esőhozó mn 1A

1. ’olyan 〈felhő〉, amely esőt szállít, amelyből eső hull, ill. olyan 〈természeti folyamat, jelenség〉, amelynek eredményeképpen ilyen felhő képződik, v. esőzés alakul ki’ ❖ [az idei évben] a’ déli, és délnyúgoti szelek, mellyek másszor esőhozóknak neveztetnek, az eget majd mindég kideríték, ’s a’ levegőt szárazabbá tették (1834 Hazai és Külföldi Tudósítások C8289, [113]) | Leghevesebb esője van a belső völgyeknek (így névszerint az Inn felső völgyének), míg a külsők, melyeket a tenger felől jövő esőhozó szelek legelőbb érnek, a legnagyobb mennyiséget nyerik (1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A nap még sütött, mikor kiért a kövezetre, de esőhozó felhők kezdték bevonni az eget (1907 Vasárnapi Újság C7421, 948) | esőhozó légtömegeket (1965 Magyar Nemzet jún. 3. C4802, 3) | Az ország keleti csücskétől távolodva egyre kevésbé érvényesül a monszunszelek szabályos, esőhozó tevékenysége és évente eltérések tapasztalhatók mind a mennyiséget, mind a csapadékhullás időpontját tekintve (2002 Természet Világa CD50).

2. (ritk) ’olyan 〈időszak〉, amelyben szokásosan esik az eső, ill. olyan 〈csillagkép〉, amelynek megjelenésekor ilyen időjárás a jellemző’ ❖ Herkules kldettetett Ellene [ti. Neptunus bikája ellen]; kittl e’ fene bika meg-is öletett, Hanem Neptunus a’ maga tz okádó bikáját, Fel-ragadván: tsillagokkal ſzépítette formáját, […] Tüzes ſzájában hét apróbb tsillagotskák látſzanak, Kit Hiades es hozó tsillagzatnak tartanak (1790 Pálóczi Horváth Ádám C2118, 35) | Néhány nap múlva, Medárd napja következik, amelyet a nép, mint esőhozó napot tart számon (1958 Esti Hírlap jún. 6. C0122, [1]).

Vö. CzF.

esőhozó melléknév 1A
1.
olyan 〈felhő〉, amely esőt szállít, amelyből eső hull, ill. olyan 〈természeti folyamat, jelenség〉, amelynek eredményeképpen ilyen felhő képződik, v. esőzés alakul ki
[az idei évben] a’ déli, és délnyúgoti szelek, mellyek másszor esőhozóknak neveztetnek, az eget majd mindég kideríték, ’s a’ levegőt szárazabbá tették
(1834 Hazai és Külföldi Tudósítások)
Leghevesebb esője van a belső völgyeknek (így névszerint az Inn felső völgyének), míg a külsők, melyeket a tenger felől jövő esőhozó szelek legelőbb érnek, a legnagyobb mennyiséget nyerik
(1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
A nap még sütött, mikor kiért a kövezetre, de esőhozó felhők kezdték bevonni az eget
(1907 Vasárnapi Újság)
esőhozó légtömegeket
(1965 Magyar Nemzet jún. 3.)
Az ország keleti csücskétől távolodva egyre kevésbé érvényesül a monszunszelek szabályos, esőhozó tevékenysége és évente eltérések tapasztalhatók mind a mennyiséget, mind a csapadékhullás időpontját tekintve
(2002 Természet Világa)
2. (ritk)
olyan 〈időszak〉, amelyben szokásosan esik az eső, ill. olyan 〈csillagkép〉, amelynek megjelenésekor ilyen időjárás a jellemző
Herkules kldettetett Ellene [ti. Neptunus bikája ellen]; kittl e’ fene bika meg-is öletett, Hanem Neptunus a’ maga tz okádó bikáját, Fel-ragadván: tsillagokkal ſzépítette formáját, […] Tüzes ſzájában hét apróbb tsillagotskák látſzanak, Kit Hiades es hozó tsillagzatnak tartanak
(1790 Pálóczi Horváth Ádám)
Néhány nap múlva, Medárd napja következik, amelyet a nép, mint esőhozó napot tart számon
(1958 Esti Hírlap jún. 6.)
Vö. CzF.

Beállítások