erőltet ts ige 5berőtet (rég v. nyj)

1. (vmely célért v. célra) erőteljesen v. kíméletlenül mozgat, használ, működtet stb., ill. így túlságosan terhel, igénybe vesz, gyötör vmit vki’ ❖ ſarkantyúval eröltették a’ lovaikat (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 338) | a villanysokszorozás által percenkint ezer lábnyi gyorsaságra erőltetheti a gépet (1872–1874 Jókai Mór CD18) | Erőltette a fülét, de semmit nem hallott (1911 Bán Ferenc CD10) | Nem kellene erőltetni magunkat, hogy utolérjük a fejlett Nyugatot (1999 Magyar Hírlap CD09) | Az ajtót erőltetni kellett, föltornyozva álltak mögötte tavalyi, tavaly előtti újságok (2009 Szvoren Edina 3152005, 1164).

1a. (kissé rég) ’〈személyt, csoportot〉 erőszakkal v. erős késztetéssel rávesz, kényszerít vmire vki, es. vmi’ ❖ ſemmiképpen ſzléſre ne erlteſſék a’ gyermek agyás [!] ſzemélyeket (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 375) | [a keresztény hatalmak nem érdemesek] azon névre, mellyet viselnek, ha ők erőtetni akarják e’ népet [ti. a keleti keresztényeket], hogy török alattvalók maradjanak (1841 Pesti Hírlap CD61) | eröltet szép erényid ereje Első látásra már bevallanom, [...] hogy szeretlek angyalom! (1864 Arany János ford.–Shakespeare C3723, 176) | Jól van. Te tudod. Nem erőltetlek, ha érzed, hogy árt (1936 Hollós Korvin Lajos CD10) | nem egy helyen olyan növények termelésére erőltették a termelőszövetkezetet, amelyek elvonták a földterületet a kellő mennyiségű takarmány megtermelése elől (1956 Erdei Ferenc 9126003, 210).

1b. (/ritk) ’〈inger, (testi) késztetés〉 kényszerítő erővel jelentkezve gyötör vkit’ ❖ az okádás mód nélkl erlteti [a beteget] (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 560) | Fel-öntöm [a pohár bort], hát mindjárt vers-irás ertet (1790 Mátyási József 7221022, 246) | A sírás erőlteté, midőn elvált tőle (1846 Jókai Mór C2246, 98) | és egyre többször erőlteti az alattomos köhögés (1972 Népszava nov. 16. C7437, 3).

2. ’〈vmilyen helyre, helyzetbe〉 nagy erőfeszítéssel v. kényszerítve juttat vmit vki’ ❖ Karjaim fogják az [...] értz kosokat ellenek eröltetni (1776 Bessenyei György¹ ford.–Lucanus C1103, 36) | Zsiga bácsi nagy immel-ámmal magára erőlteti a boglyas Ghiczy-szűrt (1873 Mikszáth Kálmán 8312043, 28) | a pleinairnek szobai környezetbe erőltetett, fénytől átvilágított színeivel (1938 Farkas Zoltán CD10) | megpróbálta eljátszani nekem az amerikait, még egy kis akcentust is erőltetett a román szavaira (1989 Börtön volt a hazám 1024002, 81) | [egy szál rózsát] erőltetett a liliomcsokor közepébe (2007 Zsámboki Mária 3150003, 197).

2a. (kissé rég) ’〈vmely helyre, helyzetbe, állapotba〉 nagy erőfeszítéssel v. erőszakkal kényszerít vkit vki’ ❖ felette véttenek ’s gyermekeiket egéſz életre ſzerentséltetik azok a’ ſzülék, a’ kik erſzakoſsan erltetik ket ollyan mesterſég, ’s hívatalra, mellyhez ſe kedvek, ſe eſzek nintsen (1791 Perlaki Dávid 7263002, 58) | Abaczesz leánya nem ment födél alá, hanem a’ bástyákra erőlteté atyját (1839 Vajda Péter 8504011, 31) | katonákká erőtetett székelyek (1842 Pesti Hírlap CD61) | Jöjjön anyám, erőteté őt gyöngéden Judit a másik szobába át (1862–1863 Jókai Mór C2256, 325) | Ő a szép leány, akit a gazdag legényhez erőltetnek (1936 Keszi Imre CD10).

2b. ’〈(lelki)állapotának nem megfelelő magatartást〉 erőltetetten felvesz, tanúsít, ill. 〈vmely kifejezést, kül. mosolyt arcára, magára〉 erőszakol vki’ ❖ Erltette jó kedvét az Attya (1786 Dugonics András 7087011, 336) | ajkaira a legkecsesebb [...] mosolyt erőltette (1872 Tolnai Lajos C4207, 209) | – Nem unják még? – kérdezi heccelődve. – Nem, – feleli a vendég, nyugalmat erőltetve (1939 Nagy Lajos CD10) | elfojtott mosollyal próbáltam komolyan „megbánó” arckifejezést magamra erőltetni (2010 Leiner Laura 3208004, 300).

2c. ’〈személyre, közösségre vmely dolgot v. személyt〉 ráerőszakol, kényszerítéssel ráterhel vki’ ❖ [nincs szándékában] a’ szászokra a’ magyar nyelvet olly móddal eröltetni, mikint szász vagy német nyelvöktől ’s annak eddigi használatától megfosztassanak (1843 Wesselényi Miklós 8528008, 206) | az az ő izlése volt, nem erőtette senkire (1886 Jókai Mór C2334, 173) | A másik hugom teafőzőt akart rám eröltetni (1912 Gárdonyi Géza 9173002, 9) | egyszerűen beszélgetőtárs. Soha nem erőlteti rád magát de mindig figyel és gondoskodik (1992 Népszava dec. 2. C7457, 7) | [a magyaroknak] a háború után néhány hónappal már volt elég erejük és nemzeti öntudatuk megdönteni a bolsevik önkényuralmat, amely a hírhedt Kun Béla alatt erőltette magát országukra (1997 Zinner Judit ford. CD17) | a bérlők akarták a lakásokat megvásárolni, és semmiféle elképzelt hatalom vagy kormány nem kellett, hogy rájuk erőltesse a lakást (2002 Országgyűlési Napló CD62).

3. ’nagy erőfeszítéssel v. erőszakkal létrehoz, ill. vmilyenné, vmilyenre alakít, módosít vmit vki’ ❖ Lehetetlen az, [...] hogy egy nagy lelkü, és nemes Nemzetnek Elljárói erltetni akarhassák a’ mi lelkünk’ esméretét, és bels meg-gyzdésünket (1793 Magyar Hírmondó C5810, 354) | nevetésre erőltették képöket (1871 Vasárnapi Újság C7385, 487) | a nadrágtartómat a lehető legrövidebbre eröltetem, hogy ha netalán hozzám jönnek, ne legyek annyira lompos (1912 Gárdonyi Géza 9173002, 28) | fából vaskarikát erőltetni (1921 Hevesy Iván CD10) | patthelyzet alakul ki [...] a kétpólusúvá erőltetett hazai politikai térben (2000 Magyar Hírlap CD09).

4. ’〈vmely dolgot, tevékenységet〉 nagy erőfeszítéssel v. erőszakosan kikényszerít vki’ ❖ Aluſzik-is, nem-is tsak fetreng álmában [...]. Erölteti álmát ſzeme’ bé-eſtével (1774 Dugonics András C1484, 158) | A csók úgy is, ha erőtetve jő, Olyan, mint a korán szedett szőlő (1845 Petőfi Sándor C3501, 340) | igy vagyunk a cserépzsindelylyel is, debreczeni földből eröltetjük, s készitünk gyöngét, rosszat (1856 Vasárnapi Újság CD56) | mesterségesen, erőltetve csinált mondatban (1910 Babits Mihály C0696, 7) | A Felszabadultál [című mű] fiatal írójáról kár volna máris határozottabb véleményt erőltetni (1938 Kardos László CD10) | erőltette [az éjszakai evést], mert annál kevésbé kívánta az ételt napközben (2010 Hegedűs Lajos Hunor 3153007, 738).

4a. ’túlzott igyekezettel, erőltetetten használ, alkalmaz vmit, es. vkit, ill. szorgalmaz vmit vki’ ❖ eleikbe adtam vélekedésemet okaival egygyütt, tovább a’ dolgot nem erőltettem (1815 Szentgyörgyi József C2566, 215) | Ne erőltessük ezt a témát, főbíró uram! (1884 Jókai Mór CD18) | [A modern írók] a pszichoanalízist a végsőkig erőltetik (1934 Móra Ferenc C3204, 100) | [a furulyán eleinte] ne nagyon erőltessük a magas hangokat (1952 Rajeczky Benjamin 9549001, 18) | Ferguson is felelős [a Manchester United Zalaegerszeg elleni vereségéért], állandóan Veront erőlteti, pedig [...] nagy szükség lett volna Buttra és Scholesra (2002 Magyar Hírlap CD09).

Ö: be~, bele~, meg~, rá~, túl~.

ÖU: fel~, ki~, oda~, vissza~.

Sz: erőltetés, erőltető.

Vö. CzF. ~, erőtet; ÉrtSz.; TESz. erő; ÉKsz.; SzT. ~, erőltethet, erőltetik, erőltettetik; ÚMTsz.

erőltet tárgyas ige 5b
erőtet 5b (rég v. nyj)
1.
(vmely célért v. célra) erőteljesen v. kíméletlenül mozgat, használ, működtet stb., ill. így túlságosan terhel, igénybe vesz, gyötör vmit vki
ſarkantyúval eröltették a’ lovaikat
(1772 Mészáros Ignác ford.)
a villanysokszorozás által percenkint ezer lábnyi gyorsaságra erőltetheti a gépet
(1872–1874 Jókai Mór)
Erőltette a fülét, de semmit nem hallott
(1911 Bán Ferenc)
Nem kellene erőltetni magunkat, hogy utolérjük a fejlett Nyugatot
(1999 Magyar Hírlap)
Az ajtót erőltetni kellett, föltornyozva álltak mögötte tavalyi, tavaly előtti újságok
(2009 Szvoren Edina)
1a. (kissé rég)
〈személyt, csoportot〉 erőszakkal v. erős késztetéssel rávesz, kényszerít vmire vki, es. vmi
ſemmiképpen ſzléſre ne erlteſſék a’ gyermek agyás [!] ſzemélyeket
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
[a keresztény hatalmak nem érdemesek] azon névre, mellyet viselnek, ha ők erőtetni akarják e’ népet [ti. a keleti keresztényeket], hogy török alattvalók maradjanak
(1841 Pesti Hírlap)
eröltet szép erényid ereje Első látásra már bevallanom, [...] hogy szeretlek angyalom!
(1864 Arany János ford.Shakespeare)
Jól van. Te tudod. Nem erőltetlek, ha érzed, hogy árt
(1936 Hollós Korvin Lajos)
nem egy helyen olyan növények termelésére erőltették a termelőszövetkezetet, amelyek elvonták a földterületet a kellő mennyiségű takarmány megtermelése elől
(1956 Erdei Ferenc)
1b. (/ritk)
〈inger, (testi) késztetés〉 kényszerítő erővel jelentkezve gyötör vkit
az okádás mód nélkl erlteti [a beteget]
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Fel-öntöm [a pohár bort], hát mindjárt vers-irás ertet
(1790 Mátyási József)
A sírás erőlteté, midőn elvált tőle
(1846 Jókai Mór)
és egyre többször erőlteti az alattomos köhögés
(1972 Népszava nov. 16.)
2.
〈vmilyen helyre, helyzetbe〉 nagy erőfeszítéssel v. kényszerítve juttat vmit vki
Karjaim fogják az [...] értz kosokat ellenek eröltetni
(1776 Bessenyei György¹ ford.Lucanus)
Zsiga bácsi nagy immel-ámmal magára erőlteti a boglyas Ghiczy-szűrt
(1873 Mikszáth Kálmán)
a pleinairnek szobai környezetbe erőltetett, fénytől átvilágított színeivel
(1938 Farkas Zoltán)
megpróbálta eljátszani nekem az amerikait, még egy kis akcentust is erőltetett a román szavaira
(1989 Börtön volt a hazám)
[egy szál rózsát] erőltetett a liliomcsokor közepébe
(2007 Zsámboki Mária)
2a. (kissé rég)
〈vmely helyre, helyzetbe, állapotba〉 nagy erőfeszítéssel v. erőszakkal kényszerít vkit vki
felette véttenek ’s gyermekeiket egéſz életre ſzerentséltetik azok a’ ſzülék, a’ kik erſzakoſsan erltetik ket ollyan mesterſég, ’s hívatalra, mellyhez ſe kedvek, ſe eſzek nintsen
(1791 Perlaki Dávid)
Abaczesz leánya nem ment födél alá, hanem a’ bástyákra erőlteté atyját
(1839 Vajda Péter)
katonákká erőtetett székelyek
(1842 Pesti Hírlap)
Jöjjön anyám, erőteté őt gyöngéden Judit a másik szobába át
(1862–1863 Jókai Mór)
Ő a szép leány, akit a gazdag legényhez erőltetnek
(1936 Keszi Imre)
2b.
(lelki)állapotának nem megfelelő magatartást〉 erőltetetten felvesz, tanúsít, ill. 〈vmely kifejezést, kül. mosolyt arcára, magára〉 erőszakol vki
Erltette jó kedvét az Attya
(1786 Dugonics András)
ajkaira a legkecsesebb [...] mosolyt erőltette
(1872 Tolnai Lajos)
– Nem unják még? – kérdezi heccelődve. – Nem, – feleli a vendég, nyugalmat erőltetve
(1939 Nagy Lajos)
elfojtott mosollyal próbáltam komolyan „megbánó” arckifejezést magamra erőltetni
(2010 Leiner Laura)
2c.
〈személyre, közösségre vmely dolgot v. személyt〉 ráerőszakol, kényszerítéssel ráterhel vki
[nincs szándékában] a’ szászokra a’ magyar nyelvet olly móddal eröltetni, mikint szász vagy német nyelvöktől ’s annak eddigi használatától megfosztassanak
(1843 Wesselényi Miklós)
az az ő izlése volt, nem erőtette senkire
(1886 Jókai Mór)
A másik hugom teafőzőt akart rám eröltetni
(1912 Gárdonyi Géza)
egyszerűen beszélgetőtárs. Soha nem erőlteti rád magát de mindig figyel és gondoskodik
(1992 Népszava dec. 2.)
[a magyaroknak] a háború után néhány hónappal már volt elég erejük és nemzeti öntudatuk megdönteni a bolsevik önkényuralmat, amely a hírhedt Kun Béla alatt erőltette magát országukra
(1997 Zinner Judit ford.)
a bérlők akarták a lakásokat megvásárolni, és semmiféle elképzelt hatalom vagy kormány nem kellett, hogy rájuk erőltesse a lakást
(2002 Országgyűlési Napló)
3.
nagy erőfeszítéssel v. erőszakkal létrehoz, ill. vmilyenné, vmilyenre alakít, módosít vmit vki
Lehetetlen az, [...] hogy egy nagy lelkü, és nemes Nemzetnek Elljárói erltetni akarhassák a’ mi lelkünk’ esméretét, és bels meg-gyzdésünket
(1793 Magyar Hírmondó)
nevetésre erőltették képöket
(1871 Vasárnapi Újság)
a nadrágtartómat a lehető legrövidebbre eröltetem, hogy ha netalán hozzám jönnek, ne legyek annyira lompos
(1912 Gárdonyi Géza)
fából vaskarikát erőltetni
(1921 Hevesy Iván)
patthelyzet alakul ki [...] a kétpólusúvá erőltetett hazai politikai térben
(2000 Magyar Hírlap)
4.
〈vmely dolgot, tevékenységet〉 nagy erőfeszítéssel v. erőszakosan kikényszerít vki
Aluſzik-is, nem-is tsak fetreng álmában [...]. Erölteti álmát ſzeme’ bé-eſtével
(1774 Dugonics András)
A csók úgy is, ha erőtetve jő, Olyan, mint a korán szedett szőlő
(1845 Petőfi Sándor)
igy vagyunk a cserépzsindelylyel is, debreczeni földből eröltetjük, s készitünk gyöngét, rosszat
(1856 Vasárnapi Újság)
mesterségesen, erőltetve csinált mondatban
(1910 Babits Mihály)
A Felszabadultál [című mű] fiatal írójáról kár volna máris határozottabb véleményt erőltetni
(1938 Kardos László)
erőltette [az éjszakai evést], mert annál kevésbé kívánta az ételt napközben
(2010 Hegedűs Lajos Hunor)
4a.
túlzott igyekezettel, erőltetetten használ, alkalmaz vmit, es. vkit, ill. szorgalmaz vmit vki
eleikbe adtam vélekedésemet okaival egygyütt, tovább a’ dolgot nem erőltettem
(1815 Szentgyörgyi József)
Ne erőltessük ezt a témát, főbíró uram!
(1884 Jókai Mór)
[A modern írók] a pszichoanalízist a végsőkig erőltetik
(1934 Móra Ferenc)
[a furulyán eleinte] ne nagyon erőltessük a magas hangokat
(1952 Rajeczky Benjamin)
Ferguson is felelős [a Manchester United Zalaegerszeg elleni vereségéért], állandóan Veront erőlteti, pedig [...] nagy szükség lett volna Buttra és Scholesra
(2002 Magyar Hírlap)
ÖU: felerőltet, kierőltet, odaerőltet, visszaerőltet
Sz: erőltetés, erőltető
Vö. CzF. ~, erőtet; ÉrtSz.; TESz. erő; ÉKsz.; SzT. ~, erőltethet, erőltetik, erőltettetik; ÚMTsz.

Beállítások