emberül hsz 0

1. ’becsületes, derék emberhez illően, ill. elismerésre, dicséretre méltó módon’ ❖ Járj el hivatalodban emberül, meg ne unnyad a’ munkát, légy vigyázó, és ſzorgalmatos minden dolgodban (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 15) | A lányok örömest tánczolnak a csinos legénynyel, ki pengő sarkantyus csizmában ugyancsak emberül kirakja a csárdást (1859 Vasárnapi Újság CD56) | [Czirjék Mihály] a török háborúban emberűl viselte magát és bátorságáért 1788. máj. főhadnagy lett (1893 Magyar írók élete CD27) | [a színjátszás feladata a 19. században az volt,] hogy a nemzeti nyelvet elterjessze a fővárosban és nem egy még ekkor is németajkú városban. Ennek a hivatásnak emberül meg is felelt, nagy része volt a nemzeti nyelv általánossá tételében (1953 Hegedüs Géza 9233002, 13) | a heroikus küzdelem elmaradt, dicséret illeti azonban a vesztest, aki érezhetően mélypontra zuhant vissza a fináléra, de emberül küzdött mindvégig (1994 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’emberhez méltó, ill. emberséget tanúsító módon’ ❖ Az asztalos [ti. Eperjesi György] fizetést kívánt, a pap tűzbe jő, s olyat mond, amire Eperjesi e szót felelte: Az eklézsia velem nem bán emberül (1804–1806 Kazinczy Ferenc 7163018, 340) | ha az emberhez emberül szólnak, legalább billentse rá a fülét! (1851 Jókai Mór CD18) | Nem a győztesről szólok én, a legyőzöttet siratom; aki a győztesért hevül üvöltsön; én az áldozat mellé húzódom emberül (1941 Komjáthy Aladár CD10) | [Dermes:] mondd meg Alissának, akképp kívánunk dönteni, hogy jó híre éppúgy ne csorbuljon, ahogy jövendő gyermekének tisztessége sem. Ég veled! [Protos:] De emberül beszéljenek vele… (1989 Páskándi Géza 2001007, 30).

2. ’(érthető) emberi nyelven’ ❖ a’ földre le-jött a’ magasból a’ mindenek’ Ura, emberül fzóllani nem tud (1796 Magyar Könyvház C0297, 282) | a’ mit szólál, emberül volt mondva, ’s a’ ki e’ szavakon kédkednék, nem lovagi lélek volna abban (1838 Jósika Miklós 8212007, 138) | Embert utánzó nép közé juték el, S nem értettem, beszélt bár emberül (1889 e. Reviczky Gyula CD01) | volt osztálytársam az ember és kutyája viszonyát 1977-ben így jellemezte baráti beszélgetésünk során: „Mert a kutya ért emberül (!), s ez is kutyául (!)” (1982 Tompa József C5922, 18).

3. (kissé rég) ’jelentős mértékben, nagyon, alaposan’ ❖ a’ mennyire tsak lehet a’ Földet lágyittsák-meg, és azt dolgozzák-meg emberül, hogy a’ Nap, Levegö-Ég, Esö, Harmat, és Köd a’ magok munkájokat benne véghez viheſsék (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332005, 58) | a pipázás emberűl elterjedt (1846 Hetilap CD61) | Fogyott minden, fogyott a bor is emberül. A kupák űrültek, és igy mindig vigabbá lett a társalgás (1858 Vasárnapi Újság CD56) | én a pört megkezdtem, s mint dukált, mind a három fórumon el is vesztettem emberül (1870 Mikszáth Kálmán CD04) | Megdolgoztattak emberül (1921 Tersánszky Józsi Jenő 9706001, 104).

Vö. CzF. embėrül¹; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

emberül ❖ határozószó ◦ 0 ◦
permalink
1.
becsületes, derék emberhez illően, ill. elismerésre, dicséretre méltó módon
Járj el hivatalodban emberül, meg ne unnyad a’ munkát, légy vigyázó, és ſzorgalmatos minden dolgodban
(1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley)
A lányok örömest tánczolnak a csinos legénynyel, ki pengő sarkantyus csizmában ugyancsak emberül kirakja a csárdást
(1859 Vasárnapi Újság)
[Czirjék Mihály] a török háborúban emberűl viselte magát és bátorságáért 1788. máj.május főhadnagy lett
(1893 Magyar írók élete)
[a színjátszás feladata a 19. században az volt,] hogy a nemzeti nyelvet elterjessze a fővárosban és nem egy még ekkor is németajkú városban. Ennek a hivatásnak emberül meg is felelt, nagy része volt a nemzeti nyelv általánossá tételében
(1953 Hegedüs Géza)
a heroikus küzdelem elmaradt, dicséret illeti azonban a vesztest, aki érezhetően mélypontra zuhant vissza a fináléra, de emberül küzdött mindvégig
(1994 Magyar Hírlap)
1a.
emberhez méltó, ill. emberséget tanúsító módon
Az asztalos [ti. Eperjesi György] fizetést kívánt, a pap tűzbe jő, s olyat mond, amire Eperjesi e szót felelte: Az eklézsia velem nem bán emberül
(1804–1806 Kazinczy Ferenc)
ha az emberhez emberül szólnak, legalább billentse rá a fülét!
(1851 Jókai Mór)
Nem a győztesről szólok én, a legyőzöttet siratom; aki a győztesért hevül üvöltsön; én az áldozat mellé húzódom emberül
(1941 Komjáthy Aladár)
[Dermes:] mondd meg Alissának, akképp kívánunk dönteni, hogy jó híre éppúgy ne csorbuljon, ahogy jövendő gyermekének tisztessége sem. Ég veled! [Protos:] De emberül beszéljenek vele…
(1989 Páskándi Géza)
2.
(érthető) emberi nyelven
a’ földre le-jött a’ magasból a’ mindenek’ Ura, emberül fzóllani nem tud
(1796 Magyar Könyvház)
a’ mit szólál, emberül volt mondva, ’s a’ ki e’ szavakon kédkednék, nem lovagi lélek volna abban
(1838 Jósika Miklós)
Embert utánzó nép közé juték el, S nem értettem, beszélt bár emberül
(1889 e. Reviczky Gyula)
volt osztálytársam az ember és kutyája viszonyát 1977-ben így jellemezte baráti beszélgetésünk során: „Mert a kutya ért emberül (!), s ez is kutyául (!)”
(1982 Tompa József)
3. (kissé rég)
jelentős mértékben, nagyon, alaposan
a’ mennyire tsak lehet a’ Földet lágyittsák-meg, és azt dolgozzák-meg emberül, hogy a’ Nap, Levegö-Ég, Esö, Harmat, és Köd a’ magok munkájokat benne véghez viheſsék
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand)
a pipázás emberűl elterjedt
(1846 Hetilap)
Fogyott minden, fogyott a bor is emberül. A kupák űrültek, és igy mindig vigabbá lett a társalgás
(1858 Vasárnapi Újság)
én a pört megkezdtem, s mint dukált, mind a három fórumon el is vesztettem emberül
(1870 Mikszáth Kálmán)
Megdolgoztattak emberül
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
Vö. CzF. embėrül¹; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások