állcsont fn 3A1

’alsó állkapocscsont’ ❖ [a fejfájás] a’ homlok tſont’ reginek és az álltſont hártyájának érdekléſétl ſzarmazik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 131) | hajdan egyetlen szamárnak állcsontjával is ezer filiszteust lehete agyonkókányozni [= agyonverni] (1844 Nagy Ignác C3270, 119) | Mihók hátratartott kezében a madzag és a disznó állcsontja (1969 e. Lengyel József 9395017, 180).

a. ’a fogazatot hordozó két csont (valamelyike)’ ❖ találtatnak azoknak [ti. az egyéves juhoknak] áll-tſontyán avagy kaptzáján, 8. hegyes tejes, vagy-is az úgy nevezett, eb-fogai (1774 Tapasztalásból merétett oktatás 7462001, 43) | Ezen görcs olly erősen zárja be a’ lónak állcsontjait, hogy azok hamarább eltörnek, mintsem hogy egymástól el lehetne választani (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310009, 42) | Csak az állcsontjaival ásított, anélkül, hogy a száját kinyitotta volna (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485065, 191).

b. ’〈alacsonyabb rendű gerincesekben:〉 hasonló funkciójú, porc- és csontszövetből fejlődött csont’ ❖ egy Kigyónak áll tsontyát (1795 Csernátoni Vajda Sámuel ford.–Flögel C1296, 510) | [Väjnämöjnen] lantot készít egy óriás csuka állcsontjából s amikor megzendíti, elámul a természet (1935 Kosztolányi Dezső 9359453, 109).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

állcsont főnév 3A1
alsó állkapocscsont
[a fejfájás] a’ homlok tſont’ reginek és az álltſont hártyájának érdekléſétl ſzarmazik
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
hajdan egyetlen szamárnak állcsontjával is ezer filiszteust lehete agyonkókányozni [= agyonverni]
(1844 Nagy Ignác)
Mihók hátratartott kezében a madzag és a disznó állcsontja
(1969 e. Lengyel József)
a.
a fogazatot hordozó két csont (valamelyike)
találtatnak azoknak [ti. az egyéves juhoknak] áll-tſontyán avagy kaptzáján, 8. hegyes tejes, vagy-is az úgy nevezett, eb-fogai
(1774 Tapasztalásból merétett oktatás)
Ezen görcs olly erősen zárja be a’ lónak állcsontjait, hogy azok hamarább eltörnek, mintsem hogy egymástól el lehetne választani
(1846 Mihálka Antal ford.Wagenfeld)
Csak az állcsontjaival ásított, anélkül, hogy a száját kinyitotta volna
(1952 Németh László² ford.Tolsztoj²)
b.
〈alacsonyabb rendű gerincesekben:〉 hasonló funkciójú, porc- és csontszövetből fejlődött csont
egy Kigyónak áll tsontyát
(1795 Csernátoni Vajda Sámuel ford.Flögel)
[Väjnämöjnen] lantot készít egy óriás csuka állcsontjából s amikor megzendíti, elámul a természet
(1935 Kosztolányi Dezső)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások