énekelő (I. 17C II. 1C) l. éneklő

éneklő mn-i ign, mn és fn  énekelő

I. mn-i ign → énekel.

II. mn 17C

1. ’olyan 〈személy, közösség v. állat stb.〉, aki v. amely énekelni szokott’ ❖ Éneklö Musáktól ſegedelmet kérjünk (1777 Kónyi János C2731, 44) | Mennél nagyobb kalitkája a’ megszelídült fülmilének, annál virgonczabb ’s éneklőbb (1829 Pák Dienes 8346010, 197) | A müezzin [...] éneklő kántor Törökországban (1941 Gelléri Andor Endre 9179009, 156) | Vigyázzunk, hogy ki ne haljanak az éneklő népek, a mítosz-alkotó népek (1966 Juhász Ferenc 1111004, 245) | [az intellektuális üzemnek] körülbelül úgy kellesz, mint a cirkuszigazgatónak az éneklő fóka (1989 Konrád György 9351007, 616).

1a. ’olyan 〈dolog, szerkezet v. hangszer〉, amely (ének)hang, zene lejátszására képes’ ❖ éneklö hangszer (1878 Borsszem Jankó dec. 15. C4997, [12]) | a harangozó is Boldogan kongatja majd a messzeségbe sovárgó Éneklő harangot (1913 Füst Milán CD10) | [A főorvos] kedves szerkezetei közé tartozott az éneklő gramofon és az éneklő rádió (1933 e. Krúdy Gyula CD54) | éneklő cselló kezdi [a dallamot] (1967 Szentkuthy Miklós 9664015, 416).

2. ’olyan 〈beszédmód, hang〉, amelynek hangzásbeli megformáltsága, ritmusa, hanglejtése stb. az énekszóéra hasonlít’ ❖ hallának olly énekl ſzóſzatot (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 90) | a Mathesis [= matematika] Prof. jól eltanulá az Erdélyi dialectet, ’s az éneklő beszédet (1824 Guzmics Izidor C4936, 238) | [a magyar nyelv] nem szorul se nagy gesztikulációra, se éneklő hanghordozásra, hogy kifejező legyen (1913 Rákosi Jenő 8385016, 139) | [a kocsmáros felesége] csöndes, hintázó és éneklő jajgatással imádkozott a szőnyegszövő mester lelki üdvösségéért (1959 Szentkuthy Miklós 9664005, 94) | [nagyanyja] valami ukrán falucska éneklő tájszólásával beszélt (2004 Goretity József ford.–Ulickaja 3120004, 100).

III. fn 1C

1. ’olyan személy v. állat, kül. madár, aki v. amely énekel v. énekelni szokott’ ❖ Holtok’ éneklöi füles baglyok voltak (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 210) | a zeneszerszám alig mer utána csuszni-mászni az éneklő siralmas hangjának (1858 Vas Gereben 8514003, 39) | az éneklő közvetlenül saját érzelmét, vagy kalandját, egy utazás vagy medvenyúzás történetét önti dalba (1936 Illyés Gyula 9274057, 133) | Lehetnél akár a kántorunk is, úgysincs éneklőnk, elvitte azt is a háború (1976 Dobos László 1034004, 338).

2. ’költő, aki vmely érzést, érzelmet, eseményt stb. versbe foglalva megénekel (és fennhangon elő is ad)’ ❖ mennyivel felſégeſebbek te-nálad [ti. a fülemülénél] azok az éneklk, a’ kiknek tsudálatos és el-ragadó ſzavok gyönyörködtetnek ſok ſzáz eſztendk múlva-is minden füleket és ſzíveket! (1787 Péczeli József ford.–Young C3446, 33) | Virgil az Aeneis éneklője (1882 Szász Károly² 8426066, 308) | A temetőkből indultam közétek, A temetőknek éneklője, én (1927 Juhász Gyula¹ 9284630, 29) | Bár e versek szerzői, éneklői között legkülönbözőbb embereket találunk, legfőbb éltetőjük és közönségük a kollégiumi diákság (1964 Varga Imre CD53).

3. (rendsz. tbsz-ban) (rég, Áll) ’〈az énekes madarak összefoglaló megnevezéseként〉’ ❖ a’ vándor madarak közűl [...] hol hamarább hol később különféle Hurosok, Billegények, Csettegetők, ’s más éneklők egyenkint vetődve érkeznek (1829 Pák Dienes 8346011, 15) | Az éneklők csőre igen sokféle, mint sokfélék az e rendbe sorolt fajok is (1898 Chernel István CD34) | az éneklők fiókái teljesen gyámoltalanok, csupaszok és vakok (1933 Az állatok világa ford. CD46).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, énekelő

énekelő lásd éneklő
éneklő melléknévi igenév, melléknév és főnév
énekelő I. 17C II. 1C
I. melléknévi igenévénekel
II. melléknév 17C
1.
olyan 〈személy, közösség v. állat stb.〉, aki v. amely énekelni szokott
Éneklö Musáktól ſegedelmet kérjünk
(1777 Kónyi János)
Mennél nagyobb kalitkája a’ megszelídült fülmilének, annál virgonczabb ’s éneklőbb
(1829 Pák Dienes)
A müezzin [...] éneklő kántor Törökországban
(1941 Gelléri Andor Endre)
Vigyázzunk, hogy ki ne haljanak az éneklő népek, a mítosz-alkotó népek
(1966 Juhász Ferenc)
[az intellektuális üzemnek] körülbelül úgy kellesz, mint a cirkuszigazgatónak az éneklő fóka
(1989 Konrád György)
1a.
olyan 〈dolog, szerkezet v. hangszer〉, amely (ének)hang, zene lejátszására képes
éneklö hangszer
(1878 Borsszem Jankó dec. 15.)
a harangozó is Boldogan kongatja majd a messzeségbe sovárgó Éneklő harangot
(1913 Füst Milán)
[A főorvos] kedves szerkezetei közé tartozott az éneklő gramofon és az éneklő rádió
(1933 e. Krúdy Gyula)
éneklő cselló kezdi [a dallamot]
(1967 Szentkuthy Miklós)
2.
olyan 〈beszédmód, hang〉, amelynek hangzásbeli megformáltsága, ritmusa, hanglejtése stb. az énekszóéra hasonlít
hallának olly énekl ſzóſzatot
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
a Mathesis [= matematika] Prof.professzor jól eltanulá az Erdélyi dialectet, ’s az éneklő beszédet
(1824 Guzmics Izidor)
[a magyar nyelv] nem szorul se nagy gesztikulációra, se éneklő hanghordozásra, hogy kifejező legyen
(1913 Rákosi Jenő)
[a kocsmáros felesége] csöndes, hintázó és éneklő jajgatással imádkozott a szőnyegszövő mester lelki üdvösségéért
(1959 Szentkuthy Miklós)
[nagyanyja] valami ukrán falucska éneklő tájszólásával beszélt
(2004 Goretity József ford.Ulickaja)
III. főnév 1C
1.
olyan személy v. állat, kül. madár, aki v. amely énekel v. énekelni szokott
Holtok’ éneklöi füles baglyok voltak
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
a zeneszerszám alig mer utána csuszni-mászni az éneklő siralmas hangjának
(1858 Vas Gereben)
az éneklő közvetlenül saját érzelmét, vagy kalandját, egy utazás vagy medvenyúzás történetét önti dalba
(1936 Illyés Gyula)
Lehetnél akár a kántorunk is, úgysincs éneklőnk, elvitte azt is a háború
(1976 Dobos László)
2.
költő, aki vmely érzést, érzelmet, eseményt stb. versbe foglalva megénekel (és fennhangon elő is ad)
mennyivel felſégeſebbek te-nálad [ti. a fülemülénél] azok az éneklk, a’ kiknek tsudálatos és el-ragadó ſzavok gyönyörködtetnek ſok ſzáz eſztendk múlva-is minden füleket és ſzíveket!
(1787 Péczeli József ford.Young)
Virgil az Aeneis éneklője
(1882 Szász Károly²)
A temetőkből indultam közétek, A temetőknek éneklője, én
(1927 Juhász Gyula¹)
Bár e versek szerzői, éneklői között legkülönbözőbb embereket találunk, legfőbb éltetőjük és közönségük a kollégiumi diákság
(1964 Varga Imre)
3. (rendsz. tbsz-ban) (rég, Áll)
〈az énekes madarak összefoglaló megnevezéseként〉
a’ vándor madarak közűl [...] hol hamarább hol később különféle Hurosok, Billegények, Csettegetők, ’s más éneklők egyenkint vetődve érkeznek
(1829 Pák Dienes)
Az éneklők csőre igen sokféle, mint sokfélék az e rendbe sorolt fajok is
(1898 Chernel István)
az éneklők fiókái teljesen gyámoltalanok, csupaszok és vakok
(1933 Az állatok világa ford.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, énekelő

Beállítások