embertárs fn 2A (gyakr. birtokszóként) (vál)

’〈az egyik ember szempontjából:〉 a (vele egyenrangúnak tekintett) másik ember’ ❖ [A hit] kénszerit ember társaimnak szeretetire (1779 Bessenyei György¹ C1082, 170) | [az embertől] saját jól felfogott érdeke követeli a testvéries együttműködést többi embertársaival (1877 Külföldi Viktor ford.–Jacoby 8262003, 13) | a nemzeti legendának a hőse, Toldi Miklós, nagy ereje által válik ki embertársai közül (1934 Szerb Antal 9668028, 206) | Az élet célja Krisztus szerint Isten és az embertárs szolgálata (2000 Természet Világa CD50).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

embertárs főnév 2A (gyakr. birtokszóként) (vál)
〈az egyik ember szempontjából:〉 a (vele egyenrangúnak tekintett) másik ember
[A hit] kénszerit ember társaimnak szeretetire
(1779 Bessenyei György¹)
[az embertől] saját jól felfogott érdeke követeli a testvéries együttműködést többi embertársaival
(1877 Külföldi Viktor ford.Jacoby)
a nemzeti legendának a hőse, Toldi Miklós, nagy ereje által válik ki embertársai közül
(1934 Szerb Antal)
Az élet célja Krisztus szerint Isten és az embertárs szolgálata
(2000 Természet Világa)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások