étkező fn 1C

1. ’〈lakásban, lakóépületben:〉 az a helyiség, amelyben étkezni szoktak’ ❖ Egyetlen tágas terem rendeztetvén be étkezőül (1868 Fővárosi Lapok C8084, 777) | [a házon] középett a nagy kupola, az ott bizonyosan családi étkező (1870 Jókai Mór CD18) | A hosszú asztalnál ülnek, a nagy étkezőben (1942 Márai Sándor 9421005, 78) | A ház lakói ezt a teret most étkezőnek használják (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. ’Étkezde.’

2a. ’vmely intézménynek, szervezetnek stb. az alkalmazottak, tagok, vendégek stb. étkezésére szolgáló helyisége, ill. az itt étkeztetést végző szervezeti egység’ ❖ Legkedvesebb mulatságuk volt [Csák Demeter gyermekeinek] barátosdit játszani, kápolnát építeni, végig ültetni hallgatag pajtásaikat a lóczán, mint a kolostori étkezőkben szokás (1888 Pór Antal CD55) | Összecsomagolva a gazdasági százados aktáit, ment be a tiszti étkezőbe (1927 Markovits Rodion 9423003, 105) | [Angeli mama] kedvéért is sokan jártak a [soproni Magyar Király] szálló étkezőjébe (1966 Csatkai Endre CD52) | [egy férfi] késsel rontott be a koreai főváros, Szöul keleti részén álló egyházi iskola étkezőjébe (2002 Magyar Hírlap CD09).

2b. ’meleg ételeket kis választékban, rendsz. állandó vendégek számára kínáló kisebb vendéglátóhely’ ❖ Párisban a kiállítás idejére minden nemzet számára külön étkezőket állit [a francia kiállítási bizottság] (1866 Vasárnapi Újság C7380, 600) | Nimptsch egyszer egy kis vidéki város étkezőjében vacsorált (1912–1913 Zichy Géza 8538023, 93) | [A Határ úti aluljáróban] az éheseket több vendéglátóhely, büfé, étkező, söröző, presszó várja (2002 Népszabadság szept. 26. C7850, 34).

3. (kissé biz) ’étkezőkocsi’ ❖ Aki hálókocsihoz, étkezőhöz szokott, az előtt egyszerűen érthetetlen, hogyan lehet tizenkét órát, vagy öt órát egy ülőhelyen eltölteni [ti. autóval utazva] (1908 Lengyel Géza CD10) | Kelenföld után átmentem reggelizni az étkezőbe (1941 Cs. Szabó László 9093019, 7) | az egyik vonattal leutaznak a Balatonra az étkezőben „dőzsölve” (2003 Szabad Föld dec. 31. C8389, 3).

4. (vhol rendszeresen) ételt fogyasztó személy’ ❖ az étkező azonban kissé meghökkent ugyan, de csakhamar szóra fakadt (1845 Életképek C0102, 379) | Alig is várhatá, hogy mint jó versenytárs utolérhesse az előrehaladt étkezőket, ami a feketekávénál be is következett (1869 Jókai Mór CD18) | [az amerikai vendéglőkben magas bárszékekre] ül fel az étkező, ha ugyan ül valahol (1926 Tamási Áron 9701018, 123) | [Mikepércs község] 40 szociális étkezője (2001 Országgyűlési Napló CD62).

ÖU: gyors~, köz~.

ÖE: ~hely, ~készlet.

Vö. ÉrtSz.; TESz. eszik; ÉKsz.

étkező főnév 1C
1.
〈lakásban, lakóépületben:〉 az a helyiség, amelyben étkezni szoktak
Egyetlen tágas terem rendeztetvén be étkezőül
(1868 Fővárosi Lapok)
[a házon] középett a nagy kupola, az ott bizonyosan családi étkező
(1870 Jókai Mór)
A hosszú asztalnál ülnek, a nagy étkezőben
(1942 Márai Sándor)
A ház lakói ezt a teret most étkezőnek használják
(2002 Magyar Hírlap)
2.
Étkezde.
2a.
vmely intézménynek, szervezetnek stb. az alkalmazottak, tagok, vendégek stb. étkezésére szolgáló helyisége, ill. az itt étkeztetést végző szervezeti egység
Legkedvesebb mulatságuk volt [Csák Demeter gyermekeinek] barátosdit játszani, kápolnát építeni, végig ültetni hallgatag pajtásaikat a lóczán, mint a kolostori étkezőkben szokás
(1888 Pór Antal)
Összecsomagolva a gazdasági százados aktáit, ment be a tiszti étkezőbe
(1927 Markovits Rodion)
[Angeli mama] kedvéért is sokan jártak a [soproni Magyar Király] szálló étkezőjébe
(1966 Csatkai Endre)
[egy férfi] késsel rontott be a koreai főváros, Szöul keleti részén álló egyházi iskola étkezőjébe
(2002 Magyar Hírlap)
2b.
meleg ételeket kis választékban, rendsz. állandó vendégek számára kínáló kisebb vendéglátóhely
Párisban a kiállítás idejére minden nemzet számára külön étkezőket állit [a francia kiállítási bizottság]
(1866 Vasárnapi Újság)
Nimptsch egyszer egy kis vidéki város étkezőjében vacsorált
(1912–1913 Zichy Géza)
[A Határ úti aluljáróban] az éheseket több vendéglátóhely, büfé, étkező, söröző, presszó várja
(2002 Népszabadság szept. 26.)
3. (kissé biz)
Aki hálókocsihoz, étkezőhöz szokott, az előtt egyszerűen érthetetlen, hogyan lehet tizenkét órát, vagy öt órát egy ülőhelyen eltölteni [ti. autóval utazva]
(1908 Lengyel Géza)
Kelenföld után átmentem reggelizni az étkezőbe
(1941 Cs. Szabó László)
az egyik vonattal leutaznak a Balatonra az étkezőben „dőzsölve”
(2003 Szabad Föld dec. 31.)
4.
(vhol rendszeresen) ételt fogyasztó személy
az étkező azonban kissé meghökkent ugyan, de csakhamar szóra fakadt
(1845 Életképek)
Alig is várhatá, hogy mint jó versenytárs utolérhesse az előrehaladt étkezőket, ami a feketekávénál be is következett
(1869 Jókai Mór)
[az amerikai vendéglőkben magas bárszékekre] ül fel az étkező, ha ugyan ül valahol
(1926 Tamási Áron)
[Mikepércs község] 40 szociális étkezője
(2001 Országgyűlési Napló)
ÖU: gyorsétkező, közétkező
ÖE: étkezőhely, étkezőkészlet
Vö. ÉrtSz.; TESz. eszik; ÉKsz.

Beállítások