álmatlan mn és hsz 

I. mn 14A

1. ’az, aki v. ritk. ami nem tud (el)aludni’ ❖ alíg idvezlette az álmatlan kakas a’ reggelt (1788 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2549, 75) | borzasztóan állította hogy ő az éjjel sem félt, hanem csak álmatlan volt (1857 e. Beöthy László¹ C0979, 72) | benn egy álmatlan ember vergődik, szeretne aludni, de nem bír (1925 Kosztolányi Dezső C2750, 180).

1a. ’ilyen emberre jellemző’ ❖ egy darab kö, puha vánkosa álmatlan fejemnek! (1775 Báróczi Sándor ford.–Dusch C0804, 216) | férfikora legszebb éveit álmatlan szorgalom és edző küzdelmek foglalák el (1856 Jókai Mór C2252, 63) | Álmatlan szenvedésre szentelem […] meg nem hajló fejem (1961 Weöres Sándor ford.–Shelley 9788001, 28).

1b. (-ul raggal, hsz-szerűen) ’alvás nélkül, ébren’ ❖ álmatlanúl forgolódzott szalma-nyoszolyáján (1796 Vitéz Imre ford.–Spiess C4519, 111) | beesett szemein látszott az álmatlanul töltött éj (1899 Rákosi Viktor 8387003, 216) | Hányódott álmatlanul a forró párnán (1963 Pilinszky János 9531158, 180).

2. ’alvás nélkül, ébren töltött 〈idő(szak)〉’ ❖ [A betegség tünetei este] tapaſztalhatóbbak, és állandóbbak, az ágynak melegében mindenkor meg-gonoſzodnak; ez által az éttzakák nyughatatlanak és álmatlanak leſznek (1780 Rácz Sámuel ford.–Störck 7278023, 81) | A civilizációból mindössze néhány álmatlan óra jutott neki, melyeket a mellette elrohanó vonatoknak köszönhet (1886 Gozsdu Elek 8159002, 180) | álmatlan s véget nem érő éjszakáinak (1985 Krasznahorkai László 1084003, 163).

3. (irod) ’álom nélküli 〈alvás〉’ ❖ Álmatlan álmát elhagyá (1871 e. Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Moore C2938, 140) | Verejtékesen alszom, alszom. Árnyas asszony-csapat Lesi az én álmatlan álmom Kóvályogva, hogy szivemre szálljon (1908 Ady Endre 9003142, 162) | a tenger […] sötét volt, mint egy álmatlan alvás, melybe nem nyúlnak alá tarka képek csigás lombjai (1934 Szentkuthy Miklós 9664001, 49).

II. hsz 0 (irod)

’alvás nélkül, ébren’ ❖ olly sok éjjelim álmatlan enyésznek, Mellyek, óh esküszöm, századokat tésznek (1787 Főldi János 7112011, 175) | Imrussal megtörtént, hogy étlen s álmatlan térdepelve a sűrű tömjénfüstben hirtelen elzöldült előtte a világ (1927 Babits Mihály C0698, 277) | Még ne aludj. Figyelj az éjbe s ne bánd, ha álmatlan halad: tavaszi záporok zenéje dalol az ablakunk alatt (1966 Áprily Lajos 9008055, 10).

J: álomtalan.

Sz: álmatlanít.

Vö. CzF. ~, álmatlanul; ÉrtSz.; TESz. álom; ÉKsz.

álmatlan melléknév és határozószó
I. melléknév 14A
1.
az, aki v. ritk. ami nem tud (el)aludni
alíg idvezlette az álmatlan kakas a’ reggelt
(1788 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
borzasztóan állította hogy ő az éjjel sem félt, hanem csak álmatlan volt
(1857 e. Beöthy László¹)
benn egy álmatlan ember vergődik, szeretne aludni, de nem bír
(1925 Kosztolányi Dezső)
1a.
ilyen emberre jellemző
egy darab kö, puha vánkosa álmatlan fejemnek!
(1775 Báróczi Sándor ford.Dusch)
férfikora legszebb éveit álmatlan szorgalom és edző küzdelmek foglalák el
(1856 Jókai Mór)
Álmatlan szenvedésre szentelem […] meg nem hajló fejem
(1961 Weöres Sándor ford.Shelley)
1b. (-ul raggal, hsz-szerűen)
alvás nélkül, ébren
álmatlanúl forgolódzott szalma-nyoszolyáján
(1796 Vitéz Imre ford.Spiess)
beesett szemein látszott az álmatlanul töltött éj
(1899 Rákosi Viktor)
Hányódott álmatlanul a forró párnán
(1963 Pilinszky János)
2.
alvás nélkül, ébren töltött 〈idő(szak)
[A betegség tünetei este] tapaſztalhatóbbak, és állandóbbak, az ágynak melegében mindenkor meg-gonoſzodnak; ez által az éttzakák nyughatatlanak és álmatlanak leſznek
(1780 Rácz Sámuel ford.Störck)
A civilizációból mindössze néhány álmatlan óra jutott neki, melyeket a mellette elrohanó vonatoknak köszönhet
(1886 Gozsdu Elek)
álmatlan s véget nem érő éjszakáinak
(1985 Krasznahorkai László)
3. (irod)
álom nélküli 〈alvás〉
Álmatlan álmát elhagyá
(1871 e. Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.Moore)
Verejtékesen alszom, alszom. Árnyas asszony-csapat Lesi az én álmatlan álmom Kóvályogva, hogy szivemre szálljon
(1908 Ady Endre)
a tenger […] sötét volt, mint egy álmatlan alvás, melybe nem nyúlnak alá tarka képek csigás lombjai
(1934 Szentkuthy Miklós)
II. határozószó 0 (irod)
alvás nélkül, ébren
olly sok éjjelim álmatlan enyésznek, Mellyek, óh esküszöm, századokat tésznek
(1787 Főldi János)
Imrussal megtörtént, hogy étlen s álmatlan térdepelve a sűrű tömjénfüstben hirtelen elzöldült előtte a világ
(1927 Babits Mihály)
Még ne aludj. Figyelj az éjbe s ne bánd, ha álmatlan halad: tavaszi záporok zenéje dalol az ablakunk alatt
(1966 Áprily Lajos)
Sz: álmatlanít
Vö. CzF. ~, álmatlanul; ÉrtSz.; TESz. álom; ÉKsz.

Beállítások