eszközhatározó fn 1A (jelzőként is) (Nyelvt)

’az alaptag által kifejezett cselekvés, történés eszközét kifejező, rendsz. kivel?, mivel? kérdésre felelő határozó’ ❖ Az eszközhatárzók e kérdésekre felelnek: mi által? mivel? (1864 Szvorényi József 8458003, 50) | [a tót nyelvben] a közép nyelvjárásban a nőneműek egyes számú eszközhatározója ou-val képeztetik (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | hely-, idő-, cél-, ok- és eszközhatározó mondatrészek (1922 RévaiNagyLex. C5711, 685) | Az eszközhatározó ragos vagy névutós főnévvel vagy melléknévvel s – ritkábban – határozószóval fejezhető ki (2000 Keszler Borbála C6282, 441).

ÖE: ~eset.

Sz: eszközhatározói, eszközhatározós.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

eszközhatározó főnév 1A (jelzőként is) (Nyelvt)
az alaptag által kifejezett cselekvés, történés eszközét kifejező, rendsz. kivel?, mivel? kérdésre felelő határozó
Az eszközhatárzók e kérdésekre felelnek: mi által? mivel?
(1864 Szvorényi József)
[a tót nyelvben] a közép nyelvjárásban a nőneműek egyes számú eszközhatározója ou-val képeztetik
(1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
hely-, idő-, cél-, ok- és eszközhatározó mondatrészek
(1922 RévaiNagyLex.)
Az eszközhatározó ragos vagy névutós főnévvel vagy melléknévvel s – ritkábban – határozószóval fejezhető ki
(2000 Keszler Borbála)
ÖE: eszközhatározóeset
Sz: eszközhatározói, eszközhatározós
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások