állatterelő mn 1C

1. (házi)állatok terelésére, hajtására szolgáló 〈eszköz〉’ ❖ Karikás ustor (-ostor) = rövid faragott vagy esztergályozott nyelű, kenderkötélből és szíjból font, hosszú sudarú állatterelő eszköz (2000 Szenti Tibor C5354, 154).

2. (Nyelvt)(házi)állatok terelésére, hajtására haszn., rendsz. hangutánzó-hangfestő jellegű 〈mondatszó〉’ ❖ partnert igénylő indulatszók és állathívogató és -terelő indulatszók (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | a kurkász-on kívül létezik csürkész is […], melynek tövében csür’ állatterelő, állatkergető szó van (2000 Juhász Dezső C5355, 200).

Vö. ÉKsz.

állatterelő melléknév 1C
1.
(házi)állatok terelésére, hajtására szolgáló 〈eszköz〉
Karikás ustor (-ostor) = rövid faragott vagy esztergályozott nyelű, kenderkötélből és szíjból font, hosszú sudarú állatterelő eszköz
(2000 Szenti Tibor)
2. (Nyelvt)
(házi)állatok terelésére, hajtására haszn., rendsz. hangutánzó-hangfestő jellegű 〈mondatszó〉
partnert igénylő indulatszók és állathívogató és -terelő indulatszók
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
a kurkász-on kívül létezik csürkész is […], melynek tövében csür’ állatterelő, állatkergető szó van
(2000 Juhász Dezső)
Vö. ÉKsz.

Beállítások