epikus mn és fn 15A3 

I. mn

1. (Irodt) ’az epika műnem körébe tartozó, elbeszélő 〈műfaj〉, ilyen műfajú 〈mű, szöveg〉, ill. az ilyen műveket magában foglaló 〈(szép)irodalom〉’ ❖ [a csudálatosság] az én Epicus Verſemben már a’ történetben magában is megvan (1803 Csokonai Vitéz Mihály 7069015, XXII) | Aesthetikai levelek Vörösmarty Mihály épikus munkájiról (1827 Toldy Ferenc C4168, I) | A cseheknek Königinhofban fölfedezett régi nyelvemléke [...] epikus töredékeket is tartalmaz (1865 Greguss Ágost 8163005, 105) | Irország középkori epikus irodalma (1937 Honti János 9255001, 44) | a régi magyar epikus költészetről (1947 Gáldi László 9167003, 29) | az anekdota a népköltészet egyéb epikus műfajaival, a mesével, mondával, legendával, balladával stb. egyenlő értékű képződmény (1988 Magyar néprajz CD47) • epikus színház (Szính) ’〈Brecht drámafelfogásának központi fogalmaként:〉 az az arisztotelészi és a polgári dramaturgiával szemben kialakított elmélet, ill. gyakorlat, amely ún. elidegenítő effektusok alkalmazásával kizökkenti a befogadót az érzelmi bevonódás állapotából, miközben vmely súlyos erkölcsi-társadalmi dilemmával szembesítve racionális önvizsgálatra és kritikus állásfoglalásra készteti’ ❖ sok vitás mozzanat van Berthold Brecht „epikus színházának” elméletében és gyakorlatában (1956 Magyar Nemzet márc. 9. C4796, 5) | Mesterházi Lajos drámájának, a Pesti embereknek (1958) az ad különös jelentőséget, hogy az epikus színház eszközeit úttörőként és szerencsésen [alkalmazza] (1966 Tóth Dezső CD53) | Az objektív drámastílus a fiatal Brecht művészetében később az epikus színház technikai-formális eszközeiben jelentkezik, egy olyan színpadi forma kidolgozásában, melynek rendeltetése az lett volna, hogy eleven, minden drámai tartalomtól függetlenül is biztosítsa ezt a „kívülről” ható, illúzió-romboló, anti-idealista hatást (1969 Almási Miklós 1002002, 456) | [Bertolt Brecht és Erwin Piscator] teremtették meg az epikus színházat (2008 Népszabadság dec. 10. C7856, 5).

2. ’elbeszélő formában v. történetként való 〈ábrázolás, kifejezés stb.〉, ill. 〈vmely műben:〉 így ábrázolt v. elbeszélő jellegű 〈összetevő, mozzanat stb.〉’ ❖ Az igazi epikus ábrázolás sajátja az, hogy a szabadon, gazdagon formált alakok, a cselekmény szerves, alkotó egysége fejezi ki azt, amit az író mondani akar (1951 Darvas József 9101002, 108) | A Jónás imájával 1939-ben egészítette ki művét Babits. Ez a verses fohászkodás epikus szállal már nem kapcsolódik az eseményekhez (1965 Rába György CD53) | ennek a tömörítő lírai nyelvnek a formájába kellett beleönteni az orosz szöveg epikusabb mondatait (1966 Csoóri Sándor 9090025, 150) | Az epikus közlésforma elsősorban múltbeli helyzetek és események felidézésére, elképzeltetésére alkalmas (1993 A magyarság kézikönyve CD06) | [John Steinbecket a] bevándorlók életének megfigyelése, egyéni sorsuk alakulásának epikus megjelenítése tette híressé (1994 Új Könyvek CD29) | Csokonai [Dorottya című] műve nem dráma, sok benne az epikus mozzanat (2001 Magyar Hírlap CD09).

3. ’ilyen ábrázolás számára alkalmas v. arra jellemző 〈cselekmény, szerkezet, stílus stb.〉, ill. (vmely) elbeszélő műben ábrázolt, abban levő v. abba illő 〈téma, hős stb.〉’ ❖ epikus tárgyu költemény (1893 PallasLex. CD02) | [Arany Toldija] egy csapásra megteremtette a magyar epikus stílt (1915 RévaiNagyLex. C5709, 160) | epikus hősök (1924 Kürti Pál CD10) | egy nemzet ébredése és szabadságharca, a legnagyobb epikus téma! (1936 Fejtő Ferenc CD10) | Gyöngyösi, bár jó elbeszélő, az események krónikás rendjét igazi epikus szerkezetté alakítani, művészileg szervezni nem tudja (1964 Bán Imre CD53) | Van olyan írás a kötetben, melynek alig van epikus cselekménye (1994 Új Könyvek CD29).

4. ’az epika műnemébe tartozó műveket alkotó v. az elbeszélő ábrázolásmódot (erőteljesen) érvényesítő 〈író, költő〉, ill. ilyen ábrázolásra való 〈tehetség, hajlam stb.〉’ ❖ Pherenicus nevü epicus Poëtából [származik a történet] (1787 Mátyus István C3068, 401) | A költészetnek tulajdonképeni fő-, igazábban szólva egyetlen tárgya az emberi szív levén: a költő ereje, és pedig nem csak a drámai, hanem az epikus költőé is (1881 Szász Károly² 8426061, 416) | [Hatvany Lili] bonyolult lelki állapotokat és azok külső fejleményeit természetesen és megelevenítően festő epikus talentuma megelégszik a társadalmi rothadás romantikájának aprólékos rajzával (1922 Szabó Lőrinc CD10) | A legepikusabb magyar írók közé tartozik [Mikszáth Kálmán] (1924 Földi Mihály CD10) | Meredith széles medrű epikus látásmódja (1965 Rába György CD53) | az igazi epikus tehetség számára nincsenek halott tradíciók (1994 Új Könyvek CD29).

5. ’olyan 〈korszak, időszak〉, amikor különösen nagy számban jöttek létre elbeszélő művek’ ❖ Ez epikus időszak mindössze is rövid tartamú volt; főleg 1823-tól 1830-ig terjedt (1889 Négyesy László 8329004, 169) | A hinduk lirája a legrégibb időben szintén himnuszokkal kezdődik (a Rig-véda), az epikus korszak után ott is a tanító irányu gnóma-költészet lendült fel (1895 PallasLex. CD02) | a modern világ zajától „felriadó” Gilgames a világirodalom nagy epikus korszakának egyik első alakja (1973 Rónay László C6890, 1681).

6. ’az epikában fennmaradt, (bizonyos) elbeszélő művekben megőrzött 〈hagyomány, örökség〉’ ❖ Az epikus hagyomány azt tartotta, hogy Oedipus Thebaeben halt meg (1904 ÓkoriLex. CD28) | még a látnoki Jékely sem tagadhatja Erdély epikus örökségét (1938 Cs. Szabó László CD10) | A háborús években fejezi be Honti a magyar epikus történeti hagyományról írt cikksorozatát (1975 Dömötör Tekla CD30) | Külön réteget alkot a népünk ajkán élő anekdoták sorában a keleti hagyomány, amely a középkor századai alatt szivárgott hozzánk. E nagy múltú epikus örökség sajátos összetételű (1988 Magyar néprajz CD47).

II. fn 4A

’az epika műnemébe tartozó műveket alkotó író, költő’ ❖ Nagyon neheztel az Arpadiasért a’ Nagyfalusi Epicus, ’s készül nála a’ Kis Tükröcske’ második része (1818 Döbrentei Gábor C2569, 236) | az epikusok egész raját halljuk országszerte zengeni (1860 Arany János 8014013, 267) | a költői részletek megragadták a későbbi magyar epikusok és drámaírók érdeklődését (1930 Pintér Jenő CD44) | Gelléri elsősorban epikus, akinek ereje nem a költői reflexiókban van, hanem a történeteiben (1947 Kovács Endre 2055021, 105) | Dosztojevszkij nem professzionális regényíró, [...] nem hagyományos értelemben vett epikus, nem mindentudó és monologikus elbeszélő (2003 Bazsányi Sándor 3033001, 107).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.