eredményhatározó fn 1A (Nyelvt)

’azt az új állapotot, minőséget stb. v. azt a létezőt kifejező véghatározó, amelybe az alanyban, tárgyban stb. megnevezett személy v. dolog kerül, amilyenné lesz, ill. akivé v. amivé válik’ ❖ [A szerző] a -vá, -vé ragról meg csak annyit mond: „Van a mondatnak oly bővítő része is, mely mivé kérdésre felel. Ennek ragja -vá, -vé” [...]. De hogy milyen mondatrész, arról mélységesen hallgat, s az eredményhatározót eggyáltalán meg se említi (1895 Albert János C5958, 369) | Valamint a helyhatározók három csoportra oszthatók jelentésük szerint (honnan, hol, hova), azonképen a körülményhatározókat is három csoportba lehet összeállítani, az eredet-, az állapot- és az eredmény-határozók csoportjaiba (1913 RévaiNagyLex. C5705, 583) | Az eredményhatározót – véghatározói jellegének megfelelően – leggyakrabban lativusragos főnévvel, melléknévvel, ritkán lativusi irányú határozószóval fejezzük ki (2000 Keszler Borbála C6282, 437).

Sz: eredményhatározói, eredményhatározós.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

eredményhatározó főnév 1A (Nyelvt)
azt az új állapotot, minőséget stb. v. azt a létezőt kifejező véghatározó, amelybe az alanyban, tárgyban stb. megnevezett személy v. dolog kerül, amilyenné lesz, ill. akivé v. amivé válik
[A szerző] a -vá, -vé ragról meg csak annyit mond: „Van a mondatnak oly bővítő része is, mely mivé kérdésre felel. Ennek ragja -vá, -vé” [...]. De hogy milyen mondatrész, arról mélységesen hallgat, s az eredményhatározót eggyáltalán meg se említi
(1895 Albert János)
Valamint a helyhatározók három csoportra oszthatók jelentésük szerint (honnan, hol, hova), azonképen a körülményhatározókat is három csoportba lehet összeállítani, az eredet-, az állapot- és az eredmény-határozók csoportjaiba
(1913 RévaiNagyLex.)
Az eredményhatározót – véghatározói jellegének megfelelően – leggyakrabban lativusragos főnévvel, melléknévvel, ritkán lativusi irányú határozószóval fejezzük ki
(2000 Keszler Borbála)
Sz: eredményhatározói, eredményhatározós
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások