epigráfia fn 6A (Tört)

’kemény v. tartós anyagra vésett, ill. festett (ókori v. középkori) szövegek, feliratok tanulmányozása és elemzése mint történeti segédtudomány; felirattan’ ❖ a föliratok útba igazíthatnak: milyen volt különböző korszakokban a különböző provinciák állapota s a birodalmi fővároshoz való viszonya. Az epigraphia ily módon a történelmet ellenőrzi, sőt, a hol ez hallgat, pótolja (1865 Budapesti Szemle C7535, 104) | Megyericsei János kolozsi főesperes és gyulafehérvári kanonok, a magyarországi epigrafia első művelője. Az erdélyi római feliratokkal foglalkozó kéziratos munkája Velencébe került s ott fenn is maradt (1930 Pintér Jenő CD44) | a rómaikorból megmaradt kőfeliratok jogtörténeti vonatkozásban érdekes anyaga már szintén régibb idő óta tárgya a tudományos vizsgálódásnak és abból egészen külön tudomány, a jogi epigráfia fejlődött ki (1960 Visky Károly CD52) | a bizánci epigráfia mai nagymestere, Ihor Ševčenko (1998 Bálint Csanád CD58).

a. ’ilyen feliratok készítése mint mesterség v. tevékenység, ill. annak eredményeként létrejött felirat’ ❖ nemcsak a véső correct alkalmazására kell ügyelni, hanem a lapidaris epigraphia szabályaira is (1870 Botka Tivadar CD57) | [A folyóírás] legteljesebb ellentéte az epigraphiának, amely kőbe vési szavait az időtlen örökkévalóság számára (1927–1930 Thienemann Tivadar 9707003, 171) | a rovásírás tehát nemcsak a magyarság ősi írástudásának emléke, hanem az ókori sajátos sorvezetésű epigraphia magyarázatának is kulcsa (1940 Viski Károly CD22) | Megyericsei János (1470–1517), a dáciai epigráfiák tudós gyűjtője (1964 Gerézdi Rabán CD53) | Ralbovszky Péter az epigráfia történetét tanulmányozta, s az Ottomán Múzeum görög feliratos emlékeivel foglalkozott (1995 Tóth Gábor CD58).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

epigráfia főnév 6A (Tört)
kemény v. tartós anyagra vésett, ill. festett (ókori v. középkori) szövegek, feliratok tanulmányozása és elemzése mint történeti segédtudomány; felirattan
a föliratok útba igazíthatnak: milyen volt különböző korszakokban a különböző provinciák állapota s a birodalmi fővároshoz való viszonya. Az epigraphia ily módon a történelmet ellenőrzi, sőt, a hol ez hallgat, pótolja
(1865 Budapesti Szemle)
Megyericsei János kolozsi főesperes és gyulafehérvári kanonok, a magyarországi epigrafia első művelője. Az erdélyi római feliratokkal foglalkozó kéziratos munkája Velencébe került s ott fenn is maradt
(1930 Pintér Jenő)
a rómaikorból megmaradt kőfeliratok jogtörténeti vonatkozásban érdekes anyaga már szintén régibb idő óta tárgya a tudományos vizsgálódásnak és abból egészen külön tudomány, a jogi epigráfia fejlődött ki
(1960 Visky Károly)
a bizánci epigráfia mai nagymestere, Ihor Ševčenko
(1998 Bálint Csanád)
a.
ilyen feliratok készítése mint mesterség v. tevékenység, ill. annak eredményeként létrejött felirat
nemcsak a véső correct alkalmazására kell ügyelni, hanem a lapidaris epigraphia szabályaira is
(1870 Botka Tivadar)
[A folyóírás] legteljesebb ellentéte az epigraphiának, amely kőbe vési szavait az időtlen örökkévalóság számára
(1927–1930 Thienemann Tivadar)
a rovásírás tehát nemcsak a magyarság ősi írástudásának emléke, hanem az ókori sajátos sorvezetésű epigraphia magyarázatának is kulcsa
(1940 Viski Károly)
Megyericsei János (1470–1517), a dáciai epigráfiák tudós gyűjtője
(1964 Gerézdi Rabán)
Ralbovszky Péter az epigráfia történetét tanulmányozta, s az Ottomán Múzeum görög feliratos emlékeivel foglalkozott
(1995 Tóth Gábor)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások