epe fn 6B

1. (Biol v. Orvos is, átv is) ’a máj által elválasztott, sárgászöld színű, keserű emésztőnedv, amely a belekben a zsírok lebontását és felszívódását segíti elő’ ❖ [a hosszan elhúzódó kólika] az epe el kéſzitéſéhez tartozandó réſzeknek valami hibájából ſzármazik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 321) | [Az elpusztult juhokban] a’ belek felfuvódtak, sárgások, itt ott kékesek, a’ faggyú feloldva, az epe ritka, és vizenyős (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310011, 162) | Tintatartójában epe feketéllett, nem tinta. Tolla hegye gyilok volt (1906 Mikszáth Kálmán C3138, 102) | ne adják olyan keserűen a kávét, mint az epét (1933 Szitnyai Zoltán 9681001, 87) | [az epekő] az epeutakban elzárja az epe rendes útját, és az epe – mivel a bél felé nem tud kiürülni – a vérbe szívódik fel, ugyancsak sárgaságot okozva (1961 Buga László 9075001, 178).

2. (nem szakny) ’epehólyag’ ❖ Mint más állatoknak minden belsö réſzek; A’ teſtekhez képeſt meg vagynak ’s egéſzek; De epéjek, a’ melly harag nemzö féſzek Nagyotska, azért-is viadalra kéſzek [a méhek] (1774 Vesmás Márton 7374001, 16) | Némelly indulatoknak, a’ test bizonyos részeire különös hatásuk van: igy a’ szomornak a’ köny-edényekre, a’ haragnak az epére, az örömnek a’ rekeszidegre (1844 Rónay Jácint 8669001, 29) | mája elrepedt, epéje, veséje megsérült, súlyos belső vérzések életét fenyegették (1968 Déry Tibor 9107011, 392) | Vigyázzunk, hogy az epéje ne roncsolódjon szét, mert a halhús keserűvé válik (1989 Frank Júlia CD19).

3. (irigységből v. sértettségből fakadó) keserűség v. harag’ ❖ ſoha komorſággal epével, és el-fajúlt indúlatokkal házad népét ha lehet ne terheljed (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1077, 47) | Scharodi fogcsikorgatva távozott, az arca sárga volt a szégyentől és az epétől (1882 Jókai Mór C2306, 166) | elönt az epe e zöldség hallatára (1951 Vas István ford.–Molière 9760028, 43) | Rossz kedve van, ócsárolna valakit, erre eszébe jut egy név, és arra önti ki az egész epét magából (1983 Balla László 1010019, 213).

Ö: galamb~.

UB: -baj, -bántalom, -betegség, -műtét.

ÖE: ~csatorna, ~festék, ~folyás, ~kólika, ~kór, ~láz, ~méreg, ~mirigy, ~sár, ~sárga.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

epe főnév 6B
1. (Biol v. Orvos is, átv is)
a máj által elválasztott, sárgászöld színű, keserű emésztőnedv, amely a belekben a zsírok lebontását és felszívódását segíti elő
[a hosszan elhúzódó kólika] az epe el kéſzitéſéhez tartozandó réſzeknek valami hibájából ſzármazik
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
[Az elpusztult juhokban] a’ belek felfuvódtak, sárgások, itt ott kékesek, a’ faggyú feloldva, az epe ritka, és vizenyős
(1846 Mihálka Antal ford.Wagenfeld)
Tintatartójában epe feketéllett, nem tinta. Tolla hegye gyilok volt
(1906 Mikszáth Kálmán)
ne adják olyan keserűen a kávét, mint az epét
(1933 Szitnyai Zoltán)
[az epekő] az epeutakban elzárja az epe rendes útját, és az epe – mivel a bél felé nem tud kiürülni – a vérbe szívódik fel, ugyancsak sárgaságot okozva
(1961 Buga László)
2. (nem szakny)
Mint más állatoknak minden belsö réſzek; A’ teſtekhez képeſt meg vagynak ’s egéſzek; De epéjek, a’ melly harag nemzö féſzek Nagyotska, azért-is viadalra kéſzek [a méhek]
(1774 Vesmás Márton)
Némelly indulatoknak, a’ test bizonyos részeire különös hatásuk van: igy a’ szomornak a’ köny-edényekre, a’ haragnak az epére, az örömnek a’ rekeszidegre
(1844 Rónay Jácint)
mája elrepedt, epéje, veséje megsérült, súlyos belső vérzések életét fenyegették
(1968 Déry Tibor)
Vigyázzunk, hogy az epéje ne roncsolódjon szét, mert a halhús keserűvé válik
(1989 Frank Júlia)
3.
(irigységből v. sértettségből fakadó) keserűség v. harag
ſoha komorſággal epével, és el-fajúlt indúlatokkal házad népét ha lehet ne terheljed
(1777 Bessenyei György¹ ford.Halifax)
Scharodi fogcsikorgatva távozott, az arca sárga volt a szégyentől és az epétől
(1882 Jókai Mór)
elönt az epe e zöldség hallatára
(1951 Vas István ford.Molière)
Rossz kedve van, ócsárolna valakit, erre eszébe jut egy név, és arra önti ki az egész epét magából
(1983 Balla László)
Ö: galambepe
ÖE: epecsatorna, epefesték, epefolyás, epekólika, epekór, epeláz, epeméreg, epemirigy, epesár, epesárga
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások