énekelő (I. 17C II. 1C) l. éneklő
éneklő mn-i ign, mn és fn énekelő
I. mn-i ign → énekel.
II. mn 17C
1. ’olyan 〈személy, közösség v. állat stb.〉, aki v. amely énekelni szokott’ ❖ Éneklö Musáktól ſegedelmet kérjünk (1777 Kónyi János C2731, 44) | Mennél nagyobb kalitkája a’ megszelídült fülmilének, annál virgonczabb ’s éneklőbb (1829 Pák Dienes 8346010, 197) | A müezzin [...] éneklő kántor Törökországban (1941 Gelléri Andor Endre 9179009, 156) | Vigyázzunk, hogy ki ne haljanak az éneklő népek, a mítosz-alkotó népek (1966 Juhász Ferenc 1111004, 245) | [az intellektuális üzemnek] körülbelül úgy kellesz, mint a cirkuszigazgatónak az éneklő fóka (1989 Konrád György 9351007, 616).
1a. ’olyan 〈dolog, szerkezet v. hangszer〉, amely (ének)hang, zene lejátszására képes’ ❖ éneklö hangszer (1878 Borsszem Jankó dec. 15. C4997, [12]) | a harangozó is Boldogan kongatja majd a messzeségbe sovárgó Éneklő harangot (1913 Füst Milán CD10) | [A főorvos] kedves szerkezetei közé tartozott az éneklő gramofon és az éneklő rádió (1933 e. Krúdy Gyula CD54) | éneklő cselló kezdi [a dallamot] (1967 Szentkuthy Miklós 9664015, 416).
2. ’olyan 〈beszédmód, hang〉, amelynek hangzásbeli megformáltsága, ritmusa, hanglejtése stb. az énekszóéra hasonlít’ ❖ hallának olly énekl ſzóſzatot (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 90) | a Mathesis [= matematika] Prof. jól eltanulá az Erdélyi dialectet, ’s az éneklő beszédet (1824 Guzmics Izidor C4936, 238) | [a magyar nyelv] nem szorul se nagy gesztikulációra, se éneklő hanghordozásra, hogy kifejező legyen (1913 Rákosi Jenő 8385016, 139) | [a kocsmáros felesége] csöndes, hintázó és éneklő jajgatással imádkozott a szőnyegszövő mester lelki üdvösségéért (1959 Szentkuthy Miklós 9664005, 94) | [nagyanyja] valami ukrán falucska éneklő tájszólásával beszélt (2004 Goretity József ford.–Ulickaja 3120004, 100).
III. fn 1C
1. ’olyan személy v. állat, kül. madár, aki v. amely énekel v. énekelni szokott’ ❖ Holtok’ éneklöi füles baglyok voltak (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 210) | a zeneszerszám alig mer utána csuszni-mászni az éneklő siralmas hangjának (1858 Vas Gereben 8514003, 39) | az éneklő közvetlenül saját érzelmét, vagy kalandját, egy utazás vagy medvenyúzás történetét önti dalba (1936 Illyés Gyula 9274057, 133) | Lehetnél akár a kántorunk is, úgysincs éneklőnk, elvitte azt is a háború (1976 Dobos László 1034004, 338).
2. ’költő, aki vmely érzést, érzelmet, eseményt stb. versbe foglalva megénekel (és fennhangon elő is ad)’ ❖ mennyivel felſégeſebbek te-nálad [ti. a fülemülénél] azok az éneklk, a’ kiknek tsudálatos és el-ragadó ſzavok gyönyörködtetnek ſok ſzáz eſztendk múlva-is minden füleket és ſzíveket! (1787 Péczeli József ford.–Young C3446, 33) | Virgil az Aeneis éneklője (1882 Szász Károly² 8426066, 308) | A temetőkből indultam közétek, A temetőknek éneklője, én (1927 Juhász Gyula¹ 9284630, 29) | Bár e versek szerzői, éneklői között legkülönbözőbb embereket találunk, legfőbb éltetőjük és közönségük a kollégiumi diákság (1964 Varga Imre CD53).
3. (rendsz. tbsz-ban) (rég, Áll) ’〈az énekes madarak összefoglaló megnevezéseként〉’ ❖ a’ vándor madarak közűl [...] hol hamarább hol később különféle Hurosok, Billegények, Csettegetők, ’s más éneklők egyenkint vetődve érkeznek (1829 Pák Dienes 8346011, 15) | Az éneklők csőre igen sokféle, mint sokfélék az e rendbe sorolt fajok is (1898 Chernel István CD34) | az éneklők fiókái teljesen gyámoltalanok, csupaszok és vakok (1933 Az állatok világa ford. CD46).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, énekelő