emlét (4b4) l. említ

említ ts ige 4b4emlét

1. ’〈utalásként is a korábban mondottra:〉 szöveg(ben), beszéd(ben vki) futólag, röviden érint, szóba hoz vkit, vmit’ ❖ A’ Seregekröl mondgya az Evangéliſta, hogy tódulva mennek vala Kriſtus után az Iſten igéjét hallani: de nem emléti, hogy ebben a’ ſok ſeregben Irás tudók, és Fariseusok lettek volna (1772 Vajda Sámuel 7365001, 140) | Az Ekklésiai Históriák említenek egy Mártírt, a’ ki a’ negyedik Száznak elein élt vala (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252012, 20) | Az is jó, ha tél végeztével főtt savanyu káphoszta adatik nékik [ti. a tyúkoknak], hogy az emlitett eseteknek ellene lehessen állani (1835 Némethy József 8333012, 101) | [Petőfi diákkorában] gyakran említette, mennyire szeretné, ha csak egyetlenegy munkáját nyomtatásban láthatná (1875 e. Toldy Ferenc C4173, 179) | A konyhát emliteni sem szabad, mert az nem szalonba való téma (1910 Délmagyarország 2103001, 17) | [Bethlen Miklós és Kemény János mellett] ugyancsak fogságban írt Gálfi János vagy Wattay Ferenc: hogy a száműzött Rákóczit akár ne is említsük (1972 Lengyel Balázs 9393002, 273) | [az instant kávéknak] előnyükként szokták említeni, hogy adagolásuk jobban igazítható az egyéni igényhez (2000 Médiafigyelő CD2603).

2. (rég v. nyj) ’emlékeiben felidéz vmit, vkit, emlékezik vmire, vkire’ ❖ Öszve ülvén az egész nép emlétti vig napjait, Ki ki elől számlálgatja örömének okait (1779 Verseghy Ferenc C2816, 62) | rémlik elttem; valamentire reá emlékezem, említem, jut eſzembe (1784 Kisded szótár C0815, 68) | én minden környülményt igen jól említek (1814 Kazinczy Ferenc ford. C2531, 321) | említ [...]: emlékszik (1954 Magyar Nyelvjárások C5806, 179).

Ö: fel, meg~.

Sz: említget.

Vö. CzF. emlét, ~; ÉrtSz.; TESz. emlékezik; ÉKsz.; SzT. ~, említtetik; ÚMTsz.

emlét lásd említ
említ tárgyas ige 4b4
emlét 4b4
1.
〈utalásként is a korábban mondottra:〉 szöveg(ben), beszéd(ben vki) futólag, röviden érint, szóba hoz vkit, vmit
A’ Seregekröl mondgya az Evangéliſta, hogy tódulva mennek vala Kriſtus után az Iſten igéjét hallani: de nem emléti, hogy ebben a’ ſok ſeregben Irás tudók, és Fariseusok lettek volna
(1772 Vajda Sámuel)
Az Ekklésiai Históriák említenek egy Mártírt, a’ ki a’ negyedik Száznak elein élt vala
(1788 Őri Fülep Gábor ford.Pictet)
Az is jó, ha tél végeztével főtt savanyu káphoszta adatik nékik [ti. a tyúkoknak], hogy az emlitett eseteknek ellene lehessen állani
(1835 Némethy József)
[Petőfi diákkorában] gyakran említette, mennyire szeretné, ha csak egyetlenegy munkáját nyomtatásban láthatná
(1875 e. Toldy Ferenc)
A konyhát emliteni sem szabad, mert az nem szalonba való téma
(1910 Délmagyarország)
[Bethlen Miklós és Kemény János mellett] ugyancsak fogságban írt Gálfi János vagy Wattay Ferenc: hogy a száműzött Rákóczit akár ne is említsük
(1972 Lengyel Balázs)
[az instant kávéknak] előnyükként szokták említeni, hogy adagolásuk jobban igazítható az egyéni igényhez
(2000 Médiafigyelő)
2. (rég v. nyj)
emlékeiben felidéz vmit, vkit, emlékezik vmire, vkire
Öszve ülvén az egész nép emlétti vig napjait, Ki ki elől számlálgatja örömének okait
(1779 Verseghy Ferenc)
rémlik elttem; valamentire reá emlékezem, említem, jut eſzembe
(1784 Kisded szótár)
én minden környülményt igen jól említek
(1814 Kazinczy Ferenc ford.)
említ [...]: emlékszik
(1954 Magyar Nyelvjárások)
Ö: fel, megemlít
Sz: említget
Vö. CzF. emlét, ~; ÉrtSz.; TESz. emlékezik; ÉKsz.; SzT. ~, említtetik; ÚMTsz.

Beállítások