emberietlen mn 14B (/ritk)

1. ’jóindulatot, együttérzést nélkülöző, kegyetlen 〈magatartás, bánásmód, cselekedet〉, ill. ilyen magatartást tanúsító, másokkal így bánó 〈személy〉’ ❖ [a koldulás megtiltása] a’ szegények’ éhség által való emberietlen megölésénél egyébb nem volna (1838 Zsoldos Ignác 8540005, 7) | ön elfogad oly nyomorúlt, emberietlen szörnytől valamit, ki gyermekét képes elvetni magától? (1870 Fővárosi Lapok C8086, [55]) | Általános megütközést kelt az az emberietlen bánásmód, a melyben az elcsigázott lovakat részesítik. Kiéheztetett, sőt néha sérült lovaknak kegyetlenül való ostorozását, sőt összeroskadását látja a járókelő (1912 Budapesti Hírlap febr. 9. C4700, 12) | [Szent Gellért] a hit és szó hatalmával inti javulásra az emberietlenül cselekvő Aba Sámuelt (1928 Hóman Bálint CD42) | Az eddigi hágai perek a vádlottak emberietlen magatartására, illetve a hadi, valamint a nemzetközi jog elleni súlyos vétségekre vonatkoztak (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ’megalázóan nyomorúságos, emberhez méltatlan 〈állapot, körülmény〉’ ❖ A népjóléti miniszter az előadottak alapján valóban informálva van arról, hogy milyen nyomorúságos, milyen emberietlen viszonyok között élnek a dolgozók százezrei (1927 Népszava júl. 6. C7495, 7) | A nyomorgó és nélkülöző ezerek közül 53-an kimenekültek a gondok közül, a nincstelenségből, a hajléktalanságból, az emberietlen életből (1932 Népszava jún. 9. C7500, 7) | Egyes pártfunkcionáriusoknak az a pártmunkás az eszményképük, aki mindig szigorú, sohasem nevet, kora hajnaltól késő éjjelig dolgozik, s nem szakít magának időt arra, hogy családjával foglalkozzék, képezze magát, művelődjék, sportoljon. De aki ilyen emberietlen módon él, az előbb-utóbb minden melegség nélküli, fantáziátlan, száraz és szűklátókörű bürokratává korcsosul (1953 Szabad Nép nov. 29. C0400, 2).

3. ’az emberi lényre nem jellemző, ill. ahhoz nem hasonló’ ❖ Az őrök, kik a kapuknál vigyáztak, ijedten álltak félre az eleven rém elől, ki sírva, üvöltve emberietlen hangokon tört ajtókon, termeken keresztül, kardját forgatva ősz feje felett (1860 Jókai Mór CD18) | Csak a kín harsogott az ereiben, csak a kínt érezte, körülötte a májusi ragyogás a testére tapadt, égette, mint egy tüzelő vasing… s benne magát látta, a maga emberietlen arcát, a reménytelent (1926 Berend László CD10) | Külön-külön egy arcél élettelen. Két egészen egybevágó félarc pedig emberietlen (1934 Kosztolányi Dezső 9359242, 202) | Az emberek úgy mozognak ebben a regényben [ti. Priestley Ádám holdfényben című regényében], mint bábszínház figurái, anélkül, hogy élettelenek lennének. Furcsák, de nem emberietlenek az alakok, sőt nagyon is élnek, eleven életet (1942 Népszava dec. 6. C7510, 17).

Sz: emberietlenség.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

emberietlen melléknév 14B (/ritk)
1.
jóindulatot, együttérzést nélkülöző, kegyetlen 〈magatartás, bánásmód, cselekedet〉, ill. ilyen magatartást tanúsító, másokkal így bánó 〈személy〉
[a koldulás megtiltása] a’ szegények’ éhség által való emberietlen megölésénél egyébb nem volna
(1838 Zsoldos Ignác)
ön elfogad oly nyomorúlt, emberietlen szörnytől valamit, ki gyermekét képes elvetni magától?
(1870 Fővárosi Lapok)
Általános megütközést kelt az az emberietlen bánásmód, a melyben az elcsigázott lovakat részesítik. Kiéheztetett, sőt néha sérült lovaknak kegyetlenül való ostorozását, sőt összeroskadását látja a járókelő
(1912 Budapesti Hírlap febr. 9.)
[Szent Gellért] a hit és szó hatalmával inti javulásra az emberietlenül cselekvő Aba Sámuelt
(1928 Hóman Bálint)
Az eddigi hágai perek a vádlottak emberietlen magatartására, illetve a hadi, valamint a nemzetközi jog elleni súlyos vétségekre vonatkoztak
(1998 Magyar Hírlap)
2.
megalázóan nyomorúságos, emberhez méltatlan 〈állapot, körülmény〉
A népjóléti miniszter az előadottak alapján valóban informálva van arról, hogy milyen nyomorúságos, milyen emberietlen viszonyok között élnek a dolgozók százezrei
(1927 Népszava júl. 6.)
A nyomorgó és nélkülöző ezerek közül 53-an kimenekültek a gondok közül, a nincstelenségből, a hajléktalanságból, az emberietlen életből
(1932 Népszava jún. 9.)
Egyes pártfunkcionáriusoknak az a pártmunkás az eszményképük, aki mindig szigorú, sohasem nevet, kora hajnaltól késő éjjelig dolgozik, s nem szakít magának időt arra, hogy családjával foglalkozzék, képezze magát, művelődjék, sportoljon. De aki ilyen emberietlen módon él, az előbb-utóbb minden melegség nélküli, fantáziátlan, száraz és szűklátókörű bürokratává korcsosul
(1953 Szabad Nép nov. 29.)
3.
az emberi lényre nem jellemző, ill. ahhoz nem hasonló
Az őrök, kik a kapuknál vigyáztak, ijedten álltak félre az eleven rém elől, ki sírva, üvöltve emberietlen hangokon tört ajtókon, termeken keresztül, kardját forgatva ősz feje felett
(1860 Jókai Mór)
Csak a kín harsogott az ereiben, csak a kínt érezte, körülötte a májusi ragyogás a testére tapadt, égette, mint egy tüzelő vasing… s benne magát látta, a maga emberietlen arcát, a reménytelent
(1926 Berend László)
Külön-külön egy arcél élettelen. Két egészen egybevágó félarc pedig emberietlen
(1934 Kosztolányi Dezső)
Az emberek úgy mozognak ebben a regényben [ti. Priestley Ádám holdfényben című regényében], mint bábszínház figurái, anélkül, hogy élettelenek lennének. Furcsák, de nem emberietlenek az alakok, sőt nagyon is élnek, eleven életet
(1942 Népszava dec. 6.)
Sz: emberietlenség
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások