enyhítő mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → enyhít.

II. mn 17C2

1. (kissé rég) ’kellemes, jóleső érzést v. érzetet nyújtó’ ❖ Egy titkos, enyhít lassú kívánság festette elttem így Portiát (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 258) | biztatva szól hozzám és szavainak mindegyike enyhítően hull szívembe (1846 Jókai Mór C2246, 40) | Enyhitő szendergésemből otromba léptek zaja [...] ébresztett fel (1862 Szokoly Viktor 8452004, 112) | Kaczvinszky prépost hófehér ruhája válik ki a legenyhítőbben a sok rikító szín, a sok fárasztó feketeség és szürkeség közül (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | Magához ölelte a nőt, erősen. A két erős, duzzadt mellének a melegsége szétáradt az egész testében: enyhítő, nagyon édes simogatás (1922 Sándor Imre CD10).

2. (átv is) ’olyan 〈készítmény, (gyógy)szer〉, amely betegség kezelésére szolgál, ill. amely csillapítja a fájdalmat v. vmely betegség tüneteit’ ❖ Még az enyhitö orvoſságokkal is vigyázva éljen az Orvos, ne talántán általak ártſon (1785 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4222, 271) | Van-e égetőbb, van-e enyhitőbb szer a könycsepnél? (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Enyhítő orvosszerek (1894 PallasLex. CD02) | Ó, igazságos, hatalmas, mégis végtelenül gyengéd ópium, mily enyhítő balzsamot hozol mindnyájunk szívére (1983 Magyar Hírlap CD09) | Ki ne kutatott volna táskája mélyén néhány szem cukorkáért, vagy gyötrő fejfájás esetén valami enyhítő gyógyszerért (2001 Lakáskultúra CD39).

3. enyhítő körülmény (Jog, átv is) ’〈emberi cselekedet jogi megítélésében:〉 a bűnösség fokát és büntetésének mértékét csökkentő tény’ ❖ A’ vádlott az esküdtek által enyhitő körülményekkel ugyan, de vétkesnek találtatott ’s a’ törvényszék által tiz eszt. becsukatásra itéltetett (1835 Jelenkor C8301, 463) | az ítélet az enyhítő körülményekre való tekintettel meg nem hozottnak tekintetik (1922 Móricz Zsigmond 9462048, 51) | A „furkósbotkampány” elítélendő. [...] Tény azonban – noha ez sem lehet enyhítő körülmény –, hogy külföldön se kampányolnak különbül (2002 Magyar Hírlap CD09).

III. fn 1C (rég)

1. (átv is) ’olyan készítmény, (gyógy)szer, amely betegség kezelésére szolgál, ill. amely csillapítja a fájdalmat v. vmely betegség tüneteit’ ❖ mikor egy kis enyhítővel kínáltuk, mindenkor ivott [a beteg] (1808 Szentgyörgyi József C2558, 348) | Égek mint a’ szurok, ’s nintsen, A’ ki rám enyhítt hintsen (1811 Terhes Sámuel C4120, 70) | mindjárt hozok neked enyhítőt, hogy ne fájjon (1876 Jókai Mór CD18) | a lélekfullánk kelevénye folyton nőtt a férfiban, s a végtelen láz végtelen enyhítőt kívánt (1914 Szabó Dezső CD10).

2. ’az a tény, körülmény stb., amelynek figyelembevétele mérsékli, csökkenti a kiszabandó büntetési tétel súlyosságát v. idejét’ ❖ kötelességemnek érzem, kegyelmeteket felszólitani arra: hogy ha történetesen tudnak valami enyhitőt e szerencsétlen rab mentségére felhozni, azt ezennel, minden tartózkodás nélkül adják elő (1859 Vasárnapi Újság CD56) | A büntett fokára vonatkozó körülmények, minthogy a büntettnek fokleszállítását, degradálását vonják magok után, a törvényhozó részéről természetesen csak mint enyhítők jöhetnek tekintetbe (1894 PallasLex. CD02).

3. ’vmely helyzet, megnyilvánulás stb. (kellemetlen, káros) hatását v. körülményeit tompító, mérséklő megoldás, dolog’ ❖ ezen elv alkalmazása egyetlen enyhítője s megoldója a szegényügynek (1864 Erdélyi János² 8131103, 137) | ugyan mit tudnék nektek mondani valami enyhítőt, vigasztalót (1880 Deák Farkas CD57) | Ocskay fanyar képet csinált ehhez a megoldáshoz. [...] Pálffy észrevette a rossz hatást, s rajta volt, hogy [szavaival] enyhítőt adjon hozzá (1882 Jókai Mór CD18).

ÖE: ~szer.

Vö. CzF. enyhítő · enyhitő; ÉrtSz.; ÉKsz.

enyhítő melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévenyhít
II. melléknév 17C2
1. (kissé rég)
kellemes, jóleső érzést v. érzetet nyújtó
Egy titkos, enyhít lassú kívánság festette elttem így Portiát
(1788–1789 Magyar Múzeum)
biztatva szól hozzám és szavainak mindegyike enyhítően hull szívembe
(1846 Jókai Mór)
Enyhitő szendergésemből otromba léptek zaja [...] ébresztett fel
(1862 Szokoly Viktor)
Kaczvinszky prépost hófehér ruhája válik ki a legenyhítőbben a sok rikító szín, a sok fárasztó feketeség és szürkeség közül
(1885 Mikszáth Kálmán)
Magához ölelte a nőt, erősen. A két erős, duzzadt mellének a melegsége szétáradt az egész testében: enyhítő, nagyon édes simogatás
(1922 Sándor Imre)
2. (átv is)
olyan 〈készítmény, (gyógy)szer〉, amely betegség kezelésére szolgál, ill. amely csillapítja a fájdalmat v. vmely betegség tüneteit
Még az enyhitö orvoſságokkal is vigyázva éljen az Orvos, ne talántán általak ártſon
(1785 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
Van-e égetőbb, van-e enyhitőbb szer a könycsepnél?
(1855 Vasárnapi Újság)
Enyhítő orvosszerek
(1894 PallasLex.)
Ó, igazságos, hatalmas, mégis végtelenül gyengéd ópium, mily enyhítő balzsamot hozol mindnyájunk szívére
(1983 Magyar Hírlap)
Ki ne kutatott volna táskája mélyén néhány szem cukorkáért, vagy gyötrő fejfájás esetén valami enyhítő gyógyszerért
(2001 Lakáskultúra)
3.
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
enyhítő körülmény (Jog, átv is)
〈emberi cselekedet jogi megítélésében:〉 a bűnösség fokát és büntetésének mértékét csökkentő tény
A’ vádlott az esküdtek által enyhitő körülményekkel ugyan, de vétkesnek találtatott ’s a’ törvényszék által tiz eszt.esztendő becsukatásra itéltetett
(1835 Jelenkor)
az ítélet az enyhítő körülményekre való tekintettel meg nem hozottnak tekintetik
(1922 Móricz Zsigmond)
A „furkósbotkampány” elítélendő. [...] Tény azonban – noha ez sem lehet enyhítő körülmény –, hogy külföldön se kampányolnak különbül
(2002 Magyar Hírlap)
III. főnév 1C (rég)
1. (átv is)
olyan készítmény, (gyógy)szer, amely betegség kezelésére szolgál, ill. amely csillapítja a fájdalmat v. vmely betegség tüneteit
mikor egy kis enyhítővel kínáltuk, mindenkor ivott [a beteg]
(1808 Szentgyörgyi József)
Égek mint a’ szurok, ’s nintsen, A’ ki rám enyhítt hintsen
(1811 Terhes Sámuel)
mindjárt hozok neked enyhítőt, hogy ne fájjon
(1876 Jókai Mór)
a lélekfullánk kelevénye folyton nőtt a férfiban, s a végtelen láz végtelen enyhítőt kívánt
(1914 Szabó Dezső)
2.
az a tény, körülmény stb., amelynek figyelembevétele mérsékli, csökkenti a kiszabandó büntetési tétel súlyosságát v. idejét
kötelességemnek érzem, kegyelmeteket felszólitani arra: hogy ha történetesen tudnak valami enyhitőt e szerencsétlen rab mentségére felhozni, azt ezennel, minden tartózkodás nélkül adják elő
(1859 Vasárnapi Újság)
A büntett fokára vonatkozó körülmények, minthogy a büntettnek fokleszállítását, degradálását vonják magok után, a törvényhozó részéről természetesen csak mint enyhítők jöhetnek tekintetbe
(1894 PallasLex.)
3.
vmely helyzet, megnyilvánulás stb. (kellemetlen, káros) hatását v. körülményeit tompító, mérséklő megoldás, dolog
ezen elv alkalmazása egyetlen enyhítője s megoldója a szegényügynek
(1864 Erdélyi János²)
ugyan mit tudnék nektek mondani valami enyhítőt, vigasztalót
(1880 Deák Farkas)
Ocskay fanyar képet csinált ehhez a megoldáshoz. [...] Pálffy észrevette a rossz hatást, s rajta volt, hogy [szavaival] enyhítőt adjon hozzá
(1882 Jókai Mór)
ÖE: enyhítőszer
Vö. CzF. enyhítő · enyhitő; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások