engesztelődés fn 4B

1. ’az engesztelődik igével kifejezett cselekvés v. történés’ ❖ Tſak nem bizonyos voltam Néobárzánes haragjának engeſztelödéſe felöl (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 164).

1a. ’az a cselekedet v. esemény, amelynek során az egymással haragos, viszálykodó felek kiengesztelődnek, kibékülnek egymással, ill. az ennek eredményeként létrejött béke’ ❖ mig a’ zágrábi ügyekben már huzamosb idő óta érkezett legfelsőbb rendeletek végre nem hajtatnak, addig megyénkbe sem térend vissza, nem mondom az engesztelődés, hanem csak a’ rend’ ’s törvényes fegyelemnek szelleme (1844 Pesti Hírlap CD61) | ő (a czár) nem coalitiót, hanem conciliatiót (engesztelődést) csinálni megyen Varsóba (1894 e. Kossuth Lajos CD32) | Másodízben gyűltek össze Augsburgban katolikusok és evangélikusok, hogy annyi évszázad után megteremtsék hitbéli békéjüket. Először – 1555-ben – V. Károlynak ez nem sikerült. Most, hála az egyházáért mindenki másnál többet cselekvő II. János Pálnak, létrejött a történelmi engesztelődés (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég) ’megbocsátásra való hajlandóság, ill. a megbocsátás eredménye, bocsánat’ ❖ engesztelődésünk’ jeléűl íme semmivé teszszük azon sorsintéző irományt, melly annyi bajt ’s fárasztó csalódást okozott (1834 Vörösmarty Mihály 8524403, 205) | csak az elhunytakrul itél a haza, az emberi nem igazságosan, legyen a rólami ítélet, ha tökéletes feledékbe nem sülyed, hála, engesztelődés vagy átok, kénytelen leszek megnyugodni benne (1845 Széchenyi István CD1501) | a nép, midőn tömegekben vétkezik, nagy részint csak eszköz inkább, mint bűnös, hanem azok iránt nem érzem s nem fogom érezni a megbocsátás, az engesztelődésnek legcsekélyebb szikráját, kik okozzák e népnél a végtelen szerencsétlenséget (1848 Kossuth Lajos CD32) | A téma az atyák bűnének megtorlása a gyermekekben, míg végül a gyermekek szerelmében engesztelődést nyer (1930 Nyugat CD10).

2a. (kissé rég) ’〈zsidó hagyományban:〉 a hosszúnap megtartása, szokása’ ❖ a régi zsidóknál az engesztelődés ünnepén a főpap a zsidók vétkeit jelképesen egy bakra hárította: innen a bűnbak elnevezés (1893 PallasLex. CD02) | Ezt az engesztelődés napján mondod, te, aki meg akarod szegni Mózes törvényeit és zabálni, vedelni akarsz? (1923 Népszava szept. 28. C7491, 8) | Zenei szemelvények az izr. újév és az Engesztelődés napja alkalmából (1929 Népszava okt. 10. C7497, 12).

3. ’feszült érzelmi állapotot követő felszabadultság (érzése), béke’ ❖ A’ haragat laſſan laſſan engeſztelödés váltotta fel (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0811, 24) | Felséges Urunk törvényszerűsége s hű magyarjaihoz viseltető atyai kegyelme [...] engesztelődést tudott szenvedő magyarjainak nyújtani (1838 Kossuth Lajos CD32) | Csokonai elégiáinak sajátja, hogy miután szembenéz a költői vágyak és a kíméletlen valóság ellentétességével, és mindezt elpanaszolja olvasóinak, versei mégis valamiféle engesztelődéssel zárulnak, – s a megenyhülés általában az elmúlás békéjével áll összefüggésben (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

engesztelődés főnév 4B
1.
az engesztelődik igével kifejezett cselekvés v. történés
Tſak nem bizonyos voltam Néobárzánes haragjának engeſztelödéſe felöl
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
1a.
az a cselekedet v. esemény, amelynek során az egymással haragos, viszálykodó felek kiengesztelődnek, kibékülnek egymással, ill. az ennek eredményeként létrejött béke
mig a’ zágrábi ügyekben már huzamosb idő óta érkezett legfelsőbb rendeletek végre nem hajtatnak, addig megyénkbe sem térend vissza, nem mondom az engesztelődés, hanem csak a’ rend’ ’s törvényes fegyelemnek szelleme
(1844 Pesti Hírlap)
ő (a czár) nem coalitiót, hanem conciliatiót (engesztelődést) csinálni megyen Varsóba
(1894 e. Kossuth Lajos)
Másodízben gyűltek össze Augsburgban katolikusok és evangélikusok, hogy annyi évszázad után megteremtsék hitbéli békéjüket. Először – 1555-ben – V. Károlynak ez nem sikerült. Most, hála az egyházáért mindenki másnál többet cselekvő II. János Pálnak, létrejött a történelmi engesztelődés
(1999 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég)
megbocsátásra való hajlandóság, ill. a megbocsátás eredménye, bocsánat
engesztelődésünk’ jeléűl íme semmivé teszszük azon sorsintéző irományt, melly annyi bajt ’s fárasztó csalódást okozott
(1834 Vörösmarty Mihály)
csak az elhunytakrul itél a haza, az emberi nem igazságosan, legyen a rólami ítélet, ha tökéletes feledékbe nem sülyed, hála, engesztelődés vagy átok, kénytelen leszek megnyugodni benne
(1845 Széchenyi István)
a nép, midőn tömegekben vétkezik, nagy részint csak eszköz inkább, mint bűnös, hanem azok iránt nem érzem s nem fogom érezni a megbocsátás, az engesztelődésnek legcsekélyebb szikráját, kik okozzák e népnél a végtelen szerencsétlenséget
(1848 Kossuth Lajos)
A téma az atyák bűnének megtorlása a gyermekekben, míg végül a gyermekek szerelmében engesztelődést nyer
(1930 Nyugat)
2a. (kissé rég)
〈zsidó hagyományban:〉 a hosszúnap megtartása, szokása
a régi zsidóknál az engesztelődés ünnepén a főpap a zsidók vétkeit jelképesen egy bakra hárította: innen a bűnbak elnevezés
(1893 PallasLex.)
Ezt az engesztelődés napján mondod, te, aki meg akarod szegni Mózes törvényeit és zabálni, vedelni akarsz?
(1923 Népszava szept. 28.)
Zenei szemelvények az izr.izraelita újév és az Engesztelődés napja alkalmából
(1929 Népszava okt. 10.)
3.
feszült érzelmi állapotot követő felszabadultság (érzése), béke
A’ haragat laſſan laſſan engeſztelödés váltotta fel
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Felséges Urunk törvényszerűsége s hű magyarjaihoz viseltető atyai kegyelme [...] engesztelődést tudott szenvedő magyarjainak nyújtani
(1838 Kossuth Lajos)
Csokonai elégiáinak sajátja, hogy miután szembenéz a költői vágyak és a kíméletlen valóság ellentétességével, és mindezt elpanaszolja olvasóinak, versei mégis valamiféle engesztelődéssel zárulnak, – s a megenyhülés általában az elmúlás békéjével áll összefüggésben
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások