émely fn 4Bémöly (rég) , imely (rég v. nyj)

1. (irod v. vál) ’Émelygés.’

1a. ’az az állapot, amelyben vkinek a gyomra undor érzése, gyakr. túlságosan édes íz érzete miatt nyugtalankodik, fel-le mozgás érzetét kelti, hányásra késztet, ill. az ezzel járó érzés, rosszullét’ ❖ Imely [:] kelletlen kedvetlen édesség (1829 Tudományos Gyűjtemény C6477, 88) | [Mari gyermeke] nyugtalan álomban hánykolódott, tagjai rángatództak, míglen a’ természet émelyel segíte magán (1832 Fáy András¹ C1703, 72) | nehéz rossz kotyvalék Fúl gyomrotokba [...] s most kór ízű émelyt Csámcsogtok ásítással (1918 Szép Ernő CD10) | A HÉV-en lett rosszul. Az émely tempósan emelkedett a szájáig, aztán hirtelen teljesen betöltötte, gyomra hártyavékony lett, szája kova-száraz és elviselhetetlenül édes (1967 Gera György C6884, 894).

1b. ’erkölcsi, esztétikai stb. viszolygás, undorodás’ ❖ Gutzkow, ki bonczkés helyett neje fejtő-késével anatomizálja a sziveket, legalább a keresettség émelyében felülmulhatlan (1856 Budapesti Hírlap okt. 11. C7814, [2]) | Nem a politikai émely tilt el téged a hazatéréstől (1875 Jókai Mór CD18) | [Rosztoky Éva] egy sikertelen házasélet csömöre s egy sikertelen „nagy” kaland émelye után a [...] művészi foglalatosság szelíd révébe vonul vissza (1917 Tóth Árpád CD10) | a bejgliémely kutyafüle a télapós filmek keltette émelyhez képest (2008 Népszava dec. 29. C7471, 6).

2. (nyj) ’bagócs lárvája okozta kelés a szarvasmarha bőrén, ill. maga a lárva’ ❖ Émely, émöly. Apró kelevény, leg inkább a’ borjuk’ hátán nyáran a’ melegben ki fakad, és a’ kukacz ki bujik belőle (1827 Magyar szótár C7178, 137) | Imel, imöl, himöl. Igy hallottam neveztetni az apró csomókat a’ télen át jól tartott marha testén, mellyek megevesednek, ’s belőlök kukacz jön ki (1858 Magyar Nyelvészet C7090, 405) | [csángó tájszó:] imely: bőr alatt lappangó hernyó, ember vagy barom testében (1878 Magyar Nyelvőr C5945, 478) | Vaklégy – Hajduhadház – két pásztor egyformán mondta, hogy ettől ered az émely, tehát: Hypoderma bovis, hozzátette az egyik: az erős marhának nincsen émelye (1914 A magyar pásztorok nyelvkincse C6689, 642).

Sz: émelyes.

Vö. CzF. émėly · émöly, ímely; TESz. émelyeg; ÉKsz.; ÚMTsz. imely

émely főnév 4B
émöly 4C (rég)
imely 4B (rég v. nyj)
1. (irod v. vál)
1a.
az az állapot, amelyben vkinek a gyomra undor érzése, gyakr. túlságosan édes íz érzete miatt nyugtalankodik, fel-le mozgás érzetét kelti, hányásra késztet, ill. az ezzel járó érzés, rosszullét
Imely [:] kelletlen kedvetlen édesség
(1829 Tudományos Gyűjtemény)
[Mari gyermeke] nyugtalan álomban hánykolódott, tagjai rángatództak, míglen a’ természet émelyel segíte magán
(1832 Fáy András¹)
nehéz rossz kotyvalék Fúl gyomrotokba [...] s most kór ízű émelyt Csámcsogtok ásítással
(1918 Szép Ernő)
A HÉVhelyiérdekű vasút-en lett rosszul. Az émely tempósan emelkedett a szájáig, aztán hirtelen teljesen betöltötte, gyomra hártyavékony lett, szája kova-száraz és elviselhetetlenül édes
(1967 Gera György)
1b.
erkölcsi, esztétikai stb. viszolygás, undorodás
Gutzkow, ki bonczkés helyett neje fejtő-késével anatomizálja a sziveket, legalább a keresettség émelyében felülmulhatlan
(1856 Budapesti Hírlap okt. 11.)
Nem a politikai émely tilt el téged a hazatéréstől
(1875 Jókai Mór)
[Rosztoky Éva] egy sikertelen házasélet csömöre s egy sikertelen „nagy” kaland émelye után a [...] művészi foglalatosság szelíd révébe vonul vissza
(1917 Tóth Árpád)
a bejgliémely kutyafüle a télapós filmek keltette émelyhez képest
(2008 Népszava dec. 29.)
2. (nyj)
bagócs lárvája okozta kelés a szarvasmarha bőrén, ill. maga a lárva
Émely, émöly. Apró kelevény, leg inkább a’ borjuk’ hátán nyáran a’ melegben ki fakad, és a’ kukacz ki bujik belőle
(1827 Magyar szótár)
Imel, imöl, himöl. Igy hallottam neveztetni az apró csomókat a’ télen át jól tartott marha testén, mellyek megevesednek, ’s belőlök kukacz jön ki
(1858 Magyar Nyelvészet)
[csángó tájszó:] imely: bőr alatt lappangó hernyó, ember vagy barom testében
(1878 Magyar Nyelvőr)
Vaklégy – Hajduhadház – két pásztor egyformán mondta, hogy ettől ered az émely, tehát: Hypoderma bovis, hozzátette az egyik: az erős marhának nincsen émelye
(1914 A magyar pásztorok nyelvkincse)
Sz: émelyes
Vö. CzF. émėly · émöly, ímely; TESz. émelyeg; ÉKsz.; ÚMTsz. imely

Beállítások