esküdt mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → esküszik.

II. mn 2C1

1. (kissé vál, átv is) ’olyan 〈személy〉, aki meg- v. felesküdött vmire, esküt tett, ill. aki nagyon elszántan képvisel vmit v. elszántan, kérlelhetetlenül küzd vki v. vmi ellen’ ❖ a’ vizbe haló emberek a’ Kereſztényeknek esküdt ellenségeik valának (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 210) | Esküdt barátok, Kik két kebelben egy szivet viseltek (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | [Pászthor Dániel] visszatért Sárospatakra, hol 1843–44-ben mint esküdt diák a görög nyelvet és irodalmat tanította (1905 Magyar írók élete CD27) | Esküdt hívei vagyunk az európai katolikus lovagiságnak (1947 Gáspár Endre ford.–Joyce 9175005, 105) | [Barnert] mindig új ökölcsapások érték. Nem csupán hatalmasoktól, nem csupán esküdt antiszemitáktól! (1989 Hernádi Miklós 2039020, 62) | A globalizáció esküdt, illetve naiv ellenfelei [...] a világ globalizáltabb társadalmait irigylik, oda vándorolnak (2002 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég) ’esküvéssel fogadott, vállalt v. megerősített 〈dolog〉’ ❖ úgy nézzed ezen jegyeseket. Nagyobb lészen bennek az eskütt egyesség, A tartós szeretet, hótig való hüség (1774 Faludi Ferenc CD01) | Mint tisztviselőnek eskütt kötelességem elfogni őt (1845 Eötvös József 8126002, 109) | Esküdt barátság, béke, szeretet volt E két királyság és fejdelmi közt (1867 Arany János ford.–Shakespeare CD11).

2. (rég) ’vmely közigazgatási egység elöljáróságában a szolgabíró mellett tevékenykedő, közügyekben és igazságszolgáltatási ügyekben hivatalosan eljáró 〈személy〉’ ❖ Minden fontos dolgok és alkuk eskütt ſzeméllyeknek jelen létekben vétesſenek-el (1786 Kónyi János ford.–Tessedik C2734, 356) | 1658-ban a brassai esküdt közönség felszólitotta a tanácsot, hogy valami képpen módot találjon arra, hogy a hétfalusiak által a tanács szükségleteire fát hordasson (1873 Orbán Balázs 8340021, 105) | választott szolgabírák és esküdt ülnökök (1940 Istványi Géza CD43) | Egy 1577. évi körmöcbányai adat szerint a molnár [...] a bírónak, az esküdt polgároknak és a jegyzőnek ingyen tartozott őrölni (1991 Magyar néprajz CD47).

III. fn 2C1 (jelzőként is)

1. (kissé rég) ’ilyen személy’ ❖ ugy igyekezzenek szolgabirák s’ esküdt uraimék, hogy hiba ne legyen sem a lóban sem az [...] asztali eszközökben (1772 Bessenyei György¹ 7393001, 320) | [Gulik József 1733-ban] megyei esküdtnek lőn kinevezve (1867 Rosty Zsigmond 8398004, 55) | [a faluban] a zálogolásoknál, adóvégrehajtásoknál az esküdteket szidják, átkozzák az asszonyok (1948 Szabó Pál² 9631005, 159) | [a helyi szolgabíró] három esküdttel együtt alkotott egy törvénykezési személyt (2001 Márton László 3144004, 1037).

2. (Jog) ’az esküdtbíróságnak bírói tisztséget nem viselő, ill. bírói szakképzettség nélküli választott tagja, akinek társaival együtt feladata a bűnösség ítélethozatal nélküli megállapítása’ ❖ [Lord Eyre beszédének] végzdésével el-távoztak az Esküdttek, eggy különös ſzobába, hogy ott magánosan tanátskoznának (1794 Magyar Hírmondó 7444114, 729) | összeül a biróság és 12 esküdt, jelen van a vádló és vádlott is (1873 Jánosi Ferenc 8205002, 46) | Esküdt lehet az a 26 éves magyar honos, aki a magyar (Fiuméban az olasz) nyelvet érti, azon írni és olvasni tud (1912 RévaiNagyLex. C5702, 713) | Ügyész: Tekintetes királyi törvényszék, esküdt uraim! (1933 Molnár Ferenc² 9453005, 128) | A gyorsan lefolytatott tárgyaláson az esküdtek bűnösnek találják [Muhammad Alit] (1989 Tények könyve CD37).

UB: -ember.

ÖU: bánya~.

ÖE: ~bíráskodás, ~bíró.

Sz: esküdti.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. esküszik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

esküdt melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévesküszik
II. melléknév 2C1
1. (kissé vál, átv is)
olyan 〈személy〉, aki meg- v. felesküdött vmire, esküt tett, ill. aki nagyon elszántan képvisel vmit v. elszántan, kérlelhetetlenül küzd vki v. vmi ellen
a’ vizbe haló emberek a’ Kereſztényeknek esküdt ellenségeik valának
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Esküdt barátok, Kik két kebelben egy szivet viseltek
(1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.Shakespeare)
[Pászthor Dániel] visszatért Sárospatakra, hol 1843–44-ben mint esküdt diák a görög nyelvet és irodalmat tanította
(1905 Magyar írók élete)
Esküdt hívei vagyunk az európai katolikus lovagiságnak
(1947 Gáspár Endre ford.Joyce)
[Barnert] mindig új ökölcsapások érték. Nem csupán hatalmasoktól, nem csupán esküdt antiszemitáktól!
(1989 Hernádi Miklós)
A globalizáció esküdt, illetve naiv ellenfelei [...] a világ globalizáltabb társadalmait irigylik, oda vándorolnak
(2002 Magyar Hírlap)
1a. (rég)
esküvéssel fogadott, vállalt v. megerősített 〈dolog〉
úgy nézzed ezen jegyeseket. Nagyobb lészen bennek az eskütt egyesség, A tartós szeretet, hótig való hüség
(1774 Faludi Ferenc)
Mint tisztviselőnek eskütt kötelességem elfogni őt
(1845 Eötvös József)
Esküdt barátság, béke, szeretet volt E két királyság és fejdelmi közt
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
2. (rég)
vmely közigazgatási egység elöljáróságában a szolgabíró mellett tevékenykedő, közügyekben és igazságszolgáltatási ügyekben hivatalosan eljáró 〈személy〉
Minden fontos dolgok és alkuk eskütt ſzeméllyeknek jelen létekben vétesſenek-el
(1786 Kónyi János ford.Tessedik)
1658-ban a brassai esküdt közönség felszólitotta a tanácsot, hogy valami képpen módot találjon arra, hogy a hétfalusiak által a tanács szükségleteire fát hordasson
(1873 Orbán Balázs)
választott szolgabírák és esküdt ülnökök
(1940 Istványi Géza)
Egy 1577. évi körmöcbányai adat szerint a molnár [...] a bírónak, az esküdt polgároknak és a jegyzőnek ingyen tartozott őrölni
(1991 Magyar néprajz)
III. főnév 2C1 (jelzőként is)
1. (kissé rég)
ilyen személy
ugy igyekezzenek szolgabirák s’ esküdt uraimék, hogy hiba ne legyen sem a lóban sem az [...] asztali eszközökben
(1772 Bessenyei György¹)
[Gulik József 1733-ban] megyei esküdtnek lőn kinevezve
(1867 Rosty Zsigmond)
[a faluban] a zálogolásoknál, adóvégrehajtásoknál az esküdteket szidják, átkozzák az asszonyok
(1948 Szabó Pál²)
[a helyi szolgabíró] három esküdttel együtt alkotott egy törvénykezési személyt
(2001 Márton László)
2. (Jog)
az esküdtbíróságnak bírói tisztséget nem viselő, ill. bírói szakképzettség nélküli választott tagja, akinek társaival együtt feladata a bűnösség ítélethozatal nélküli megállapítása
[Lord Eyre beszédének] végzdésével el-távoztak az Esküdttek, eggy különös ſzobába, hogy ott magánosan tanátskoznának
(1794 Magyar Hírmondó)
összeül a biróság és 12 esküdt, jelen van a vádló és vádlott is
(1873 Jánosi Ferenc)
Esküdt lehet az a 26 éves magyar honos, aki a magyar (Fiuméban az olasz) nyelvet érti, azon írni és olvasni tud
(1912 RévaiNagyLex.)
Ügyész: Tekintetes királyi törvényszék, esküdt uraim!
(1933 Molnár Ferenc²)
A gyorsan lefolytatott tárgyaláson az esküdtek bűnösnek találják [Muhammad Alit]
(1989 Tények könyve)
UB: -ember
ÖU: bányaesküdt
ÖE: esküdtbíráskodás, esküdtbíró
Sz: esküdti
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. esküszik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások