emberetlen (14B) l. embertelen

embertelen mn és partikula  emberetlen (rég)

I. mn 14B

1. ’másokkal szemben kíméletlen, emberségre, együttérzésre nem hajló v. kegyetlen 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Látám, hogy egy embertelen gaz embertl, a’ ki tet erszakossan bé akarta hurtzolni, irgalmatlanúl meg-verettetett (1790 Földi Ferenc ford.–Campe C1757, 67) | Ki-löhetött oj embörtelen teremtés, ki tégödet ama’ kútba buktatott (1804 Dugonics András C1475, 586) | Én szeressem őt [ti. Napóleont]! Utálom az embertelen szörnyet (1840 Athenaeum C0020, 442) | [a nyomozó részleg] egyike volt az ÁVH leghirhedtebb, és legembertelenebb csoportjának. […] Ezek a legnagyobb részt lelki nyomorékok a középkor legvéresebb kínzásait rendkívüli leleményességgel párosították a modern technika vívmányaival (1978 Fehérváry István 1047002, 176).

1a. ’ilyen személyre valló, jellemző v. attól származó 〈megnyilatkozás〉, ill. emberséget, együttérzést nem mutató, kegyetlen 〈bánásmód, cselekedet stb.〉’ ❖ Ah! kegyetlen, álly meg egy ſzempillantáſig, és nézd ſzemeiddel halálomat melly te tölled ſzármazik. [...] Ha olly embertelenül akarſz futni elöttem, kerüld el ſzivemet is mellyet olly kegyetlenül veſztegettz (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0806, 148) | [Cortes] buzgólkodik-vala keményen az ellen az embertelen ſzokás ellen, hogy Embereket áldoznának, és azoknak húſokat meg-ennék, kik a’ mi Felebarátink-vólnának (1793 Amerikának feltalálásáról ford. 7500002, 147) | Hamar elérkezett Szolimán Budára, honnan embertelen parancsolattyára fegyveres népei szerteszét futottak, ’s dühös marhák gyanánt öltek, pusztítottak (1806 Verseghy Ferenc CD01) | [a fizikai bántalmazások mint] büntetések már magokban is embertelenek, a’ gyermekre nézve sok tekintetbl károsak (1828 Beke Ince Kristóf 8035008, 61) | igazságtalan, jogellenes és emberetlen bántalmakat kelle szenvednünk (1877 Fővárosi Lapok C8093, 1138) | Zápolya embertelen módon állt bosszút rajta [ti. Dózsa Györgyön]: tüzes trónra ültette (1919 Juhász Gyula¹ 9284845, 159) | ébren tartani, táplálni az igazság és az emberség lángját a legembertelenebb háborúskodás korában is (1972 Podolszki József 2054012, 444) | Az elkövetett embertelen mészárlások, gyermekek és asszonyok gyilkolása a kurdok százezreit kényszerítette menekülésre (1991 Országgyűlési Napló CD62).

1b. ’kegyetlen eseményekkel teli 〈korszak〉’ ❖ degenerált idegrendszer, meglazult, romlott erkölcsök: az öngyilkosok ezrei – ez a mai embertelen idő sötét mottója (1925 Népszava júl. 15. C7493, 5) | [a Korunk című lap] az embertelen kor gyűlölete ellenére meglátta, s vele szembeállította eszményképeit: a gondolatot és az emberséget (1959 Csatári Dániel 2056042, 108) | tisztelettel adózni azoknak, akik egy embertelen korszakban azt tették, amit tenni kötelességüknek éreztek (1972 Markovits Györgyi 2018012, 476) | [a könyv] Lucas és Claus háború alatti fejlődésének a rajza. Az embertelen időkben ők maguk is brutálissá válnak (1996 Új Könyvek CD29).

2. ’emberhez nem méltó(an nyomorúságos), ill. az ember számára nem megfelelő 〈körülmény, helyzet stb.〉’ ❖ a magyar–osztrák–német balkáni politika [...] megtűri a török uralom alatt élő keresztény lakosság embertelen helyzetét (1908 Budapesti Hírlap márc. 6. C4696, 3) | embertelen lakásokban sínylődő, rosszul táplálkozó munkások (1916 Népszava márc. 12. C7484, 17) | [Kuba] a világ egyik utolsó kommunista diktatúrája, ahol még a mai nap is több mint hatvanezer politikai elítéltet tartanak fogva a legembertelenebb körülmények között a börtönökben (1997 Országgyűlési Napló CD62) | rossz, embertelen társadalmi berendezkedés (2009 S. Sárdi Margit 3236001, 46).

2a. ’rendkívül kedvezőtlen, zord 〈időjárás(i jelenség)〉’ ❖ [Moszkvát] télen iszonyú hó és embertelen hideg teszi kellemetlenné (1905 Veress Endre CD55) | Köd van, mély sár, csatak, derékig érő viz. Ebben az embertelen időben küzködnek és küzdenek most a mi katonáink, a magyar katonák (1915 Az Est jan. 11. C5263, 1) | kár volt az embertelen forróságban való szenvedésért (1923 Nemzeti Sport aug. 28. C7148, 2) | a versenyzők a több tízezer kilométernyi utat egyedül, jórészt embertelen időjárási körülmények között teszik meg (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég) ’társadalmilag nem teljes értékű v. a társadalmi normáknak meg nem felelő 〈ember, közösség〉’ ❖ Mindég új trvényt Kér, hogy ſorſa jobbúljon, ’S nyakán terheſedett jármából ki-bújjon. Ha jó Királya van; úgy szól, job lehetne. [...] Ah kínos hívatal! ... gyötrelmes méltóság! Embertelen Kzség [= köznép]! (1772 Bessenyei György¹ 7044019, 14) | [Hunyadi János] mindenütt vitézſégre, emberſégre oktattatott, mivel ezen érdemekre már a’ terméſzet úgy-is ſzülte. Mert ne felejtsd-el megjegyezni, hogy a’ lágy ſzivü [= gyáva] és ſzületéſſel embertelen ember, ha Akhilleſek és XIVdik Lajoſok közt élne-is, mindenkor rosdája maradna az emberi nemzetnek (1778 Bessenyei György¹ 7044033, 2) | nálunk gyakran még az elől kelőbb Házaknál is meg történik, hogy ollykor a’ harmadnapi vendég se láthatja, a’ konyhában vagy tseléd házban bujdokló gazdaszszonyt vagy Leányt; úgymint a’ kik eleitől fogva tsupán embertelen tselédek közt forogván, paraszt szeméremmel kerűlik a’ betsűletes ember tekintetét (1792 Mátyási József 7221026, 83) | Annyira embertelenek ne legyünk, hogy más szavába vágjunk (1815 Pap Ferenc ford.–Wenzel C3417, 117) | valamint az, kit semmi okos akadály nem tartóztathat a’ házas élettől, ha nőtelenűl kappankodik, embertelen: úgy az is, a’ ki egészen elégtelennek érezvén arra magát, házasodik (1830 Imre János 8195003, 71).

3a. (rég) ’ilyen személyre valló, jellemző 〈megnyilvánulás, szándék stb.〉’ ❖ ſzert kell tenni a’ tiſztaságra-is; melly ſe boſzúságos ne légyen, ſe igen válogatott; ’s tsak a’ paraſzt, és embertelen gondatlanságtól eſsék távúl (1783 Molnár János C0290, 206) | Kérjük a’ Magyarok’ Istenét, hogy ſzíveinket, mikor anyanyelvünköt rendbe ſzedgyük és építgettyük, minden kevély vagy egyébkép embertelen ſzándéktúl megoltalmazván, méltóknak tegyen bennünköt arra, hogy valamennyi Magyarok eggy és ugyanazon tiſzta Magyar nyelvenn beſzéllyünk (1818 Verseghy Ferenc 8518041, 178) | Embertelen, és rút hiba A’ háláadatlanság (1825 Hasznos Mulatságok C8322, 138) | E’ kettőnek, religiónak és egyháznak, kifejtése, ábrázolása, világitása, czélja a’ jelen iratnak [...] theologiai lelketlen feszegetések, vetélkedések, annál inkább embertelen kifakadások, csipkedések, körmölések, gúnyolások nélkűl (1838 Figyelmező C0152, 13) | A Lucanus és Nero közötti drámai küzdelem csak olynemü, midőn egy szolga szivből vagy szinből ura minden szeszélyének engedelmeskedik, azután utoljára feleselni kezd, de azzal is csak magának árt. S minő a vég! Szánhatjuk-e e hóbortos költőt, híg velejű politikust, ki egész érthetlen és embertelen alakoskodásával semmit sem folyt be Nero bukására? (1869 Budapesti Szemle C7546, 457).

4. (kissé rég) ’ember nélküli, ember nem járta v. ember nem lakta 〈hely, terület〉’ ❖ Sok napot, és még több boldogtalan éjet utaztam Úttalan út’ rögein, ’s embertelen árva határon (1828 Vörösmarty Mihály 8524385, 181) | mig egy ember van, kit fölfegyverkeztessen, mig egy fillér van, mit a’ felláhtul elvehessen, addig ö [ti. a török hadvezér] hadi készületeivel nem hagy alább, és mint gyakran mondá, emberetlen puszta országot hagy hátra elleneinek (1840 Jelenkor C8306, 168) | a’ világot még ezen embertelen, azaz emberüres utczákban sem lehet nagyon szépnek találni (1843 Frankenburg Adolf C7134, 342) | [A nemes kócsag] rendesen fészkelt […] a Fertőnél, a Hanyságban, az Ecsedi lápon, a Tisza, Duna s más folyamaink mellékén elterülő nagy mocsarakban, erekben, rétekben, a Balaton berkeiben, szóval minden jóravaló embertelen, kiterjedt „ősmocsárban” (1899 Chernel István CD34) | Károlyi grófnak eszébe jutott, hogy magyar farmereket, telepeseket vonz e bús vidékre, Békés megyei tót-magyarokkal, úgynevezett tirpákokkal népesítvén be az embertelen tájat (1927 Krúdy Gyula CD54).

5. ’az emberi mértéket meghaladó (fokú, mértékű)’ ❖ Ott állt íróasztala felett egy embertelen nagyságú arckép (1856 Jókai Mór CD18) | [Dani] meghatva, elbágyadtan bámulta a nőt, akinek embertelen erőt adott valami ő előtte ismeretlen érzelem (1911 Móricz Zsigmond 9462001, 119) | Ho-Pi embertelenül fázott (1937 Szentiványi Jenő 1145003, 146) | kattogtak a kilométerek a vonatban, iszonyatos volt, embertelenül sok kilométer (1989 Kovács Dezső² 2046012, 34) | hiteleket kell felvennünk. Hogy ez milyen embertelenül drága, felesleges ecsetelnem (1991 Végh Ferenc 2037010, 1487) | Egy új hálózat megépítése persze embertelen összegeket emésztene fel (1999 Népszabadság okt. 12. C6989, 1).

II. partikula 0

’〈mn fokozására:〉 az emberi mértéket meghaladóan, rendkívül’ ❖ mind a két párt embertelen nagy igyekezetet fejtett ki a szavazatok szaporításában (1886 Jókai Mór C2312, 257) | embertelen sok volt ez a munka (1924 Kassák Lajos CD10) | Embertelen jó közönség volt a kaposvári színház társulata (1999 Magyar Hírlap CD09).

Sz: embertelenkedik.

Vö. CzF. embėretlen, embėrtelen, embėrtelenül; ÉrtSz.; TESz. ember; ÉKsz.; SzT. ~, embertelenül

emberetlen lásd embertelen
embertelen melléknév és partikula
emberetlen 14B (rég)
I. melléknév 14B
1.
másokkal szemben kíméletlen, emberségre, együttérzésre nem hajló v. kegyetlen 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉
Látám, hogy egy embertelen gaz embertl, a’ ki tet erszakossan bé akarta hurtzolni, irgalmatlanúl meg-verettetett
(1790 Földi Ferenc ford.Campe)
Ki-löhetött oj embörtelen teremtés, ki tégödet ama’ kútba buktatott
(1804 Dugonics András)
Én szeressem őt [ti. Napóleont]! Utálom az embertelen szörnyet
(1840 Athenaeum)
[a nyomozó részleg] egyike volt az ÁVHÁllamvédelmi Hatóság leghirhedtebb, és legembertelenebb csoportjának. […] Ezek a legnagyobb részt lelki nyomorékok a középkor legvéresebb kínzásait rendkívüli leleményességgel párosították a modern technika vívmányaival
(1978 Fehérváry István)
1a.
ilyen személyre valló, jellemző v. attól származó 〈megnyilatkozás〉, ill. emberséget, együttérzést nem mutató, kegyetlen 〈bánásmód, cselekedet stb.〉
Ah! kegyetlen, álly meg egy ſzempillantáſig, és nézd ſzemeiddel halálomat melly te tölled ſzármazik. [...] Ha olly embertelenül akarſz futni elöttem, kerüld el ſzivemet is mellyet olly kegyetlenül veſztegettz
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
[Cortes] buzgólkodik-vala keményen az ellen az embertelen ſzokás ellen, hogy Embereket áldoznának, és azoknak húſokat meg-ennék, kik a’ mi Felebarátink-vólnának
(1793 Amerikának feltalálásáról ford.)
Hamar elérkezett Szolimán Budára, honnan embertelen parancsolattyára fegyveres népei szerteszét futottak, ’s dühös marhák gyanánt öltek, pusztítottak
(1806 Verseghy Ferenc)
[a fizikai bántalmazások mint] büntetések már magokban is embertelenek, a’ gyermekre nézve sok tekintetbl károsak
(1828 Beke Ince Kristóf)
igazságtalan, jogellenes és emberetlen bántalmakat kelle szenvednünk
(1877 Fővárosi Lapok)
Zápolya embertelen módon állt bosszút rajta [ti. Dózsa Györgyön]: tüzes trónra ültette
(1919 Juhász Gyula¹)
ébren tartani, táplálni az igazság és az emberség lángját a legembertelenebb háborúskodás korában is
(1972 Podolszki József)
Az elkövetett embertelen mészárlások, gyermekek és asszonyok gyilkolása a kurdok százezreit kényszerítette menekülésre
(1991 Országgyűlési Napló)
1b.
kegyetlen eseményekkel teli 〈korszak〉
degenerált idegrendszer, meglazult, romlott erkölcsök: az öngyilkosok ezrei – ez a mai embertelen idő sötét mottója
(1925 Népszava júl. 15.)
[a Korunk című lap] az embertelen kor gyűlölete ellenére meglátta, s vele szembeállította eszményképeit: a gondolatot és az emberséget
(1959 Csatári Dániel)
tisztelettel adózni azoknak, akik egy embertelen korszakban azt tették, amit tenni kötelességüknek éreztek
(1972 Markovits Györgyi)
[a könyv] Lucas és Claus háború alatti fejlődésének a rajza. Az embertelen időkben ők maguk is brutálissá válnak
(1996 Új Könyvek)
2.
emberhez nem méltó(an nyomorúságos), ill. az ember számára nem megfelelő 〈körülmény, helyzet stb.〉
a magyar–osztrák–német balkáni politika [...] megtűri a török uralom alatt élő keresztény lakosság embertelen helyzetét
(1908 Budapesti Hírlap márc. 6.)
embertelen lakásokban sínylődő, rosszul táplálkozó munkások
(1916 Népszava márc. 12.)
[Kuba] a világ egyik utolsó kommunista diktatúrája, ahol még a mai nap is több mint hatvanezer politikai elítéltet tartanak fogva a legembertelenebb körülmények között a börtönökben
(1997 Országgyűlési Napló)
rossz, embertelen társadalmi berendezkedés
(2009 S. Sárdi Margit)
2a.
rendkívül kedvezőtlen, zord 〈időjárás(i jelenség)
[Moszkvát] télen iszonyú hó és embertelen hideg teszi kellemetlenné
(1905 Veress Endre)
Köd van, mély sár, csatak, derékig érő viz. Ebben az embertelen időben küzködnek és küzdenek most a mi katonáink, a magyar katonák
(1915 Az Est jan. 11.)
kár volt az embertelen forróságban való szenvedésért
(1923 Nemzeti Sport aug. 28.)
a versenyzők a több tízezer kilométernyi utat egyedül, jórészt embertelen időjárási körülmények között teszik meg
(1996 Magyar Hírlap)
3. (rég)
társadalmilag nem teljes értékű v. a társadalmi normáknak meg nem felelő 〈ember, közösség〉
Mindég új trvényt Kér, hogy ſorſa jobbúljon, ’S nyakán terheſedett jármából ki-bújjon. Ha jó Királya van; úgy szól, job lehetne. [...] Ah kínos hívatal! ... gyötrelmes méltóság! Embertelen Kzség [= köznép]!
(1772 Bessenyei György¹)
[Hunyadi János] mindenütt vitézſégre, emberſégre oktattatott, mivel ezen érdemekre már a’ terméſzet úgy-is ſzülte. Mert ne felejtsd-el megjegyezni, hogy a’ lágy ſzivü [= gyáva] és ſzületéſſel embertelen ember, ha Akhilleſek és XIVdik Lajoſok közt élne-is, mindenkor rosdája maradna az emberi nemzetnek
(1778 Bessenyei György¹)
nálunk gyakran még az elől kelőbb Házaknál is meg történik, hogy ollykor a’ harmadnapi vendég se láthatja, a’ konyhában vagy tseléd házban bujdokló gazdaszszonyt vagy Leányt; úgymint a’ kik eleitől fogva tsupán embertelen tselédek közt forogván, paraszt szeméremmel kerűlik a’ betsűletes ember tekintetét
(1792 Mátyási József)
Annyira embertelenek ne legyünk, hogy más szavába vágjunk
(1815 Pap Ferenc ford.Wenzel)
valamint az, kit semmi okos akadály nem tartóztathat a’ házas élettől, ha nőtelenűl kappankodik, embertelen: úgy az is, a’ ki egészen elégtelennek érezvén arra magát, házasodik
(1830 Imre János)
3a. (rég)
ilyen személyre valló, jellemző 〈megnyilvánulás, szándék stb.〉
ſzert kell tenni a’ tiſztaságra-is; melly ſe boſzúságos ne légyen, ſe igen válogatott; ’s tsak a’ paraſzt, és embertelen gondatlanságtól eſsék távúl
(1783 Molnár János)
Kérjük a’ Magyarok’ Istenét, hogy ſzíveinket, mikor anyanyelvünköt rendbe ſzedgyük és építgettyük, minden kevély vagy egyébkép embertelen ſzándéktúl megoltalmazván, méltóknak tegyen bennünköt arra, hogy valamennyi Magyarok eggy és ugyanazon tiſzta Magyar nyelvenn beſzéllyünk
(1818 Verseghy Ferenc)
Embertelen, és rút hiba A’ háláadatlanság
(1825 Hasznos Mulatságok)
E’ kettőnek, religiónak és egyháznak, kifejtése, ábrázolása, világitása, czélja a’ jelen iratnak [...] theologiai lelketlen feszegetések, vetélkedések, annál inkább embertelen kifakadások, csipkedések, körmölések, gúnyolások nélkűl
(1838 Figyelmező)
A Lucanus és Nero közötti drámai küzdelem csak olynemü, midőn egy szolga szivből vagy szinből ura minden szeszélyének engedelmeskedik, azután utoljára feleselni kezd, de azzal is csak magának árt. S minő a vég! Szánhatjuk-e e hóbortos költőt, híg velejű politikust, ki egész érthetlen és embertelen alakoskodásával semmit sem folyt be Nero bukására?
(1869 Budapesti Szemle)
4. (kissé rég)
ember nélküli, ember nem járta v. ember nem lakta 〈hely, terület〉
Sok napot, és még több boldogtalan éjet utaztam Úttalan út’ rögein, ’s embertelen árva határon
(1828 Vörösmarty Mihály)
mig egy ember van, kit fölfegyverkeztessen, mig egy fillér van, mit a’ felláhtul elvehessen, addig ö [ti. a török hadvezér] hadi készületeivel nem hagy alább, és mint gyakran mondá, emberetlen puszta országot hagy hátra elleneinek
(1840 Jelenkor)
a’ világot még ezen embertelen, azaz emberüres utczákban sem lehet nagyon szépnek találni
(1843 Frankenburg Adolf)
[A nemes kócsag] rendesen fészkelt […] a Fertőnél, a Hanyságban, az Ecsedi lápon, a Tisza, Duna s más folyamaink mellékén elterülő nagy mocsarakban, erekben, rétekben, a Balaton berkeiben, szóval minden jóravaló embertelen, kiterjedt „ősmocsárban”
(1899 Chernel István)
Károlyi grófnak eszébe jutott, hogy magyar farmereket, telepeseket vonz e bús vidékre, Békés megyei tót-magyarokkal, úgynevezett tirpákokkal népesítvén be az embertelen tájat
(1927 Krúdy Gyula)
5.
az emberi mértéket meghaladó (fokú, mértékű)
Ott állt íróasztala felett egy embertelen nagyságú arckép
(1856 Jókai Mór)
[Dani] meghatva, elbágyadtan bámulta a nőt, akinek embertelen erőt adott valami ő előtte ismeretlen érzelem
(1911 Móricz Zsigmond)
Ho-Pi embertelenül fázott
(1937 Szentiványi Jenő)
kattogtak a kilométerek a vonatban, iszonyatos volt, embertelenül sok kilométer
(1989 Kovács Dezső²)
hiteleket kell felvennünk. Hogy ez milyen embertelenül drága, felesleges ecsetelnem
(1991 Végh Ferenc)
Egy új hálózat megépítése persze embertelen összegeket emésztene fel
(1999 Népszabadság okt. 12.)
II. partikula 0
〈mn fokozására:〉 az emberi mértéket meghaladóan, rendkívül
mind a két párt embertelen nagy igyekezetet fejtett ki a szavazatok szaporításában
(1886 Jókai Mór)
embertelen sok volt ez a munka
(1924 Kassák Lajos)
Embertelen jó közönség volt a kaposvári színház társulata
(1999 Magyar Hírlap)
Sz: embertelenkedik
Vö. CzF. embėretlen, embėrtelen, embėrtelenül; ÉrtSz.; TESz. ember; ÉKsz.; SzT. ~, embertelenül

Beállítások