eredő mn és fn 1C
I. mn (Fiz v. Mat)
’együttes, összeadódó 〈mérték, mennyiség stb.〉’ ❖ Minden szilárd testben, melynek egyes részeire párhuzamos erők hatnak, találhatunk egy pontot, melyen az eredő erő keresztülmegy (1880 Természettudományi Közlöny C7904, 380) | Ha a hordalékhajtás újabb eredetű, a folyók esését növelni fogja mindaddig, míg a hordalék nagyságával az eredő sebesség-növekedés egyensúlyba nem jut (1888 Kvassay Jenő C7601, 64) | Az ellenállás olyan nagy legyen, hogy a külső vezeték és a szemközti állomás eredő ellenállásának összegével legyen egyenlő (1925 RévaiNagyLex. C5714, 78) | A komplex számokat reprezentáló pontokat eredővektorok végpontjaként értelmezhetjük: az eredő egyik összetevője a valós, másik összetevője az imaginárius rész (2002 Természet Világa CD50).
II. fn (rendsz. birtokszóként)
1. (Fiz) ’vmely testre ható erők együttes hatásának megfelelő erő’ ❖ ha a Föld egy kompakt szilárd tömegből állana, [...] akkor az együttes mozgást az összes lódító és az összes vonzó erőknek eredője szabná meg (1872 Forgách Sándor C7896, 327) | két összetevő vektor (elmozdulás, sebesség, gyorsulás, erő stb.) eredőjét az összetevőkből alkotott parallelogramm átlója adja meg (1929 TolnaiÚjLex. C5731, 109) | [A karate során] a test valamennyi izmának egy irányba kell hatnia, hogy a vektorok eredője maximális erejű legyen (1997 Népszava júl. 17. C6366, 18) | a két gömbhullám interferenciája miatt a mechanikai hatás néhol zérus eredőt mutat (2004 Természet Világa CD50).
2. (Tud v. vál) ’vmely tényezőknek, folyamatoknak stb. az összeadódása, együtthatása, ill. eredménye, következménye’ ❖ Minden [szervi] működés több componensnek eredője (1875 Természettudományi Közlöny C7899, 445) | az egyensúly két ellentétes vagy viszonyos folyamat eredője [...], mert az időegységben éppen annyi vegyület keletkezik az egyik értelemben, mint a mennyi elbomlik a másik értelemben (1885 Than Károly C7909, 210) | A mult nem halt meg, hanem hat reánk; él testünkben, lelkünkben; egész valónk az egész mult eredője (1910 Babits Mihály 9014138, 23) | [a dekoncentráltság] a gyermeknél szereplő súlyos traumás környezeti hatások eredőjeként is tekinthető (1961 Sámuel András et al. 1137001, 307) | A pénzintézet 9,38 milliárd forint kamatbevételt és 7,34 milliárd kiadást könyvelt el, így ennek eredőjeként az üzletágból mindössze 2,03 milliárd haszna képződött (1999 Figyelő CD2601).
3. (vál) ’azon tényezők, dolgok vmelyike, amelyekből ered, összeadódik vmi’ ❖ Talán ez a természetellenes [időjárási] helyzet a bajok eredője, de annyi bizonyos, hogy akármi, akárhogyan, a baj megvan (1904 Pesti Napló máj. 8. C1516, 19) | [Gabriel Fauré] stilusának két eredője: Schumann és Franck Cézár (1930 ZeneiLex. CD49) | [a sajtó] rámutatott az ellentétek gazdasági eredőire (1961 Magyar Nemzet dec. 12. C4799, 1) | [Janics Kálmán] nem a napi érvényű zsurnalisztika tünetelemző indítékával, hanem a társadalom- és politikatörténeti eredők föltárásának szándékával ír (1995 Új Könyvek CD29).
Vö. CzF. eredő²; ÉrtSz.; ÉKsz.