estel hsz és fn  estél (kissé rég) , estvel (rég) , estvél, estvély (rég)

I. hsz 0 (rég)

’a napnak a sötétedés kezdetétől az éjszaka beálltáig tartó szakaszában’ ❖ [Kínában] legnevezeteſebb Eſzköze minden lakott Szobának a házi Bálvány, […] melly eltt reggel és eſttel Gyertyákat gyújtván ájtatoskodnak (1798 Sándor István C1529, 209) | Tegnap kés esttel vettem az ide rekesztett örvendetes levelet (1808 Holosovszky Imre C2097, 98) | 27-kén esttel 5 órakor (1878 Orvosi Hetilap C8128, 341).

II. fn 4B (kissé rég, kül. irod)

1. ’a napnak délutántól, ill. sötétedéstől éjszakáig tartó szakasza’ ❖ Bojárdó, és Abdella ſem ſzóval, ſem izenet által egy máſſal eſtvélíg egy ſzót ſe ſzóljanak (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 268) | [a papnövendék betegsége] December’ 10dike estvélyén kezdődött (1832 Jelenkor C0223, 3) | a szegény kis érsek csak arra a kis ágyacskára gondolt, […] hol az édesanyja estelenkint csókjaival elaltatta (1891 Mikszáth Kálmán CD04) | Az ablakomból a kis közre néztem, Hol tehenek ballagtak estelen (1923 Juhász Gyula¹ 9284565, 310) | A ház felnőtt lakóit reggeltől estélig izgalomban tudta tartani a megfeszített munka (1955 Tatay Sándor 9704001, 37).

1a. ’a napnyugta után, este érzékelhető sötétség, ill. a külvilág úgy, ahogyan annak idején mutatkozik, érzékelhető’ ❖ az estvély meleg és szép vala (1792 Verseghy Ferenc ford.–Erdman C4447, 16) | Estvély derengett már körül bé (1854 e. Aranyosrákosi Székely Sándor C0665, 39) | Szemedben őrzöd a napnyugtát és a hajnalt, Illatos vagy, miként a felhős estelek (1923 Tóth Árpád CD01).

1b. ’〈vki(k) szempontjából:〉 e napszak eseményeinek összessége, ill. e napszakban folytatott tevékenység(ek sora)’ ❖ Ó hogy vérzik szive emlékezetével, Hogy sokszor szép estvélyt töltött kedvessével (1780 Ányos Pál CD01) | A tenger partján, süppedő homokban, Jártam régen, magányos estelen (1913 Nagy Zoltán 9476010, 22).

2. (rendsz. az élet jelzővel, birtokszóként) ’〈az élet utolsó, befejező szakaszának jelképeként〉’ ❖ Életemnek estvelén nyugodalom lészen, […] nyugodalmas csendességben fogok azokra visszatekinteni, melyeket tettem és szenvedtem (1813 Katona József 8226003, 195) | Hajam’ selymét megőszité, Az élet’ estvelye (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 566) | korom az évek estelére Kezd már hajolni (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare C3723, 72) | Itt állok és nem is tudom, Éltem delén vagy estelén (1928 e. Tóth Árpád C4230, 270).

J: este.

Sz: estelez.

Vö. CzF. estel·esttel; TESz. est; ÚMTsz. este¹

estel határozószó és főnév
estél I. 0 II. 4B (kissé rég)
estvel I. 0 II. 4B (rég)
estvél I. 0 II. 4B
estvély I. 0 II. 4B (rég)
I. határozószó 0 (rég)
a napnak a sötétedés kezdetétől az éjszaka beálltáig tartó szakaszában
[Kínában] legnevezeteſebb Eſzköze minden lakott Szobának a házi Bálvány, […] melly eltt reggel és eſttel Gyertyákat gyújtván ájtatoskodnak
(1798 Sándor István)
Tegnap kés esttel vettem az ide rekesztett örvendetes levelet
(1808 Holosovszky Imre)
27-kén esttel 5 órakor
(1878 Orvosi Hetilap)
II. főnév 4B (kissé rég, kül. irod)
1.
a napnak délutántól, ill. sötétedéstől éjszakáig tartó szakasza
Bojárdó, és Abdella ſem ſzóval, ſem izenet által egy máſſal eſtvélíg egy ſzót ſe ſzóljanak
(1772 Mészáros Ignác ford.)
[a papnövendék betegsége] December’ 10dike estvélyén kezdődött
(1832 Jelenkor)
a szegény kis érsek csak arra a kis ágyacskára gondolt, […] hol az édesanyja estelenkint csókjaival elaltatta
(1891 Mikszáth Kálmán)
Az ablakomból a kis közre néztem, Hol tehenek ballagtak estelen
(1923 Juhász Gyula¹)
A ház felnőtt lakóit reggeltől estélig izgalomban tudta tartani a megfeszített munka
(1955 Tatay Sándor)
1a.
a napnyugta után, este érzékelhető sötétség, ill. a külvilág úgy, ahogyan annak idején mutatkozik, érzékelhető
az estvély meleg és szép vala
(1792 Verseghy Ferenc ford.Erdman)
Estvély derengett már körül bé
(1854 e. Aranyosrákosi Székely Sándor)
Szemedben őrzöd a napnyugtát és a hajnalt, Illatos vagy, miként a felhős estelek
(1923 Tóth Árpád)
1b.
〈vki(k) szempontjából:〉 e napszak eseményeinek összessége, ill. e napszakban folytatott tevékenység(ek sora)
Ó hogy vérzik szive emlékezetével, Hogy sokszor szép estvélyt töltött kedvessével
(1780 Ányos Pál)
A tenger partján, süppedő homokban, Jártam régen, magányos estelen
(1913 Nagy Zoltán)
2. (rendsz. az élet jelzővel, birtokszóként)
〈az élet utolsó, befejező szakaszának jelképeként〉
Életemnek estvelén nyugodalom lészen, […] nyugodalmas csendességben fogok azokra visszatekinteni, melyeket tettem és szenvedtem
(1813 Katona József)
Hajam’ selymét megőszité, Az élet’ estvelye
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
korom az évek estelére Kezd már hajolni
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
Itt állok és nem is tudom, Éltem delén vagy estelén
(1928 e. Tóth Árpád)
J: este
Sz: estelez
Vö. CzF. estel·esttel; TESz. est; ÚMTsz. este¹

Beállítások