excellenciás mn és fn 2A6

I. mn

1. (jelzőként is) ’vmely magas rangot v. vezető tisztséget betöltő személynek kijáró, őt megillető 〈cím, titulus〉’ ❖ A’ Nagy Kereſztes Vitézek, Méltóságoknak fényességére Extzellentziás tituluſt nyernek (1792 Seelmann Károly ford. C3718, 223) | Az ő czime excellentiás volt csak, nem fenséges (1859 Vértesi Arnold C4457, 51) | Akoriban [ti. 1905-ben] a minisztert nem lehetett csak úgy megszólítani, excellenciás rangja, címe nélkül (1961 Népszava febr. 11. C4825, 3) | A fizetési osztályba sorolás igencsak fontos volt, hiszen ennek megfelelően járt a társadalmi rangot is kifejező tekintetes, nagyságos, méltóságos titulus. A nagyméltóságú vagy excellenciás címig már nagyon kevesek juthattak el (1996 Gerő András CD17).

2. ’〈megszólításként is:〉 ilyen cím viselésére jogosult 〈személy, kül. férfi〉’ ❖ Itten egymásra teremnek az excellentiás comissárius urak (1785 Daniel család újabb adattára 7404008, 386) | excellenciás bán (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | excellentiás diplomaták (1870 Kecskeméthy Aurél 8231002, 137) | az a hallatlan eset történt, hogy a házi asszonyság (az excellenciás asszony!) odalépett a művészhez elragadtatva, átölelte annak a fejét, és megcsókolta az ajkát (1891 Jókai Mór CD18) | Nagyon köszönöm a megtisztelő bizalmat, excellenciás uram (1968 Göncz Árpád 1059001, 171) | Miként szólítsam? Főhercegnek, exellenciás úrnak, nagykövet úrnak, vagy egyszerűen csak Györgynek? [– kérdezi a riporter Habsburg Györgytől] (1999 Magyar Hírlap CD09).

II. fn (kissé rég)

’ilyen cím viselésére jogosult férfi’ ❖ olly nagy úrnak teszi, hogy kiki Excellentiásnak nevezi (1804 Verseghy Ferenc CD01) | teához ültünk. Én a parányi excellenciáshoz jutottam legközelebb ülni (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102005, 37) | Eckermann 1830-ban egy késő júliusi vagy kora augusztusi reggel beállít Goethéhez s az öreg excellenciás azzal a kérdéssel fogadja, hogy: „no, mit szól a párisi eseményekhez?!” (1928 Ignotus CD10).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; IdSz.

excellenciás melléknév és főnév 2A6
I. melléknév
1. (jelzőként is)
vmely magas rangot v. vezető tisztséget betöltő személynek kijáró, őt megillető 〈cím, titulus〉
A’ Nagy Kereſztes Vitézek, Méltóságoknak fényességére Extzellentziás tituluſt nyernek
(1792 Seelmann Károly ford.)
Az ő czime excellentiás volt csak, nem fenséges
(1859 Vértesi Arnold)
Akoriban [ti. 1905-ben] a minisztert nem lehetett csak úgy megszólítani, excellenciás rangja, címe nélkül
(1961 Népszava febr. 11.)
A fizetési osztályba sorolás igencsak fontos volt, hiszen ennek megfelelően járt a társadalmi rangot is kifejező tekintetes, nagyságos, méltóságos titulus. A nagyméltóságú vagy excellenciás címig már nagyon kevesek juthattak el
(1996 Gerő András)
2.
〈megszólításként is:〉 ilyen cím viselésére jogosult 〈személy, kül. férfi〉
Itten egymásra teremnek az excellentiás comissárius urak
(1785 Daniel család újabb adattára)
excellenciás bán
(1848 Kossuth Hírlapja)
excellentiás diplomaták
(1870 Kecskeméthy Aurél)
az a hallatlan eset történt, hogy a házi asszonyság (az excellenciás asszony!) odalépett a művészhez elragadtatva, átölelte annak a fejét, és megcsókolta az ajkát
(1891 Jókai Mór)
Nagyon köszönöm a megtisztelő bizalmat, excellenciás uram
(1968 Göncz Árpád)
Miként szólítsam? Főhercegnek, exellenciás úrnak, nagykövet úrnak, vagy egyszerűen csak Györgynek? [– kérdezi a riporter Habsburg Györgytől]
(1999 Magyar Hírlap)
II. főnév (kissé rég)
ilyen cím viselésére jogosult férfi
olly nagy úrnak teszi, hogy kiki Excellentiásnak nevezi
(1804 Verseghy Ferenc)
teához ültünk. Én a parányi excellenciáshoz jutottam legközelebb ülni
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
Eckermann 1830-ban egy késő júliusi vagy kora augusztusi reggel beállít Goethéhez s az öreg excellenciás azzal a kérdéssel fogadja, hogy: „no, mit szól a párisi eseményekhez?!”
(1928 Ignotus)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; IdSz.

Beállítások