esküdözik ige 14c3

1. tn ’nyomatékosan állítva, fogadva, bizonygatva vmit többször v. hosszasan esküszik (vmire), ill. esküszerű kijelentéseket téve fogadkozik’ ❖ [Philis,] hogy látta vólna azon esküdözött, Mikor tsókolgattál ott a’ bokrok között (1788 Szentjóbi Szabó László ford.–Gellert C3959, 117) | ollyan Költő ellen, ki a’ maga verseinek szépsége mellett esküdözik, nincsen fegyverem (1826 Kölcsey Ferenc C5247, 174) | Koczkázik, esküdöz, s olyat csinál, Min üdvösség zamatja semmi sincs (1867 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | annyiszor vallottad esküdözve, Hogy lelked az enyémmel forrott össze (1889–1901 Makai Emil ford.–Fulda 8290019, 73) | tegnap arra esküdözött a banya, hogy berántja a dirinét, holnap kész lesz kihúzni a bajból (1942 Bohuniczky Szefi 9063003, 222) | esküdözik égre-földre, hogy most aztán leteszi a poharat (2001 Magyar Hírlap CD09).

2. ts (kissé rég, ritk) ’többször esküt téve v. esküszerűen fogadkozva állít, ill. megfogad vmit’ ❖ a hajdan örök szerelmet esküdöző férfi mást boldogított szerelmével (1855 e. Obernyik Károly 8339004, 144) | bár a szultán békét esküdöz, már kiderült, hogy titokban támogatja a lázadást (1881 Fővárosi Lapok C8097, 1172) | [a legény] esküdözte, hogy szereti (1883 Tóth Sándor C4311, 93) | megalázottan, bosszút esküdözve távozik (1928 Schöpflin Aladár CD10).

Sz: esküdözés.

Vö. ÉrtSz.; TESz. esküszik; ÉKsz.

esküdözik ige 14c3
1. tárgyatlan
nyomatékosan állítva, fogadva, bizonygatva vmit többször v. hosszasan esküszik (vmire), ill. esküszerű kijelentéseket téve fogadkozik
[Philis,] hogy látta vólna azon esküdözött, Mikor tsókolgattál ott a’ bokrok között
(1788 Szentjóbi Szabó László ford.Gellert)
ollyan Költő ellen, ki a’ maga verseinek szépsége mellett esküdözik, nincsen fegyverem
(1826 Kölcsey Ferenc)
Koczkázik, esküdöz, s olyat csinál, Min üdvösség zamatja semmi sincs
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
annyiszor vallottad esküdözve, Hogy lelked az enyémmel forrott össze
(1889–1901 Makai Emil ford.Fulda)
tegnap arra esküdözött a banya, hogy berántja a dirinét, holnap kész lesz kihúzni a bajból
(1942 Bohuniczky Szefi)
esküdözik égre-földre, hogy most aztán leteszi a poharat
(2001 Magyar Hírlap)
2. tárgyas (kissé rég, ritk)
többször esküt téve v. esküszerűen fogadkozva állít, ill. megfogad vmit
a hajdan örök szerelmet esküdöző férfi mást boldogított szerelmével
(1855 e. Obernyik Károly)
bár a szultán békét esküdöz, már kiderült, hogy titokban támogatja a lázadást
(1881 Fővárosi Lapok)
[a legény] esküdözte, hogy szereti
(1883 Tóth Sándor)
megalázottan, bosszút esküdözve távozik
(1928 Schöpflin Aladár)
Sz: esküdözés
Vö. ÉrtSz.; TESz. esküszik; ÉKsz.

Beállítások