érces mn 15B 

1. (Ásv, Föld is) ’fémet, es. fémes vegyületeket tartalmazó 〈kőzet, ásvány, es. más anyag〉, ill. ilyen kőzet(ek)ből álló 〈természeti képződmény〉 v. ilyen kőzet(ek)ben bővelkedő 〈hely〉’ ❖ a’ Salétromnak ſavanyósága a’ konyha-ſónak értzes tüz-álló ſójával [...] öſzve-foglaltatik (1780 Rácz Sámuel ford.–Haeckel 7278024, 5) | az Értzes Hegyeknek Visgáláſa, és azoknak Leíráſok. (Geographia Minerologica,) (1782 Benkő Ferenc ford.–Werner 7036025, 2) | [a bányásztársulat] művelés alávevén az ottani [ti. bánsági] érczes bányákat és ezek közt a’ vasgyártást is meginditván (1845 Pesti Hírlap C8011, 58) | Az érces erek településviszonyaira [ti. kialakulási viszonyaira] vonatkozó tapasztalatok (1895 PallasLex. CD02) | A rudabányai vasérckitermelésből visszamaradó 2 millió tonnás érces meddő is gazdára talált [a fékbetétek gyártójánál] (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég) ’oldott ásványi anyagokat tartalmazó 〈forrásvíz〉, ill. olyan 〈forrás, fürdő〉, amelynek ilyen a vize’ ❖ a’ lágyitó, avagy gyenge értzes feredk [...] igen haſznaſok [a menstruációs rendellenességek kezelésében] (1780 Rácz Sámuel ford.–Störck C3571, 125) | a’ Város Erdejének végén egy érczes forrást találnék (1808 Hazai Tudósítások C0190, 247) | [a jód] a tengeri növények hamujában találtatott föl, létezik a tengeri vizben, és némelly érczes vizekben csekély mennyiségben, de többnyire csak fémekkel, s nevezetesen szikenynyel [= nátriummal] ’vagy hamanynyal [= káliummal] egyesülve (1850 Jedlik Ányos 8208003, 85) | A völgy mélyén egy barlangban forró érczes patak buzog (1851 Jókai Mór C2239, 161).

2. (rég, irod) ’fémből készült 〈tárgy〉’ ❖ Kadosa már emelé szörnyű hatalommal az érczes Dárda nyelét (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 150) | az ország Tagjai nem tartják függéseket érczes igának (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 459) | Kedves Helén, segítsd majd Hektorunkat A vetkőzésben: érczes vértjei Fehér kezed varázs-nyomásinak Jobban engednek, mint kard élinek (1870 Fejes István¹ ford.–Shakespeare CD11) | Az ősz költő […] így pengette le az érces húrról, Hogy a szobra Mint vélekedik Gyávay Szula úrról (1912 Tóth Árpád CD01).

3. ’a fémekre jellemző 〈külső tulajdonság〉, ill. vmely fémtárgytól származó v. fémtárggyal keltett 〈(hang)jelenség〉’ ❖ a kupola érces fényt aláöntő rézserlege alatt vad összevisszaságban kavargott bocskoros vandál (1913 Laczkó Géza CD10) | A kínai tamtamnak, a Gong-nak hangja világosabb, ércesebb, a maláji gongé mélyebb, de zengőbb (1925 RévaiNagyLex. C5713, 833) | újra felrikoltott a csengő. Harsány, érces és elviselhetetlen berregés volt ez a házmesterlakás éji csendjében (1935 Sándor Kálmán CD10) | ércesen, fényesen zengő hangú harangot (2000 Természet Világa CD50).

4. ’Vmely tulajdonságában a fémre emlékeztető, ahhoz hasonló.’

4a. ’a sima felületű v. csiszolt fém(ek)hez hasonlóan sajátos fénnyel ragyogó, fémes fényű, színű 〈dolog〉’ ❖ Értzes Egek! mèrt nem lágyúltok vègre meg? (1773 Baróti Szabó Dávid C0820, 42) | [Tímea] sűrű, fekete haja valami érces fénnyel bír, minő a fekete hattyú tolla (1872 Jókai Mór CD18) | [Kornél alakja] elszürkült és elfényesedett a folyó érces tábláján (1931 Szilágyi András 9671001, 60) | [Zsolnayék] 1893-tól folyamatosan állítottak elő [...] ércesen csillogó, zöld-, piros-, kékmázas tárgyakat (1998 Lakáskultúra CD39) | [az ún. kisasszony-szitakötők hímjeinek szárnya,] akárcsak a testük, érces fémzöld, a nőstényeké világosabb barna (2000 Természet Világa CD50).

4b. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Áll) ’fémesen csillogó külsejű 〈állat〉’ ❖ [A Chalcides nembe tartozó fajok közül] legismertebb a háromujjú érces gyík […], melyet „challas” és „seps” néven már a régi görögök és rómaiak is ismertek, de, noha teljesen ártalmatlan, nagyon mérgesnek tartottak (1912 RévaiNagyLex. C5700, 391) | Érces holyva (Philonthus politus L. [= Linné]) (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Jellegzetesen állóvízi fajok a laposhasú acsák (Libellulidae). Néhány fajuk teste fémfényű bronzos-zöldes, ilyen pl. a holtágak mentén helyenként gyakori érces szitakötő (Cordulia aenaturfos) (1995 Magyarország állatvilága CD14).

4c. ’a megütött fémtárgy hangjára emlékeztető, kemény csengésű 〈hang〉, ill. erőteljes, tisztán csengő 〈beszéd- v. énekhang〉’ ❖ [Dózsa] érces hangjával lemenydörögve szilárd ajkiról, beszédet tartott az urak s az önkény ellen (1845 Orlai Petrich Soma C4101, 103) | érczes, hathatós beszédü ifju szónok (1875 Keresztény Magvető 8642001, 330) | az erős agancsok viadala […] úgy hallatszik, mintha karddal ütnének páncélra: a hang érces csengésű s messze hallható (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 21) | Carina Anna hatalmas, terjedelmes és érces drámai szopránhanggal rendelkezett (1941 Berecz Dezső CD52) | a sportos vezetőknek meg kell barátkozniuk a magas fordulatszámnál jelentkező érces motorhanggal (2001 Magyar Hírlap CD09).

4d. (kissé rég) ’a fizikai hatásoknak ellenálló, erős, szívós 〈építmény〉, ill. nagy erőkifejtésre alkalmas 〈erő, testrész〉 v. ilyen erővel végrehajtott 〈cselekvés〉’ ❖ ha nints is a’ Magyarnak érczes kőfala, De van neki dúlhatatlan Véd-Angyala (1812 Vályi Nagy Ferenc C2562, 454) | [a lány keze] galvánilag vonaglott [Ottó] ujjainak érces nyomása alatt (1874 Jókai Mór CD18) | Könnyü inakra sovárgsz, s vénségben is érczes erőre (1881 e. Barna Ignác ford.–Persius C0800, 53) | Eladták a házukat, a földjüket. […] Mikor a vevő jött, az első pillanatban egy érces kar nyúlt ki lelkükből, hogy az ajtón tul tegye az idegent (1926 Budapesti Hírlap márc. 21. C4714, 1).

4e. (irod) ’határozott, megingathatatlan 〈tulajdonság, képesség, hit stb.〉’ ❖ E’ dolgot’ magam-is rég’ úgy vítattam, hogy értzes Szíveket-is máſutt meg-törtem vólna beſzéddel (1786 Baróti Szabó Dávid ford.–Friz C0824, 11) | Vedd zablára értzes büszkeségedet (1792 Verseghy Ferenc ford.–Aiszkhülosz C4443, 16) | Az ifjúságé volt az az érces erő[, amely Ady verseiben van] (1909 Miklós Jenő CD10) | Hát minden érces, nagy hitet összetör A balga Asszony? (1923 József Attila CD01).

ÖE: ~zöld.

Sz: ércesedik, ércesség.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. érc; ÉKsz.