elvégre hsz 0 (gyakr. az is szóval együtt)

1. (rég) ’〈vmely folyamatra, történésre vonatkoztatva:〉 végül, a végén(, mindenek után)’ ❖ [A semmittevő ember] háza rendetlen, tselédje tékozló, maga rongyoſodik, mindene veſzendben vagyon, el végre kinnal, gyalázattal lépik koporſójába (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 28) | Az illyetén higany, kosár keresztezte árokba töltetik, hol a’ viz kiszivárogván belőle, elvégre a’ nyúlékony dohot hordókba jut (1838 Gegő Elek 8157002, 30) | Szakmary Kálmán szolgabiró szintén mint baloldali volt ismeretes, később semleges akart lenni, de elvégre is a Bánó kortesévé csapott fel (1872 Tóvölgyi Titusz 8492012, 13).

1a. (rég) ’〈hosszan várt v. halasztott dolog beteljesedésének kif-ére〉’ ❖ eggy Ascelin nevezetű szerzetes, (a’ kit Innocentius pápa Batu-kánhoz, Tsingisz kán’ onokájához küldött), egy fő vezérnek (a’ kihez, mivel Batu-kán elejébe nem eresztetett, nagy nehezen el-végre bé-hatott) azt mondotta (1790 Verseghy Ferenc 7033004, 203) | így történt, hogy negyedévig tartott fogságából 1780. december 13-án kiszabadult elvégre (1846 Szalay László 8419019, 157) | A cseh Érczhegyek legszebb szakadékain dübörgött át vasutunk, ő ki sem nézett az ablakon. […] Csak olvasott örökké, még pápaszemét se jutott eszébe megtörülni. Elvégre megszólítottam (1897 Eötvös Károly 8127001, 21).

2. (rég) ’〈párhuzamos szerkezetek utolsó tagjának bevezetésében:〉 ez(ek)en kívül utoljára’ ❖ Ti vagytok, kik a’ ſzerentse’ tsapáſiban engem ſzerentséſsé, és mindeneknél gazdagabbá teſztek, még mikor ſemmivel nem bírok-is. Ti vagytok, a’ kik meg-vettetitek vélem a’ hozzám való hideg ſzeretetet, és elfelejtetitek, hogy vagynak e’ világon valakik, a’ kik barátoknak neveztetnek. Ti vagytok el-végre, a’ kiknek köſzönhetem az én boldog állapotomat (1788 Illei János ford.–Oxenstierna 7151009, 48) | Jól tudom én azt a’ közönséges elitéletet, melly már a’ debreczenyi, már az erdélyi magyarságot hirdeti legtiſztábbnak; jól tudom azt is, hogy nehéz az embernek, azon vármegyének, mellyben ſzületett, vagy azon felekezetnek, mellyhez tartozik, nyelvbéli hibáit hibáknak ösmerni; jól tudom elvégre, hogy a’ könyvſzerzknek nagy kín, azt hideg vérrel nézni, mikor a’ filologyiának újjabb törekedései régen kiadott munkáikban talán a’ legjelesebb, legkedvesebb kifejezéseket hibásoknak teſzik (1805 Verseghy Ferenc 8518002, 21) | A mint estve magamra maradtam s szokás szerint megfordultak elmémben a nap eseményei, ugy vélekedém, hogy egy árva herbatévirágot nem ok nélkül tépet le száráról s tűz fel kebelére az ember; továbbá: hogy apróságok gyakorta igen nagy dolgokat maszkiroznak; s elvégre: hogy csakugyan rettenetesen könnyelmü ember az az én gazdám (1847 Pákh Albert 8347012, 258).

3. ’〈vmely tény, (végső) következtetés, kérdésfeltevés, ill. ksz-val kifejezett ok, megszorítás stb. nyilvánvaló, magától értetődő voltának kif-ére v. nyomatékosítására〉’ ❖ Ha tehát a’ lábmérték, a’ hangeggyeztetés, a’ kltött képek, és a kifejezéseknek ſzokatlanabb tündöklése, jóllehet egyébaránt a’ Poézisnak tulajdon eſzközei légyenek, ezt még is az ékes prózſától [!] eléggé és mivoltaképpen meg nem külömböztetik: a’ külömbséget elvégre egy bizonyos bels béllyegben köll keresni (1793 Verseghy Ferenc 7373025, 6) | Az öreg gróf elhatározta, hogy leutazik s megcsinálja itthon a bolondozó közvéleményt olyanformának, aminő volt. Nehezen adta rá fejét, mert elvégre is sokkal vékonyabb mulatság az agarászatnál és lóversenynél, aztán nem is elég elegáns egy oltott mágnásnak a diétacsinálás (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | – Legyen, nem bánom, hiszen elvégre is nincs benne semmi szégyenleni való (1907 Népszava márc. 22. C7475, 1) | Belátod, úgye, hogy nem kaphatsz most tőlem végleges választ. Elvégre az urammal is meg kell beszélnem a dolgot… (1933 Harsányi Gréte CD10) | – Sok helyre megyünk még? – kérdezte a sofőr. – Elvégre ebédelni is szeretnék (1940 Vaszary Gábor 9765001, 184) | Elhiszem neki, elvégre az ő szakmája (1978 Lengyel Péter 9397004, 398) | Ami pedig a hármas megbetegedést illeti, elképesztő véletlennek tartom, hogy egy lakás három lakója is megfertőződjön. De elvégre van, akinek a lottóötös is összejön (2008 Grecsó Krisztián 3037006, 114).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

elvégre határozószó 0 (gyakr. az is szóval együtt)
1. (rég)
〈vmely folyamatra, történésre vonatkoztatva:〉 végül, a végén(, mindenek után)
[A semmittevő ember] háza rendetlen, tselédje tékozló, maga rongyoſodik, mindene veſzendben vagyon, el végre kinnal, gyalázattal lépik koporſójába
(1776 Faludi Ferenc ford.Dodsley)
Az illyetén higany, kosár keresztezte árokba töltetik, hol a’ viz kiszivárogván belőle, elvégre a’ nyúlékony dohot hordókba jut
(1838 Gegő Elek)
Szakmary Kálmán szolgabiró szintén mint baloldali volt ismeretes, később semleges akart lenni, de elvégre is a Bánó kortesévé csapott fel
(1872 Tóvölgyi Titusz)
1a. (rég)
〈hosszan várt v. halasztott dolog beteljesedésének kif-ére〉
eggy Ascelin nevezetű szerzetes, (a’ kit Innocentius pápa Batu-kánhoz, Tsingisz kán’ onokájához küldött), egy fő vezérnek (a’ kihez, mivel Batu-kán elejébe nem eresztetett, nagy nehezen el-végre bé-hatott) azt mondotta
(1790 Verseghy Ferenc)
így történt, hogy negyedévig tartott fogságából 1780. december 13-án kiszabadult elvégre
(1846 Szalay László)
A cseh Érczhegyek legszebb szakadékain dübörgött át vasutunk, ő ki sem nézett az ablakon. […] Csak olvasott örökké, még pápaszemét se jutott eszébe megtörülni. Elvégre megszólítottam
(1897 Eötvös Károly)
2. (rég)
〈párhuzamos szerkezetek utolsó tagjának bevezetésében:〉 ez(ek)en kívül utoljára
Ti vagytok, kik a’ ſzerentse’ tsapáſiban engem ſzerentséſsé, és mindeneknél gazdagabbá teſztek, még mikor ſemmivel nem bírok-is. Ti vagytok, a’ kik meg-vettetitek vélem a’ hozzám való hideg ſzeretetet, és elfelejtetitek, hogy vagynak e’ világon valakik, a’ kik barátoknak neveztetnek. Ti vagytok el-végre, a’ kiknek köſzönhetem az én boldog állapotomat
(1788 Illei János ford.Oxenstierna)
Jól tudom én azt a’ közönséges elitéletet, melly már a’ debreczenyi, már az erdélyi magyarságot hirdeti legtiſztábbnak; jól tudom azt is, hogy nehéz az embernek, azon vármegyének, mellyben ſzületett, vagy azon felekezetnek, mellyhez tartozik, nyelvbéli hibáit hibáknak ösmerni; jól tudom elvégre, hogy a’ könyvſzerzknek nagy kín, azt hideg vérrel nézni, mikor a’ filologyiának újjabb törekedései régen kiadott munkáikban talán a’ legjelesebb, legkedvesebb kifejezéseket hibásoknak teſzik
(1805 Verseghy Ferenc)
A mint estve magamra maradtam s szokás szerint megfordultak elmémben a nap eseményei, ugy vélekedém, hogy egy árva herbatévirágot nem ok nélkül tépet le száráról s tűz fel kebelére az ember; továbbá: hogy apróságok gyakorta igen nagy dolgokat maszkiroznak; s elvégre: hogy csakugyan rettenetesen könnyelmü ember az az én gazdám
(1847 Pákh Albert)
3.
〈vmely tény, (végső) következtetés, kérdésfeltevés, ill. ksz-val kifejezett ok, megszorítás stb. nyilvánvaló, magától értetődő voltának kif-ére v. nyomatékosítására〉
Ha tehát a’ lábmérték, a’ hangeggyeztetés, a’ kltött képek, és a kifejezéseknek ſzokatlanabb tündöklése, jóllehet egyébaránt a’ Poézisnak tulajdon eſzközei légyenek, ezt még is az ékes prózſától [!] eléggé és mivoltaképpen meg nem külömböztetik: a’ külömbséget elvégre egy bizonyos bels béllyegben köll keresni
(1793 Verseghy Ferenc)
Az öreg gróf elhatározta, hogy leutazik s megcsinálja itthon a bolondozó közvéleményt olyanformának, aminő volt. Nehezen adta rá fejét, mert elvégre is sokkal vékonyabb mulatság az agarászatnál és lóversenynél, aztán nem is elég elegáns egy oltott mágnásnak a diétacsinálás
(1877 Mikszáth Kálmán)
– Legyen, nem bánom, hiszen elvégre is nincs benne semmi szégyenleni való
(1907 Népszava márc. 22.)
Belátod, úgye, hogy nem kaphatsz most tőlem végleges választ. Elvégre az urammal is meg kell beszélnem a dolgot…
(1933 Harsányi Gréte)
– Sok helyre megyünk még? – kérdezte a sofőr. – Elvégre ebédelni is szeretnék
(1940 Vaszary Gábor)
Elhiszem neki, elvégre az ő szakmája
(1978 Lengyel Péter)
Ami pedig a hármas megbetegedést illeti, elképesztő véletlennek tartom, hogy egy lakás három lakója is megfertőződjön. De elvégre van, akinek a lottóötös is összejön
(2008 Grecsó Krisztián)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások