erdől ige 1c1 (rég v. nyj)

1. tn ’erdőben fát vág v. (letört, száraz) ágakat, gallyakat gyűjt, ill. ebből a célból az erdőben jár vki’ ❖ az erdl eget ér kszikla’ allyán A levegt hangos dalolással hasítani fogja (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 340) | [az asszony, férje] tunya lévén, hogy szükséget ne szenvedjenek kénteleníttetett mind a’ házi, mind a’ mezei munkát maga egyedűl folytatni, u. m. szántani, vetni, tsépelni, erdőlni (1830 Hasznos Mulatságok C8332, 22) | Szekrény József kézdimartonosi lakos erdőlni ment a felszabaditott bércre (1883 Budapesti Hírlap dec. 18. C4730, 6) | A mult hétön valami erdőlő emberek mentek szekérrel a vágottba (1930 Nyírő József CD10) | erdőlni megy ’erdőre szálfáért megy’ (1979 Vigh Károly C6030, 246).

1a. ts (ritk) ’〈fát, ágat〉 az erdőből összegyűjtve hasznosításra elvisz’ ❖ [az erdőben] épületre való fát neveltetni nem lehetett reméleni, melyre való nézve ezen helyet a falu megszabadította, úgyhogy elhordhassa és erdőlhesse ki-ki maga tehetsége szerint (1778 A rendtartó székely falu 7154007, 128) | tetszett a communitásnak, hogy ami fa vagyon még […], a maga usussára fordítsa és erdőlje (1789 A rendtartó székely falu 7154006, 114).

2. tn erdől vkin ’〈annak kif-ére, hogy vmely dolgot erőltetve nem hagy nyugtot vkinek, ritk. vminek vki〉’ ❖ Az actornak [= panaszosnak, felperesnek] a szomszédi is bizonyoson referályák, hogy minekutánna hozza ment az ökör, igen jól dajkálta szénával és zabbal; […] s nem is erdőlt rajta, hogy ebből valami nyavalyát kapott volna (1786 A rendtartó székely falu 7154068, 281) | Mindég rajtam erdől, mindig ételődik [= évődik] velem ez a macska-béka (1882 Székelyföldi gyűjtés C3000, 303) | a kicsi királyurfi addig erdőlt az öreg királyon, mig azt nem mondá: lássad, hogy ha nincsen jobb dolgod (1885 Benedek Elek C0931, 222) | a felesége addig erdőlt rajta, hogy nem tagadhatá meg kivánságát (1885 Benedek Elek C0931, 241).

Vö. CzF.; TESz. erdő; SzT. ~, erdőlhet, erdőlő, erdőltet; ÚMTsz.

erdől ige 1c1 (rég v. nyj)
1. tárgyatlan
erdőben fát vág v. (letört, száraz) ágakat, gallyakat gyűjt, ill. ebből a célból az erdőben jár vki
az erdl eget ér kszikla’ allyán A levegt hangos dalolással hasítani fogja
(1788–1789 Magyar Múzeum)
[az asszony, férje] tunya lévén, hogy szükséget ne szenvedjenek kénteleníttetett mind a’ házi, mind a’ mezei munkát maga egyedűl folytatni, u. m.úgymint szántani, vetni, tsépelni, erdőlni
(1830 Hasznos Mulatságok)
Szekrény József kézdimartonosi lakos erdőlni ment a felszabaditott bércre
(1883 Budapesti Hírlap dec. 18.)
A mult hétön valami erdőlő emberek mentek szekérrel a vágottba
(1930 Nyírő József)
erdőlni megy ’erdőre szálfáért megy’
(1979 Vigh Károly)
1a. tárgyas (ritk)
〈fát, ágat〉 az erdőből összegyűjtve hasznosításra elvisz
[az erdőben] épületre való fát neveltetni nem lehetett reméleni, melyre való nézve ezen helyet a falu megszabadította, úgyhogy elhordhassa és erdőlhesse ki-ki maga tehetsége szerint
(1778 A rendtartó székely falu)
tetszett a communitásnak, hogy ami fa vagyon még […], a maga usussára fordítsa és erdőlje
(1789 A rendtartó székely falu)
2. tárgyatlan erdől vkin
〈annak kif-ére, hogy vmely dolgot erőltetve nem hagy nyugtot vkinek, ritk. vminek vki〉
Az actornak [= panaszosnak, felperesnek] a szomszédi is bizonyoson referályák, hogy minekutánna hozza ment az ökör, igen jól dajkálta szénával és zabbal; […] s nem is erdőlt rajta, hogy ebből valami nyavalyát kapott volna
(1786 A rendtartó székely falu)
Mindég rajtam erdől, mindig ételődik [= évődik] velem ez a macska-béka
(1882 Székelyföldi gyűjtés)
a kicsi királyurfi addig erdőlt az öreg királyon, mig azt nem mondá: lássad, hogy ha nincsen jobb dolgod
(1885 Benedek Elek)
a felesége addig erdőlt rajta, hogy nem tagadhatá meg kivánságát
(1885 Benedek Elek)
Vö. CzF.; TESz. erdő; SzT. ~, erdőlhet, erdőlő, erdőltet; ÚMTsz.

Beállítások