyújtanám [a levelet], hogyha a’ tegnapi múlatságban a’ nélkül, hogy arányozhatnám, hol, vagy hogyan, el-nem téveſztettem volna
(1772 Mészáros Ignác ford.)
ha [a kutya] az Urát eltévesztette, ugat szörnyen, és ordít, és mind addig nem nyugszik, míg azt ismét megtalálta
(1799 Fábián József ford.Raff)
Hijában futsz, el nem tévesztlek ellem
(1815 Kis János¹)
[Martinuzzi György] egy célt sohasem tévesztett el szeme elől: Magyarország kiszabadítását a török hódoltság alól
(1860 Jókai Mór)
Katalin kiment Kroon Péterrel a Királyi Kertbe. [...] Kroonné is ott volt, Hela is, de eltévesztették őket szem elől
(1927 Aszlányi Károly)
3a. (szem elől határozóval)
〈annak kif-ére, hogy vki nem vesz tekintetbe, figyelmen kívül hagy vmit, es. vkit〉
Ezt a’ regulát az én ítéletem ſzerént soha sem kell ſzemünk ell eltéveſztenünk
(1798 Kis János¹ ford.Knigge)
ha a’ theátrumok, rendeltetésök határán tul-lépnek, a’ czélt, a’ morált szemök elől eltévesztik: igen könyen veszedelmesebbek lehetnek a’ hazának, mint hasznot tettek
(1832 Cserna János)
a világrejtéllyel kapcsolatban a rabbik sohasem tévesztettek el szemük elől két dolgot. Az egyik az, hogy a szenvedés nem feltétlen rossz; nevel, tisztábbá tesz, eszköze lehet az isteni szeretetnek
(1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford.)
a mi tsz-ünkben ára van a munkának, és nem tévesztik el szem elől, aki jól dolgozott
(1977 Népszabadság jún. 8.)
4. (rég)
a helyes útiránytól eltérít, tévútra vezet vkit vki, vmi
Kegyes Istenek vagytok ti, azért jelentek-meg éjjel; ti vezetitek az el-tévedtt Szerelmest nyughatatlan Kedveséhez; [...] ’s gyakran a’ leselked árúlókat el-téveſztitek, ’s mélj dágványokba tsaljátok
(1788–1789 Magyar Múzeum)
[a tündér] sokszor eltéveszté őket a nagy sivatagban, hanem a csillagok aztán megint útbaigazíták
(1877 Jókai Mór)
4a. eltéveszti magát (rég, átv is)
eltéved, elveszti az utat vki
Ha vizsgálódó elmém századról századra viszsza repül, milly éktelen változásokon kell akadoznia! – Képzelő erőm magát eltéveszti, ’s lelkem elbódúl hánykódásában
(1796 Kisfaludy Sándor)
Kezével tapasztya [az ember] a teremtés dolgát, Még is el téveszti világánál magát
(1803 Bessenyei György¹ ford.Pope)
Kamrád’ méttse volt szerencsénk, Annak vevénk útunkat, (Mondgya Poky) Különben biz’ Eltéveszténk magunkat
(1805 Kisfaludy Sándor)
4b. (rég)
〈hatás(ával vki, vmi) tévedésbe ejt, megtéveszt, ill. tévútra visz, félrevezet vkit v. vmit
Az a’ bodulás, melyben eſett Párisban jutáſával, egéſzſzen el téveſztette ſzivét
(1775 Báróczi Sándor ford.Marmontel)
talám jobb vólna az idegen és az Olvasót tsak el-tévesztő betűket egészen el-hagyni
(1789 Kazinczy Ferenc)
Rosz példa téveszté-el őtet [ti. a fiút]
(1830 e. Kisfaludy Károly)
könnyen eltéveszték az akkori idő’ csábjai
(1837 Athenaeum)
[pénzével] elakarván a rendőrség nyomozásait téveszteni
(1853 Jósika Miklós)
4c. eltéveszti magát (rég, ritk)
téved, hibázik (vmiben) vki
[Cicero, a] híres Böltselked, az Ember’ Tiſztérl írtt gyönyörséges munkájában, hányſzor kever-egybe keveset öſzve-ill dolgokat? hányſzor téveſzti-el magát állíttásaiban?
(1799 Péteri Takáts József)
Temérdek tépelődés után teljesen eltévesztve magát olyan ruhát rendelt, amit egészen más alakra terveztek, izmos, merész, szép asszonyra, nem pedig vánnyadt vénlányra
(1937 Bohuniczky Szefi)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. tévelyeg; ÉKsz.; SzT. ~, eltévesztettet; ÚMTsz.

Beállítások