észlény fn 4B8 (vál)

1. ’értelemmel rendelkező, gondolkodó lény’ ❖ Az Ész bennem tulajdonkép az, a’ mi engem minden földi valóktól megkülönböztetvén minden emberi méltóságomnak allapja. Igen is, csak az Ész részesíthet engem azon felsőbb lelki gyönyörűségekben, mellyeket az igaz és jó szűl, […] általa léphetek ki a’ tünemények szűk országából az észlények kies tartományába (1830 Imre János 8195002, 23) | feltétlenül szükséges, tehát törvény, hogy az ember, mint észlény, eszét követve [cselekedjék] (1863 Kerkapoly Károly C2636, 41) | A felvilágosodás is felfedezett valamit, akárcsak a reneszánsz, és ez a felfedezés az ember, mint észlény (1944 Takács Menyhért CD52) | Az ember észlény, autonóm, szabad és (szabadságában) egyenlő mivoltában a legnagyobb érték, s mind magunkban, mind másokban tisztelnünk kell (1997 PedagógiaiLex. C6810, 453).

2. (pejor is) ’érzelmeket nélkülöző v. azokat elfojtó, kizárólag az ész megfontolásai alapján működő személy, ill. vkinek ilyen egyénisége, lénye, mivolta’ ❖ Sarahnak műveltségből állt a tehetsége. Vannak ilyenek a mi pályánkon. Az észlények (1923 Jászai Mari CD10) | Pasteur élete eközben mindinkább eltávolodott azoknak a tudósoknak életétől, akik szenvtelen, magányukba bezárkózott észlények módjára élik le napjaikat szerte a világon (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Shaw kritikával nézi főhősét, Tanner Johnt is, gúnyolja félszegségét, hűvös észlényén át-átütő romantikus hajlamait (1948 Szabad Nép márc. 24. C4871, 4) | Dokterkám, ön egy rideg észlény, akkor is, ha könnybe lábad a szeme (1987 Márton László 1107003, 138).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

észlény főnév 4B8 (vál)
1.
értelemmel rendelkező, gondolkodó lény
Az Ész bennem tulajdonkép az, a’ mi engem minden földi valóktól megkülönböztetvén minden emberi méltóságomnak allapja. Igen is, csak az Ész részesíthet engem azon felsőbb lelki gyönyörűségekben, mellyeket az igaz és jó szűl, […] általa léphetek ki a’ tünemények szűk országából az észlények kies tartományába
(1830 Imre János)
feltétlenül szükséges, tehát törvény, hogy az ember, mint észlény, eszét követve [cselekedjék]
(1863 Kerkapoly Károly)
A felvilágosodás is felfedezett valamit, akárcsak a reneszánsz, és ez a felfedezés az ember, mint észlény
(1944 Takács Menyhért)
Az ember észlény, autonóm, szabad és (szabadságában) egyenlő mivoltában a legnagyobb érték, s mind magunkban, mind másokban tisztelnünk kell
(1997 PedagógiaiLex.)
2. (pejor is)
érzelmeket nélkülöző v. azokat elfojtó, kizárólag az ész megfontolásai alapján működő személy, ill. vkinek ilyen egyénisége, lénye, mivolta
Sarahnak műveltségből állt a tehetsége. Vannak ilyenek a mi pályánkon. Az észlények
(1923 Jászai Mari)
Pasteur élete eközben mindinkább eltávolodott azoknak a tudósoknak életétől, akik szenvtelen, magányukba bezárkózott észlények módjára élik le napjaikat szerte a világon
(1933 Az állatok világa ford.)
Shaw kritikával nézi főhősét, Tanner Johnt is, gúnyolja félszegségét, hűvös észlényén át-átütő romantikus hajlamait
(1948 Szabad Nép márc. 24.)
Dokterkám, ön egy rideg észlény, akkor is, ha könnybe lábad a szeme
(1987 Márton László)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások