eszmél ige 1b 

1. tn (rég) ’eszméleténél van, működik az elméje, az öntudata’ ❖ Nem vólt ugyan egéſſzen hólt az Ember; de se nem ſzóllhatott, sem nem eſzmélt (1792 Magyar Hírmondó C5808, 123) | Vég perczenteig józanon eszmélve, minden borzanat nélkül szenderült által az öröklétre (1832 Jelenkor C0223, 153) | szegény Stefanie fenn, de bizony alig eszmél, annyira odáig van (1889 Justh Zsigmond 8213009, 367) | O·jā̰n rosszūl vóu̯t:, hogy mȧ̰ nḛm· is esz·mélt (1935 Csűry Bálint C6654, 246).

2. tn ’öntudatlan v. önkívületi állapotból, kül. ájulás v. alvás után magához tér’ ❖ [a megütött Orontész] elszédűle, lefordúlt. Majd, mikor eszmélett, szép kardját adta Zoárdnak (1823–1824 Vörösmarty Mihály CD01) | Tsuda-e, hogy a’ szép nem természettől gyengébb szerkeztetésű lévén később eszmél ájultából? (1825 Jakabfalvy András C5583, 27) | Szobámban elnyomott az álom. Hajnalban eszméltem (1913 Bálint Aladár CD10) | Jozefa bűvös éjszakája után harsogó fájdalomra eszmélt a doktor keze alatt (2003 Bíró Kriszta 3046002, 51).

2a. ts eszméli magát (rég) ’ua.’ ❖ ezek arany-vízzel, addig lotsolgatták, Míg valamennyire eſzére hozhatták.  pedig, mihelyen magát eszmélhette, Arannyal elegyes köntösét, le-tette (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 159) | J ereje, véreſedik, eſzméli laſsan magát (1792 Gáti István C1862, 216) | eszmélek, eszmélem magamat, annyi, mint conscientiam mei habeo, ellene tétetvén az elszenderedésnek, elszcdülésnek, elájulásnak (1836 Tudományos Gyűjtemény C7277, 21).

2b. tn ’merengő, elmélyült v. (megrázkódtatástól) zavart tudatállapotból, bódulatból hirtelen tiszta tudattal kizökken, (fel)ocsúdik’ ❖ Eſzméltek éſz nélkl ſínlk, hóltak éltek, Hallottak ſüketen, ’s a’ némák beſzélltek (1790 Mindenes Gyűjtemény C0368, 76) | tört, zúzott, míg valami volt előtte, azután úgy érzé, mintha nem volna többé föld lábai alatt; futott, s midőn kifáradva eszmélni kezde, künn a mezőn tövises kökénybokrok bozótjában lelé magát (1846 Jókai Mór CD18) | mély gondolatokból eszmélve reagál egy megszólításra (1974 Munkácsi Miklós 2025025, 605) | A terrortámadás okozta sokkból még mindig nem eszméltünk (2001 Magyar Hírlap CD09) • (ön)magára eszmél ’ua.’ ❖ Gáspár önmagára eszmélve, titkon a tükörbe tekintett, s keserü elfogódással vette észre, hogy ő is idősb (1859 Budapesti Hírlap júl. 27. C7817, [2]) | [Annuska] megremegő testtel figyelt. […] Akkor eszmélt magára, mikor egy gyöngéd kéz gyöngéden megérintette (1926 Móricz Zsigmond 9462010, 147) | Fújtatok a felindultságtól, nekem is ködlik a leheletem. Csak most eszmélek magamra, s nézek körül, hogy az utcán hangoskodom (2010 Népszabadság jan. 23. C7858, 5).

2c. tn ’helyzetét, állapotát felismerve feleszmél, ill. ráébred, ráeszmél vmire vki’ ❖ késn eſzmélnek […], Hogy egy borjú képet öntöttek Áronként A’ meg-alázható ſzívnek arannyából (1790 Mátyási József 7221019, 185) | Bizony egész Prága szembe reánk fordul, Mihelyest eszmél, hogy seregünk maroknyi (1879 Arany János 8014003, 72) | Arra eszmélt, hogy csend és üresség van körülötte (1919 Ujfalusi László CD10) | reméljük, hogyha egyeseket mondataik gyarlóságára eszméltetünk, ráocsudnak majd gondolkozásuk egynémely helytelenségére is (1933 Kosztolányi Dezső 9359111, 185) | feltörték a betont. Aki nem eszmélt idejében, annak napokra az udvarában rekedt a kocsija (1995 Figyelő CD2601) | „Hisz ez egy lyuk!” – eszmélek a nyilvánvaló különbségre, amely a tekintélyes klinikai épület [...] és a szerény helyiség között húzódhat (2002 Magyar Hírlap CD09).

3. tn ’〈kül. gyermek, ill. közösség〉 öntudatra ébred v. öntudattal rendelkezik’ ❖ alig kezde a gyermek eszmélni midőn már a macskáktól irtódzott (1819 Tudományos Gyűjtemény C5505, 113) | Azon hijányokat ’s hibákat, [...] mellyeket mióta eszmélek, magamban ’s másokban [láttam] (1831 Wesselényi Miklós C4549, XIV) | A nyelv ügye a József-korszak után az eszmélő nemzet közérdeklődésének tárgya lett (1896 Beöthy Zsolt C1014, 83) | Isten csak attól a pillanattól létezik számomra, amikor már eszmélni, gondolkodni kezdtem (2002 Magyar Hírlap CD09).

4. tn (rég) ’vmire, vkire (vissza)gondolva értelmét, figyelmét irányítja vmire v. vkire’ ❖ a’ Salóme állapotjáról beszélgetett véle [ti. Teréza Szigvárttal]: Szigvárt monda, hogy néki moſt Salóme jobbnak tetszik, mint másszor: és úgy látſzik, hogy Atyánk’ halála egéſzſzen más forma gondolkozáſokra [= gondolatokra] eſzméltette tet (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0791, 477) | Épült a’ Városban Templom is bellem, Mellyet látván mindég eſzmélnek fellem (1790 Mindenes Gyűjtemény C0368, 318) | igéretedre eszméltetlek tehát (1813 Helmeczy Mihály ford.–Eckartshausen C2056, 49) | E hypothesist felállitván [...] lehetetlen volt legott a nagy birtokosokra nem eszmélnem (1843 Széchenyi István CD1501) | A szegény nőnek sokkal ziláltabb volt a lelke, mint hogy arra tudott volna eszmélni, hogy mit tegyen (1860 Jókai Mór CD18) | a saját életét gondolta át, amelyre pedig sohasem szeretett eszmélni (1917 Krúdy Gyula CD54).

5. tn (rég) ’gondolatban elidőzve vhol, gondolkodik vmin, elmélkedik vmiről vki’ ❖ Hogy barátinkról eszmélünk, S hogy majd vélek együtt élünk, Legvígasztalóbb remény (1804 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Ne eszmélj a’ multon, a’ jelen ölében rejtezik a’ szerencse (1822 Kisfaludy Károly C0030, 323) | Zimmermann talán itt kereskedett, Midőn eszmélt a nagy kérdés felett, Hogy az ember a majomtól ered (1866 Szelestey László 8436001, 23) | Sziklák közt csak megy az ember nem eszmél (1966 Vas István ford. [!] 3254002, 86).

6. ts (rég) ’ésszel felfog, megért vmit’ ❖ Már, gondolom, érted A’ titkot; már eſzmélled, kivel adva vagy öſzve? (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 27) | Igen helyeſen eſzmélte T. Fldi János Úr azt is, hogy T. Rájnis Úr ezt ell járó beſzédében tanátsolja (1790 Mindenes Gyűjtemény C0368, 119) | Sokan nem eszmélik azt, mihaszna legyen általjában a’ nemzetisedésnek? (1833 Társalkodó C7970, 286) | Ezen bizonyosság okait a müveletlen, az öntudata teljes kifejlődésére fel nem vergődött, nem eszméli és nem ismerheti (1856 Szontagh Gusztáv C8480, 199).

6a. (rég) ’észrevesz, észlel, érzékel vmit, vkit’ ❖ mit látok! gyermeket árviz Hajt két bltsben! ’s valamint eſzméllhetem, éppen Mind kett Nemes ág tsemetéje, virágja (1777 Baróti Szabó Dávid 7021014, 11) | Sejteni, ſajdítani, éſzre venni, eſmélleni (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, s1) | Csak mikor a hajnal gyönyörűn lesugárzik az égről […], Eszmélték ama kettőnek gyügye hátrahagyását (1875 Szabó István¹ ford.–Apollóniosz Rhodiosz C3778, 34).

7. ts (rég, ritk) ’kieszel, kigondol vmit vki’ ❖ tisztelet Baco elméjének, ő eszmélte első és adta is tervét egy irodalomtörténeti mű írásának (1862 Erdélyi János² C7526, 20) | Nem szenvedhetem E fajt, mely oly epés, bús felfogással Megírigyelte ezt a csillogó Nyugodt világot tőlünk s újat eszmél (1863 Madách Imre 8284009, 601) | majd ismét galibát eszmél az az ember köztünk (1892 Tolnai Lajos C4212, 129).

Ö: fel~, ki~, rá~.

Fr: világ.

ÖU: meg~.

Vö. CzF. ~, eszméltet; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. eszméltet; ÚMTsz.