érintő fn 1C

1. (Mat) ’vmely körrel, ill. görbe vonallal v. felülettel egy pontban érintkező egyenes; érintőegyenes’ ❖ az egyenes linea, melly a’ körre érént (tangens) gyanánt vonatik, eggy pontban érénti meg a’ kört (1822 e. Tudományos mesterszókönyv C4429, 105) | Az átmérőknek a kúpszelettel való metszéspontjaiban az érintők párhuzamosak a húriránynyal (1893 PallasLex. CD02) | Régen egy kép összes tárgyait a perspektíva sugaraiba lehetett illeszteni; a szemből két érintő indult ki, mint egy nyitott körző két szára, melyek rendszerező öleléssel átölelték a tárgyakat (1934 Szentkuthy Miklós 9664002, 96) | Nézzük meg, hogyan kereste meg Leibniz az y=x2 függvény érintőjének iránytangensét valamely x pontban (1999 Természet Világa CD50).

2. (ritk) ’az a pont, amelyben két v. több dolog (átmenetileg) egymással érintkezik, ill. egymással kereszteződve találkozik’ ❖ Az első esetben a térkép csak egy pontban, t. i. a sík és gömb érintőjében hű mása az eredetinek (1897 PallasLex. CD02) | Ebben az alaprajzi elrendezésben a kör alakú étkezőasztal a családi élet központja. A lakás centrumába helyeztem, a fő közlekedési útvonalak érintőjébe (1997 Lakáskultúra CD39).

3. (Zene) ’〈Hangszer részeként.〉’

3a. ’〈húros-billentyűs hangszerek mechanikájában:〉 a húr felosztására, ill. megszólaltatására való, azt a billentyű lenyomásával megérintő, fémből készült pecek’ ❖ [A klavikord] főjellemvonása, hogy több billentyűje volt, mint húrja, a hiányzó hangokat a monokord lábának rendszere szerint a húr hangmagasságát változtató érintőkkel pótolták (1914 RévaiNagyLex. C5707, 730) | érintő (lat. tangens), (fém-)pecek, amely a húros-billentyűs hangszerek mechanikájában a billentyű végén helyezkedik el, s a húrt megérintve azt felosztja (tekerőlant), vagy megszólaltatja (tangens-zongora), vagy e két funkciót egyesíti (klavichord) (1982 BrockhausRiemannLex. C6270, 526).

3b. ’〈pengetős hangszerek fogólapján:〉 a húr rövidítésére szolgáló, a lefogás helyét meghatározó, a lapra keresztben elhelyezett, keskeny, rendsz. fémből készült pánt’ ❖ [A mandolin] főtipusánál jellegzetes az erősen domború rezonátorlapja, ovális hangnyílása, rövid fogólapja, rajta elhelyezett érintőkkel (1915 RévaiNagyLex. C5709, 349) | Az érintők egyik formája a hangszer nyakára alkalmazott húrköteg („laza érintő”), másik formája a fogólapra alkalmazott (ragasztott) apró keresztléc („szoros érintő”) (1930 ZeneiLex. CD49) | A modern gitár hat húrja a keresztpánttól az érintőkkel ellátott nyak fölött az enyhén hátratört kulcsszekrényig fut (1984 BrockhausRiemannLex. C6662, 38).

4. (Sp) ’〈labdarúgásban:〉labdaérintés’ ❖ Davidov korcsolyázott el Juhász kapuja mögött, visszafordulva Borsoshoz passzolt, ő egy érintővel megtalálta a túloldalon álló Kugyimovot (1994 Nemzeti Sport nov. 11. C8063, 21) | A szokásos bemelegítés után kétkapus játékot tartottam félpályán, tíz a nyolc elleni felállásban. Két érintővel futballozhattak a fiúk (1997 Nemzeti Sport ápr. 27. C8066, 3).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. érint; ÉKsz.

érintő főnév 1C
1. (Mat)
vmely körrel, ill. görbe vonallal v. felülettel egy pontban érintkező egyenes; érintőegyenes
az egyenes linea, melly a’ körre érént (tangens) gyanánt vonatik, eggy pontban érénti meg a’ kört
(1822 e. Tudományos mesterszókönyv)
Az átmérőknek a kúpszelettel való metszéspontjaiban az érintők párhuzamosak a húriránynyal
(1893 PallasLex.)
Régen egy kép összes tárgyait a perspektíva sugaraiba lehetett illeszteni; a szemből két érintő indult ki, mint egy nyitott körző két szára, melyek rendszerező öleléssel átölelték a tárgyakat
(1934 Szentkuthy Miklós)
Nézzük meg, hogyan kereste meg Leibniz az y=x2 függvény érintőjének iránytangensét valamely x pontban
(1999 Természet Világa)
2. (ritk)
az a pont, amelyben két v. több dolog (átmenetileg) egymással érintkezik, ill. egymással kereszteződve találkozik
Az első esetben a térkép csak egy pontban, t. i.tudniillik a sík és gömb érintőjében hű mása az eredetinek
(1897 PallasLex.)
Ebben az alaprajzi elrendezésben a kör alakú étkezőasztal a családi élet központja. A lakás centrumába helyeztem, a fő közlekedési útvonalak érintőjébe
(1997 Lakáskultúra)
3. (Zene)
〈Hangszer részeként.〉
3a.
〈húros-billentyűs hangszerek mechanikájában:〉 a húr felosztására, ill. megszólaltatására való, azt a billentyű lenyomásával megérintő, fémből készült pecek
[A klavikord] főjellemvonása, hogy több billentyűje volt, mint húrja, a hiányzó hangokat a monokord lábának rendszere szerint a húr hangmagasságát változtató érintőkkel pótolták
(1914 RévaiNagyLex.)
érintő (lat.latin tangens), (fém-)pecek, amely a húros-billentyűs hangszerek mechanikájában a billentyű végén helyezkedik el, s a húrt megérintve azt felosztja (tekerőlant), vagy megszólaltatja (tangens-zongora), vagy e két funkciót egyesíti (klavichord)
(1982 BrockhausRiemannLex.)
3b.
〈pengetős hangszerek fogólapján:〉 a húr rövidítésére szolgáló, a lefogás helyét meghatározó, a lapra keresztben elhelyezett, keskeny, rendsz. fémből készült pánt
[A mandolin] főtipusánál jellegzetes az erősen domború rezonátorlapja, ovális hangnyílása, rövid fogólapja, rajta elhelyezett érintőkkel
(1915 RévaiNagyLex.)
Az érintők egyik formája a hangszer nyakára alkalmazott húrköteg („laza érintő”), másik formája a fogólapra alkalmazott (ragasztott) apró keresztléc („szoros érintő”)
(1930 ZeneiLex.)
A modern gitár hat húrja a keresztpánttól az érintőkkel ellátott nyak fölött az enyhén hátratört kulcsszekrényig fut
(1984 BrockhausRiemannLex.)
4. (Sp)
〈labdarúgásban:〉 labdaérintés
Davidov korcsolyázott el Juhász kapuja mögött, visszafordulva Borsoshoz passzolt, ő egy érintővel megtalálta a túloldalon álló Kugyimovot
(1994 Nemzeti Sport nov. 11.)
A szokásos bemelegítés után kétkapus játékot tartottam félpályán, tíz a nyolc elleni felállásban. Két érintővel futballozhattak a fiúk
(1997 Nemzeti Sport ápr. 27.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. érint; ÉKsz.

Beállítások