epikurizmus (4A) l. epikureizmus

epikureizmus fn 4Aepikurizmus (rég)

1. (Fil) ’Epikurosz tanításaiból eredő etikai, filozófiai felfogás, amely az élet derűs, megelégedettséget sugárzó élvezetét és a bölcs mértékletességet hirdeti’ ❖ ez az epicurusi Cynismus, vagy Cynicusi epicureismus, melly a’ kényt és fájdalmat, a’ jelenlétet és jövendőt csudálatos egybe olvadással tartja előttem, elvette még könnyeimet is, az öröm és szenvedés’ könnyűit egyeránt (1814 Kölcsey Ferenc C2564, 390) | a midőn a rómaiak kezdenek philosophálni, a stoicismushoz szítanak, mely erős férfiasságuknak, gyakorlati gondolkodásuknak leginkább megfelel, később az epicureismushoz, mely az erkölcsök lazulásához jobban alkalmazkodik (1893 Alexander Bernát 8006002, 89) | [Fekete János gróf] a voltairei epikureizmusnak és fölületességnek esküdt ellensége, államában a katonai rendet és szigorú kötelességtudást kivánja, mint azt Poroszországban látja (1903 Morvay Győző CD55) | Az, amit [Csokonai] az Anakreoni dalok előbeszédében ír, hogy a nyájas epikureizmus a fösvénység, nagyravágyás és sok más rettenetes bűn ellenszere, alig lehet több jámbor öncsalásnál (1965 Julow Viktor CD53) | Habzsoltam [Hamvas Béla] minden mondatát, melyben keleti bölcselet és antik epikureizmus sajátosan, csakis rá jellemzően keveredett (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (nem szakny) ’〈a testi örömöket, érzéki gyönyöröket kereső, élvhajhász, hedonista létezésmód megnevezéseként〉’ ❖ Igen ám, csakhogy még ez a fölötte mérsékelt epikureizmus is sok pénzbe kerül (1906 Ambrus Zoltán 9006009, 65) | Az úri ember elegáns epikureizmussal veti magát alá „a szükséges korrupciónak” (1911 Szabó Dezső CD10) | [a nagyherceg] Párizsban bukkan ki az elfelejtettségből, a vigasztalódást kereső száműzött királyok és az élnivágyó nagyhercegek találkozóhelyén. Itt a „Citrom herceg”-ek sokaságában is hamarosan feltűnik epikureizmusának falánkságával és azzal, hogy nem tudja vagy nem is akarja fékezni a temperamentumát, hogy folyton duhajkodik (1915 Ambrus Zoltán CD10) | a felhőtlen mulatozás epikureizmusával (1964 Gerézdi Rabán–Klaniczay Tibor CD53).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

epikurizmus lásd epikureizmus
epikureizmus főnév 4A
epikurizmus 4A (rég)
1. (Fil)
Epikurosz tanításaiból eredő etikai, filozófiai felfogás, amely az élet derűs, megelégedettséget sugárzó élvezetét és a bölcs mértékletességet hirdeti
ez az epicurusi Cynismus, vagy Cynicusi epicureismus, melly a’ kényt és fájdalmat, a’ jelenlétet és jövendőt csudálatos egybe olvadással tartja előttem, elvette még könnyeimet is, az öröm és szenvedés’ könnyűit egyeránt
(1814 Kölcsey Ferenc)
a midőn a rómaiak kezdenek philosophálni, a stoicismushoz szítanak, mely erős férfiasságuknak, gyakorlati gondolkodásuknak leginkább megfelel, később az epicureismushoz, mely az erkölcsök lazulásához jobban alkalmazkodik
(1893 Alexander Bernát)
[Fekete János gróf] a voltairei epikureizmusnak és fölületességnek esküdt ellensége, államában a katonai rendet és szigorú kötelességtudást kivánja, mint azt Poroszországban látja
(1903 Morvay Győző)
Az, amit [Csokonai] az Anakreoni dalok előbeszédében ír, hogy a nyájas epikureizmus a fösvénység, nagyravágyás és sok más rettenetes bűn ellenszere, alig lehet több jámbor öncsalásnál
(1965 Julow Viktor)
Habzsoltam [Hamvas Béla] minden mondatát, melyben keleti bölcselet és antik epikureizmus sajátosan, csakis rá jellemzően keveredett
(1997 Magyar Hírlap)
2. (nem szakny)
〈a testi örömöket, érzéki gyönyöröket kereső, élvhajhász, hedonista létezésmód megnevezéseként〉
Igen ám, csakhogy még ez a fölötte mérsékelt epikureizmus is sok pénzbe kerül
(1906 Ambrus Zoltán)
Az úri ember elegáns epikureizmussal veti magát alá „a szükséges korrupciónak”
(1911 Szabó Dezső)
[a nagyherceg] Párizsban bukkan ki az elfelejtettségből, a vigasztalódást kereső száműzött királyok és az élnivágyó nagyhercegek találkozóhelyén. Itt a „Citrom herceg”-ek sokaságában is hamarosan feltűnik epikureizmusának falánkságával és azzal, hogy nem tudja vagy nem is akarja fékezni a temperamentumát, hogy folyton duhajkodik
(1915 Ambrus Zoltán)
a felhőtlen mulatozás epikureizmusával
(1964 Gerézdi Rabán–Klaniczay Tibor)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások