állítgat ts ige 5a

1. ’〈egy, ill. több dolgot〉 többször, ismételten v. egymás után (fel)állít v. vhogyan (el)helyez, tesz, rakosgat’ ❖ a’ Spanyol által felforgatva állítgatott könyveket olly rendesen látta (1843 Gaál Dániel ford.–Wagner C1776, 15) | [a mennyezetgerendák] túlérnek a csűr homlokfalán vagy egy méternyire. A végükre kicsi sasokat – oszlopokat – állítgatnak (1909 Malonyay Dezső 8292014, 110) | a kis öregasszonynak férje halála után sehogy sem volt nyugta: szakadatlanul ide-oda járt, a bútorokat tologatta, egyik helyről a másikra állítgatta a tárgyakat, ki-kinézett az ablakon (1926 Gellért Hugó ford. CD10) | A hosszú tésztarudat négy centis darabokra vágom, majd egy vajjal kikent sütőlemezre, kis távolságra egymástól, a vágott felükkel felfelé állítgatom a kis rudakat (1989 Frank Júlia CD19).

1a. ’〈ledőlt tárgyat〉 eredeti helyére v. helyzetébe visszatesz, ismételten felállít’ ❖ állítgatni kellett a kuglizó uraknak [a bábukat] (1900 Vay Sarolta C4393, 405) | talpukra állítgatták a feldöntött tündéreket és manókat (1948 Román György 2052028, 92) | Az sem csorbította a nimbuszát [Balczó Andrásnak], hogy harmadrangú versenyeken zsűriskedett a vívószámban, vagy hogy a lovaspályán az akadályokat állítgatta (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (ritk) ’〈egy v. több élőlényt〉 többször v. ismételten arra késztet, hogy vhol v. vhogyan álljon, ill. vmilyen (test)helyzetben legyen’ ❖ Palkó a két szomorú képű pejkót barátságtalan lábrángásokkal állítgatta csülökre az ólban (1883 Bodon József C1127, 87) | hol ide, hol oda állítgatta […] a gyereket (1892 Tolnai Lajos C4212, 86) | A kiállításokhoz szokott szemnek természetes az állatok [ti. a kutyák] béketűrése, ahogy gazdáik állítgatják lábaikat, fejüket, hogy a legmegnyerőbb pózba kerüljenek (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈több építményt, épületet〉 egymás után épít(tet), emel(tet)’ ❖ Sorjábann házakat eregetni: állítgatni (1792 Kisded szótár C0816, 48) | Az áhitatos király mindenfelé állitgatta az oskolákat (1808 Kazinczy Ferenc C2532, 149) | a sárból épített házak […] hanyagul voltak egymás mellé állítgatva (1914 Krúdy Gyula C2841, 24) | A rendezők már állítgatják azokat a lakodalmas sátrakat, amelyekben a tápiószentmártoniak a mérkőzés előtt, alatt és után látják vendégül a szurkolókat (2000 Magyar Hírlap CD09).

4. ’〈készüléket, szerkezetet〉(szabályozva be)igazít(ani próbál) vmi(lyen)re’ ❖ Laci valamilyen sejtelmes megvilágítást ötölt ki, hosszasan állítgatta a lámpák fényét terelő lapocskákat (1990 Lovass Zoltán 1097002, 212) | [a számítógépes szövegszerkesztővel] nem kell többé a mechanikus írógépek sorváltóját állítgatni, javítani az esetlegesen elgépelt sorokat (1998 Magyar Hírlap CD09).

5. (ritk) ’ismételten, folytonosan mond, bizonygat vmit’ ❖ a rosz nyelvek állítgatják (1847 Vas Gereben C4363, 49) | én mégse hihetek olyat róla, amit Fortéliné váltig állítgat nap-nap mellett (1900 Berkes Imre Izidor C1054, 59).

6. ’〈kül. vérzést, könnyezést〉 ismételten elállít(ani próbál)’ ❖ híven állitgatta a’ serkedző vért az útnak lapujival (1822 Aurora C0030, 118) | A könnyeit állítgatta s úgy gondolta, hogy nem mondja meg, miért búcsúzik el, semmit nem fog szólni az apjának, csak megcsókolja s csak magában mondja, hogy Isten áldja meg (1918 Nagy Dániel CD10).

ÖU: be~, meg~, szembe~, vissza~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

állítgat tárgyas ige 5a
1.
〈egy, ill. több dolgot〉 többször, ismételten v. egymás után (fel)állít v. vhogyan (el)helyez, tesz, rakosgat
a’ Spanyol által felforgatva állítgatott könyveket olly rendesen látta
(1843 Gaál Dániel ford.Wagner)
[a mennyezetgerendák] túlérnek a csűr homlokfalán vagy egy méternyire. A végükre kicsi sasokat – oszlopokat – állítgatnak
(1909 Malonyay Dezső)
a kis öregasszonynak férje halála után sehogy sem volt nyugta: szakadatlanul ide-oda járt, a bútorokat tologatta, egyik helyről a másikra állítgatta a tárgyakat, ki-kinézett az ablakon
(1926 Gellért Hugó ford.)
A hosszú tésztarudat négy centis darabokra vágom, majd egy vajjal kikent sütőlemezre, kis távolságra egymástól, a vágott felükkel felfelé állítgatom a kis rudakat
(1989 Frank Júlia)
1a.
〈ledőlt tárgyat〉 eredeti helyére v. helyzetébe visszatesz, ismételten felállít
állítgatni kellett a kuglizó uraknak [a bábukat]
(1900 Vay Sarolta)
talpukra állítgatták a feldöntött tündéreket és manókat
(1948 Román György)
Az sem csorbította a nimbuszát [Balczó Andrásnak], hogy harmadrangú versenyeken zsűriskedett a vívószámban, vagy hogy a lovaspályán az akadályokat állítgatta
(1999 Magyar Hírlap)
2. (ritk)
〈egy v. több élőlényt〉 többször v. ismételten arra késztet, hogy vhol v. vhogyan álljon, ill. vmilyen (test)helyzetben legyen
Palkó a két szomorú képű pejkót barátságtalan lábrángásokkal állítgatta csülökre az ólban
(1883 Bodon József)
hol ide, hol oda állítgatta […] a gyereket
(1892 Tolnai Lajos)
A kiállításokhoz szokott szemnek természetes az állatok [ti. a kutyák] béketűrése, ahogy gazdáik állítgatják lábaikat, fejüket, hogy a legmegnyerőbb pózba kerüljenek
(1996 Magyar Hírlap)
3.
〈több építményt, épületet〉 egymás után épít(tet), emel(tet)
Sorjábann házakat eregetni: állítgatni
(1792 Kisded szótár)
Az áhitatos király mindenfelé állitgatta az oskolákat
(1808 Kazinczy Ferenc)
a sárból épített házak […] hanyagul voltak egymás mellé állítgatva
(1914 Krúdy Gyula)
A rendezők már állítgatják azokat a lakodalmas sátrakat, amelyekben a tápiószentmártoniak a mérkőzés előtt, alatt és után látják vendégül a szurkolókat
(2000 Magyar Hírlap)
4.
〈készüléket, szerkezetet〉 (szabályozva be)igazít(ani próbál) vmi(lyen)re
Laci valamilyen sejtelmes megvilágítást ötölt ki, hosszasan állítgatta a lámpák fényét terelő lapocskákat
(1990 Lovass Zoltán)
[a számítógépes szövegszerkesztővel] nem kell többé a mechanikus írógépek sorváltóját állítgatni, javítani az esetlegesen elgépelt sorokat
(1998 Magyar Hírlap)
5. (ritk)
ismételten, folytonosan mond, bizonygat vmit
a rosz nyelvek állítgatják
(1847 Vas Gereben)
én mégse hihetek olyat róla, amit Fortéliné váltig állítgat nap-nap mellett
(1900 Berkes Imre Izidor)
6.
〈kül. vérzést, könnyezést〉 ismételten elállít(ani próbál)
híven állitgatta a’ serkedző vért az útnak lapujival
(1822 Aurora)
A könnyeit állítgatta s úgy gondolta, hogy nem mondja meg, miért búcsúzik el, semmit nem fog szólni az apjának, csak megcsókolja s csak magában mondja, hogy Isten áldja meg
(1918 Nagy Dániel)
ÖU: beállítgat, megállítgat, szembeállítgat, visszaállítgat
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások