epopoea (6A) l. epopeia

epopeia fn 6Aepopoea (kissé rég)

1. (Irodt) ’nagyívű (nemzeti) hősi eposz, nagyeposz’ ❖ tsak ugy lesz abbul [ti. a Hunniásból] jó Epopoeja, ha [Szerdahelyi] a’ második helyre üti (1788 Pálóczi Horváth Ádám C2554, 233) | a hőst segítő vagy gátló csodás hatalmak az epopoea gépezetének (machina) felelnek meg (1860 Arany János 8014013, 268) | nemzeti épopeák (1894 PallasLex. CD02) | az epopeiának Homértól kezdve Ariostóig és Tassóig, s utánok máig megvannak a maga sajátos törvényei és műfogásai, melyek a kezelés módjához tartoznak: így azokat Zrínyinek is figyelembe kellett vennie (1898 Széchy Károly CD55) | az egyes hősdalokból valódi hősepika, néhol pedig egyenesen epopeia (vagyis mintegy nemzeti méretű epika) bontakozik ki (1979 NéprajziLex. CD47).

1a. (Irodt) ’〈nagy terjedelmű, (az eposz sajátosságait megidéző) verses v. prózai elbeszélő mű, kül. a regény megnevezéseként〉’ ❖ a’ Dorottya nevű furcsa Epopoeát (1803 Csokonai Vitéz Mihály 7069015, XVII) | Kár, hogy a’ hires német költő R. ur megvált a’ „három grátiákhoz” czimzett kereskedéstől: legalább most gyönyörü epopoeát irhatna – a’ magánosságról! (1844 Életképek C0101, 811) | a társaság, mely magyar történeti tárgyak balladai feldolgozására tüzött ki pályadijat, épen akkor változtatta a pályakérdést s ért a vig époszhoz, mikor Nagy Szalontán a szerény városi jegyző [ti. Arany János] a maga mulatságára irt szatirikus epopoeáját befejezte s a találkozás véletlenétől meglepetve elhatározta, hogy müvével, az „Elveszett alkotmány”-nyal pályázni fog (1883 Budapesti Hírlap okt. 29. C4730, [1]) | Ez a mű [ti. Jósika Miklós Egy magyar család a forradalom alatt című regényfolyama], melyet a szerző „forradalmi epopoea”-nak nevez, inkább történeti, mint társadalmi regény (1916 Dézsi Lajos CD55) | Barátom, a regény alanyi epopeja, melyben a szerző kikéri az engedelmet arra, hogy a világot a maga eljárásmódja szerint tárgyalja (1979 Esterházy Péter C7213, 289) | a klasszikus eposz nem klasszikus-törvénytelen örököse, a polgári epopeia, a regény (1983 Poszler György 1124006, 170).

2. (kissé rég) ’〈vmely közösség v. személy számára, vmely időszakban jelentős, nagyszabású esemény(sor) megnevezéseként〉’ ❖ Jó, fidélis cimbora volt. Mindenki tudta felőle azt az epopeiát, ahol a burkusok kezéből kiszabadított, ezért az én barátaim előtt nagy volt a becsülete (1895 Jókai Mór CD18) | Nem mondhatjuk el itt a megyei resistentiának annyiszor ismételt epopeiáját (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | Az olasz egységi mozgalom nagyszerű epopeája, mely diadalmenethez hasonlított, mély benyomást tett a népekre (1912 Halász Imre CD10) | A lényeg az, hogy megteszem a kötelességem ez irtózatos epopeiában [ti. a háborúban] (1914 Szomory Dezső CD10) | jöjjön egy nagy író, aki sorokba költi, oldalakba álmodja a hanyatló és pusztuló kor nagy epopéjáját (1960 Magyar Nemzet szept. 25. C0355, 7).

Vö. IdSz.

epopoea lásd epopeia
epopeia főnév 6A
epopoea 6A (kissé rég)
1. (Irodt)
nagyívű (nemzeti) hősi eposz, nagyeposz
tsak ugy lesz abbul [ti. a Hunniásból]Epopoeja, ha [Szerdahelyi] a’ második helyre üti
(1788 Pálóczi Horváth Ádám)
a hőst segítő vagy gátló csodás hatalmak az epopoea gépezetének (machina) felelnek meg
(1860 Arany János)
nemzeti épopeák
(1894 PallasLex.)
az epopeiának Homértól kezdve Ariostóig és Tassóig, s utánok máig megvannak a maga sajátos törvényei és műfogásai, melyek a kezelés módjához tartoznak: így azokat Zrínyinek is figyelembe kellett vennie
(1898 Széchy Károly)
az egyes hősdalokból valódi hősepika, néhol pedig egyenesen epopeia (vagyis mintegy nemzeti méretű epika) bontakozik ki
(1979 NéprajziLex.)
1a. (Irodt)
〈nagy terjedelmű, (az eposz sajátosságait megidéző) verses v. prózai elbeszélő mű, kül. a regény megnevezéseként〉
a’ Dorottya nevű furcsa Epopoeát
(1803 Csokonai Vitéz Mihály)
Kár, hogy a’ hires német költő R. ur megvált a’ „három grátiákhoz” czimzett kereskedéstől: legalább most gyönyörü epopoeát irhatna – a’ magánosságról!
(1844 Életképek)
a társaság, mely magyar történeti tárgyak balladai feldolgozására tüzött ki pályadijat, épen akkor változtatta a pályakérdést s ért a vig époszhoz, mikor Nagy Szalontán a szerény városi jegyző [ti. Arany János] a maga mulatságára irt szatirikus epopoeáját befejezte s a találkozás véletlenétől meglepetve elhatározta, hogy müvével, az „Elveszett alkotmány”-nyal pályázni fog
(1883 Budapesti Hírlap okt. 29.)
Ez a mű [ti. Jósika Miklós Egy magyar család a forradalom alatt című regényfolyama], melyet a szerző „forradalmi epopoea”-nak nevez, inkább történeti, mint társadalmi regény
(1916 Dézsi Lajos)
Barátom, a regény alanyi epopeja, melyben a szerző kikéri az engedelmet arra, hogy a világot a maga eljárásmódja szerint tárgyalja
(1979 Esterházy Péter)
a klasszikus eposz nem klasszikus-törvénytelen örököse, a polgári epopeia, a regény
(1983 Poszler György)
2. (kissé rég)
〈vmely közösség v. személy számára, vmely időszakban jelentős, nagyszabású esemény(sor) megnevezéseként〉
Jó, fidélis cimbora volt. Mindenki tudta felőle azt az epopeiát, ahol a burkusok kezéből kiszabadított, ezért az én barátaim előtt nagy volt a becsülete
(1895 Jókai Mór)
Nem mondhatjuk el itt a megyei resistentiának annyiszor ismételt epopeiáját
(1904 Nagy képes világtörténet)
Az olasz egységi mozgalom nagyszerű epopeája, mely diadalmenethez hasonlított, mély benyomást tett a népekre
(1912 Halász Imre)
A lényeg az, hogy megteszem a kötelességem ez irtózatos epopeiában [ti. a háborúban]
(1914 Szomory Dezső)
jöjjön egy nagy író, aki sorokba költi, oldalakba álmodja a hanyatló és pusztuló kor nagy epopéjáját
(1960 Magyar Nemzet szept. 25.)
Vö. IdSz.

Beállítások