alszik tn ige 19a1aluszik (rég v. nyj)

1. (tárgyragos határozóval is) ’〈ember v. állat〉 az alvás állapotában van’ ❖ [Bessenyey] még 40 zsupp szalmát is rendelt Munkácsra, hogy a császárral érkező nagy méltóságok és generalisok édesdeden alhassanak (1772 Történelmi Tár 7393001, 316) | [Barna Halil] mélyen aludt ’s az egész környék hallhatta, hogy alszik: Harsogva ’s felhorkant megakadt lélekzete néha, Mint a’ vadkanoké, borzasztó fúladozással (1827 Vörösmarty Mihály 8524384, 164) | Alszik a bogár a fűben; a madár az ákácfákon; alszik a nyúl a bokorban, pillangó a bogáncs-ágon; […] alszik ember, alszik állat (1904 Gárdonyi Géza 9173018, 45) | kapsz finom kakaót, aztán lefekszel és […] nagyot alszol (1964 Domahidy Miklós 1035002, 352) | szombat-vasárnap nyugodtan alhatnék tovább, de ugyanúgy felébredek, mint máskor (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈terület, hely(ség), vidék a benne élő emberekkel, állatokkal együtt〉 álomba merült, az alvás állapotában van’ ❖ az egéſz Sziget aluſzik (1791 Sándor István 7287060, 122) | Kivül az alvó táj oly hallgatag (1871 e. Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Moore C2938, 56) | a gyorsvonat ablakából látom feltünedezni a kis falukat, tanyákat, a mint ellapulva a sötétségben, csendesen alusznak (1906 Krúdy Gyula C2832, 149) | alvó kisvárosi utcára (1911 Krúdy Gyula C2844, 86) | A falvakban sötét és vak süket házak aludtak (1927 Remenyik Zsigmond 9561002, 30) | halálos csöndben alszik a környék, a kóbor kutyát se kergeti árnyéka! (1941 Kis Ferenc 9334010, 42).

1b. alszik vmire (vmennyit) ’még átgondolja, későbbre halasztja, megfontolja a döntést (vmiről)’ ❖ Széchenyi féltve ügyét […] „aludjunk rá tisztelt urak!” kiálta a vita közé (1851 Fáy András¹ C2929, 89) | Erre azonban még alhatunk egyet, még többet is (1882 Szathmáry Károly 8428011, 177) | az ilyen fontos eltökélésre mindenkor jó egyet aludni (1883 Bodon József C1127, 105) | meggondolta otthon, aludt rá egyet […] és belátja, hogy ötvenezer forintot nem ér meg (1887 Mikszáth Kálmán C3157, 131) | Aludjunk egyet-kettőt rája, koma. Meggondolni való az efféle (1914 Gárdonyi Géza C1847, 97) | Erre az intellektuális szalónra még alszunk egyet! (1917 Herczeg Ferenc 9241029, 74).

2. (átv is) ’éjszakai pihenőjét tölti, hál, éjszakázik vhol, éjszakára vhol megszáll’ ❖ [A szív] Márſnak, és Vénuſnak ölében aluſzik (1772 Bessenyei György¹ 7044026, 23) | Az igaz tſendeſség Nem aluſzik ſoha virágos ágyadon (1791 Kis János¹ ford.–Lowth 7177001, 11) | Hát aztán hol alszol, Guszti? Télen itt ezen a széken, vagy azon a lóczán. Nyáron az éggel takarózom s fejem alá huzom a földet, vigyorgá, a népszerü élczet idézve (1877 Ágai Adolf 8005001, 13) | És elment [a vén leány] lehajtott fejjel, itthagyva az asztalomon egy csipkedarabocskát, amit mint fiatal lánnyal hímeztettek vele a Ferenc József vánkosára, mikor utoljára aludt a király Szegeden (1934 Móra Ferenc C3204, 17) | úgyszólván csak aludni járok haza (1967 Örkény István 9500027, 144) | megkérem valamelyik rokonomat, hadd aludjak náluk (1989 Lázár Ervin 2025056, 29).

2a. vkinél alszik (szépítő) ’együtt hál vkivel, vmely idő(szako)t szeretkezve vkivel tölt’ ❖ [Az ügyvéd és a felesége] évek óta már csak névleg éltek hitvesi életet, az ügyvéd hetenként kétszer-háromszor aludt Irmánál, de amikor otthon ebédhez ült, egy hervadó asszony nagy fekete szeme tüzelt feléje (1918 Molnár Ferenc² 9453002, 89) | Szerelmes vagyok a feleségedbe […] Le fogok feküdni vele […] Ha akarod, hozzám költözik, ha akarod itt marad […] De hetente néhányszor nálam alszik (1983 Polgár András 1121003, 109) | Ott aludtál a Rózsinál, igaz? – mondta (vagy inkább sziszegte). – Te tiszta hülye vagy mondtam. – Elmentél kefélni a Hásszal, és még te játszod itt a sértettet (1989 Bólya Péter 1023008, 152).

2b. vkivel alszik (szépítő) ’ua.’ ❖ Magának szabad [átfogni a lányok derekát], tehet, amit akar… én tőlem elmehet vele aludni is… de ő neki nem szabad… az én hintámon nincs fogdosás (1909 Molnár Ferenc² 9453011, 12) | Mikor először aludt ezzel a lánnyal a harmadikemeleti szobában, nem tudta, hogy a gyönyörűségtől fáradtak-e el tagjai (1934 Szentkuthy Miklós 9664001, 56) | [Dragomán] azt a feladatot adta magának, hogy naponta fogjon egy új nőt, s tilos volt másodszor is ugyanazzal a nővel együtt aludnia (1989 Konrád György 9351006, 391).

3. (szépítő) ’〈ember, es. állat〉 holtan fekszik, nyugszik’ ❖ Póp [= Pope]! […] Az rkké-való idkbe aluszol (1772 Bessenyei György¹ ford.–Pope C1102, 97) | a’ kik aluſznak a’ földnek porában (1786 e. Szigeti György ford.–Pictet 7329001, 111) | alvó poraiban (1846 Jókai Mór C2246, 220) | Alusznak ők, a sok-sok ismeretlen a föld alatt, az édes föld alatt feszes, kemény vigyázz-ban és meredten (1912 Kosztolányi Dezső C2752, 136) | Aki alszik, aludjon, aki él az éljen (1916 Babits Mihály C0695, 233) | tört szárnyú madár volt egy macska gyomrában alszik (1964 Kassák Lajos 9314096, 29) | aludjon tested békességgel a sírban, és a nehéz kőlap könnyű legyen porodon (1976 Csorba Győző ford.–Janus Pannonius 9091072, 147).

4. (vál) ’Nyugalmi állapotban van v. nem működik, nem aktív.’

4a. ’〈személy(ek csoportja)〉 tétlen(ül vár), nem tevékeny’ ❖ mit csinálnak aluvó isteneitek, hogy egy úton nem vezérelnek benneteket? (1804 Bessenyei György¹ C1097, 82) | E sereg, mely, míg a harc folyt, El volt bujva vagy aludt, Igy zugott a diadalnál: Mi viseltünk háborut! (1848 Petőfi Sándor C3508, 77) | Negyvennyolcnak nagy idejében […] Nép volt az és nem rongyos horda, Az márciusban nem aludt (1907 Ady Endre C0537, 481) | Fájdalmas fél-századon át […] Lehelnek kürtje nem búgott föl, Az égen sem voltak jelek, Király sem küldött véres kardot, Aludt váróan a sereg (1912 Ady Endre C0536, 471) | Alusznak odabent a faluban? Vakaróznak? Hogy Mácsay úr azt teheti, amit akar? (1974 Dobozy Imre 9110001, 42) | a versenytársak sem alszanak (1998 Figyelő CD2601).

4b. ’〈terület, hely(iség), vidék a benne élő emberekkel〉 nem cselekszik, tespedt állapotban van’ ❖ kelj fel oh Jerusalem! […] Meddig fogsz még aludni? üdvödet Örök károdra meddig alszod el? (1857 Tárkányi Béla József 8465018, 167) | Alszik a falu, a téli Szeremle – Hejhó! jár-e a szekcsői komp? (1924 Babits Mihály CD01).

4c. ’〈természet, föld(terület), növény(zet) stb. kül. télen〉 nyugalomban van, szunnyad(ozik)’ ❖ A’ Tél álomhozó Italt ád itt a’ Gyönyörségeknek, a’ mellytl megréſzeglvén ezek, aluſznak e’ kies Ligetnek Kebelében, mind addig, míg a’ gyenge Levelek Szárnyaikon elhozzák a’ vídám Tavaſzt (1794 Kármán József² ford.–Pope 7165021, 113) | ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; […] Aludjál hát, szép természet, Csak aludjál reggelig (1848 Petőfi Sándor C3508, 200) | a bokrok rügyei még alszanak, őket nem csalja ki a verőfény (1899 Benedek Elek C0917, 12) | végigzendült-zúdult [Ábelnak] a szívén valami édes érzés, mint mikor a tavasz első meleg lehellete száll át a téli világon, és minden alvó virág megmozdul, fölébred (1907 Gárdonyi Géza C1819, 126) | Úgy a tél vége felé, január vagy február elején […] az új búza még a hó alatt aludt (1941 Veres Péter 9771013, 79) | Alszik a föld, hol gyökérbe-gumóba rejtve pihennek hosszu hetek óta a ciklámenek és az ibolyák, s kristály-tűk hullnak éjszakákon át (1961 Kónya Lajos 9352001, 51).

4d. ’〈természet(i jelenség)〉 nem változik, nyugszik, pihen’ ❖ Ime már a nap is tüzes szekerével A tengerbe merl meggyúlt tengelyével, Az egész természet mély álomban nyugszik, Egyedl az id soha nem aluszik (1772 Barcsay Ábrahám 7019025, 51) | Alszik az egész természet, csendes a falu, néma a tájék (1841 Vajda Péter 8504014, 148) | Mért nem keltek bőszült háborúra? Mit alusztok? lusta elemek! (1845 Petőfi Sándor C3506, 247) | tónak alvó tüköre (1875 Szász Károly² ford.–Goethe C3843, 117) | alszik körösleg a viszhang (1879 Szabó Dávid C3764, 14) | December bús szele Alszik ma valahol (1918 Juhász Gyula¹ C2454, 137) | A Kis-Duna aludt (1962 Keszi Imre 9329001, 9).

4e. (átv is) ’〈fény, tűz〉 nem világít, nem ég’ ❖ zápor módjára ment a’ golyóbis […] a’ Törökökre: kezdett ezeknek aludni a’ tüzök (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0171, 185) | fölébred, ha a tűz aludni készül, s újra felszítja azt (1881 Jókai Mór C2302, 7) | [Vannak csillagok,] miknek itt csak késett fényük évell, míg fáradt lángjaik már régen alszanak (1909 Babits Mihály C0695, 10) | fönt fáklya gyúl és fáklya alszik (1919 e. Ady Endre C0537, 273) | újra alszik a szabadság drága lángja! (1964 Hajdu Henrik ford.–Ibsen 9212003, 7).

4f. ’〈tárgy, eszköz, szerkezet〉 mozdulatlanul, (ki)használatlanul áll, nincs működésben’ ❖ Hanem az ellenség ágyuja sem alszik (1852 Arany János C0650, 68) | A bútorok aludtak a homályban (1924 Kosztolányi Dezső C2752, 273) | Elnémultak a gyárak, a gépek alszanak (1933 László Gyula² 9385005, 8).

5. (vál) ’〈érzelem, indulat stb.〉 lecsillapodott, elcsitult állapotban van’ ❖ Szívedbe rks reménység nyugoszik, Melly hogy ketsegtessen soha nem aluszik (1772 Bessenyei György¹ ford.–Pope C1102, 33) | Aludj mohon-ki-lobbant Hazafiság! (1819 Katona József C2502, 63) | Hugo […] akaratlanul is fellázítni akará [a nép] minden alvó indulatit (1840 Nagy Elek C3241, 61) | a még alvó szenvedélyt lángra lobbantotta (1868 Vértesi Arnold C4454, 171) | a kövi ember alvó ösztönei felébrednek, mikor a természetes világában találja magát (1902 Gárdonyi Géza C1829, 148) | Agyamban alszik gond, szitok (1922 Tóth Árpád C4230, 113) | a züllöttségben sem veszett ki a nő jobbik, igazi énje, […] lelkében csak alszik a szerelem (1975 Kroó György 1085001, 104).

6. (ritk) ’〈vmely ügy v. dolog〉 halasztódik, pihen’ ❖ Agesilausnak ſzabad akaratot adtak, hogy azon törvént vagy törllye-ki, vagy-is a’ helyett mást adgyon-ki; de  edgyiket ſem tselekedte, hanem nékiek így felelt: Szükſéges, hogy a’ törvények egy nap aludgyanak. És míglen a’ törvények aludtak, az alatt az Aſzſzonyok lúd mérge-is füstbe ment (1796 Gvadányi József ford.–Millot 7125024, 284) | az aszszonynak még ezen köz keresetbéli jussa-is függbe marad, nyugszik, st alszik (1798 Nánásy Benjámin C3301, 284) | Majdnem kilenc évig aludtak e versek [ti. Ady saját versei], a Budapesti Napló rázta föl őket (1906 Ady Endre 9003032, 111).

7. (/irod) ’〈folyadék, kül. tej(termék), ill. vér vegyi v. élettani hatásra〉 megkeményedik, kocsonyássá válik v. ilyen állapotban van’ ❖ Testén aluvó vér Gőze borong (1879 Szabó Dávid C3764, 116) | A folyosói polcon tej aludt [Józsika] számára a köcsögben, vagy borsodó várakozott rá egy füles kancsóban (1946 Ottlik Géza 9496004, 282) | homloka fölött […] vér aludt rövidrenyírt haja közé (1951 Sándor Kálmán 9583001, 10).

Ö: át~, bele~, el~, ki~, meg~, végig~, vissza~.

Fr: boldog, igaz, örök, téli.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, aluhatik, aluvó; ÚMTsz.

alszik tárgyatlan ige 19a1
aluszik 19a1 (rég v. nyj)
1. (tárgyragos határozóval is)
〈ember v. állat〉 az alvás állapotában van
[Bessenyey] még 40 zsupp szalmát is rendelt Munkácsra, hogy a császárral érkező nagy méltóságok és generalisok édesdeden alhassanak
(1772 Történelmi Tár)
[Barna Halil] mélyen aludt ’s az egész környék hallhatta, hogy alszik: Harsogva ’s felhorkant megakadt lélekzete néha, Mint a’ vadkanoké, borzasztó fúladozással
(1827 Vörösmarty Mihály)
Alszik a bogár a fűben; a madár az ákácfákon; alszik a nyúl a bokorban, pillangó a bogáncs-ágon; […] alszik ember, alszik állat
(1904 Gárdonyi Géza)
kapsz finom kakaót, aztán lefekszel és […] nagyot alszol
(1964 Domahidy Miklós)
szombat-vasárnap nyugodtan alhatnék tovább, de ugyanúgy felébredek, mint máskor
(1999 Magyar Hírlap)
1a.
〈terület, hely(ség), vidék a benne élő emberekkel, állatokkal együtt〉 álomba merült, az alvás állapotában van
az egéſz Sziget aluſzik
(1791 Sándor István)
Kivül az alvó táj oly hallgatag
(1871 e. Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.Moore)
a gyorsvonat ablakából látom feltünedezni a kis falukat, tanyákat, a mint ellapulva a sötétségben, csendesen alusznak
(1906 Krúdy Gyula)
alvó kisvárosi utcára
(1911 Krúdy Gyula)
A falvakban sötét és vak süket házak aludtak
(1927 Remenyik Zsigmond)
halálos csöndben alszik a környék, a kóbor kutyát se kergeti árnyéka!
(1941 Kis Ferenc)
1b. alszik vmire (vmennyit)
még átgondolja, későbbre halasztja, megfontolja a döntést (vmiről)
Széchenyi féltve ügyét […]aludjunk rá tisztelt urak!” kiálta a vita közé
(1851 Fáy András¹)
Erre azonban még alhatunk egyet, még többet is
(1882 Szathmáry Károly)
az ilyen fontos eltökélésre mindenkor jó egyet aludni
(1883 Bodon József)
meggondolta otthon, aludt rá egyet […] és belátja, hogy ötvenezer forintot nem ér meg
(1887 Mikszáth Kálmán)
Aludjunk egyet-kettőt rája, koma. Meggondolni való az efféle
(1914 Gárdonyi Géza)
Erre az intellektuális szalónra még alszunk egyet!
(1917 Herczeg Ferenc)
2. (átv is)
éjszakai pihenőjét tölti, hál, éjszakázik vhol, éjszakára vhol megszáll
[A szív] Márſnak, és Vénuſnak ölében aluſzik
(1772 Bessenyei György¹)
Az igaz tſendeſség Nem aluſzik ſoha virágos ágyadon
(1791 Kis János¹ ford.Lowth)
Hát aztán hol alszol, Guszti? Télen itt ezen a széken, vagy azon a lóczán. Nyáron az éggel takarózom s fejem alá huzom a földet, vigyorgá, a népszerü élczet idézve
(1877 Ágai Adolf)
És elment [a vén leány] lehajtott fejjel, itthagyva az asztalomon egy csipkedarabocskát, amit mint fiatal lánnyal hímeztettek vele a Ferenc József vánkosára, mikor utoljára aludt a király Szegeden
(1934 Móra Ferenc)
úgyszólván csak aludni járok haza
(1967 Örkény István)
megkérem valamelyik rokonomat, hadd aludjak náluk
(1989 Lázár Ervin)
2a. vkinél alszik (szépítő)
együtt hál vkivel, vmely idő(szako)t szeretkezve vkivel tölt
[Az ügyvéd és a felesége] évek óta már csak névleg éltek hitvesi életet, az ügyvéd hetenként kétszer-háromszor aludt Irmánál, de amikor otthon ebédhez ült, egy hervadó asszony nagy fekete szeme tüzelt feléje
(1918 Molnár Ferenc²)
Szerelmes vagyok a feleségedbe […] Le fogok feküdni vele […] Ha akarod, hozzám költözik, ha akarod itt marad […] De hetente néhányszor nálam alszik
(1983 Polgár András)
Ott aludtál a Rózsinál, igaz? – mondta (vagy inkább sziszegte). – Te tiszta hülye vagy mondtam. – Elmentél kefélni a Hásszal, és még te játszod itt a sértettet
(1989 Bólya Péter)
2b. vkivel alszik (szépítő)
ua.
Magának szabad [átfogni a lányok derekát], tehet, amit akar… én tőlem elmehet vele aludni is… de ő neki nem szabad… az én hintámon nincs fogdosás
(1909 Molnár Ferenc²)
Mikor először aludt ezzel a lánnyal a harmadikemeleti szobában, nem tudta, hogy a gyönyörűségtől fáradtak-e el tagjai
(1934 Szentkuthy Miklós)
[Dragomán] azt a feladatot adta magának, hogy naponta fogjon egy új nőt, s tilos volt másodszor is ugyanazzal a nővel együtt aludnia
(1989 Konrád György)
3. (szépítő)
〈ember, es. állat〉 holtan fekszik, nyugszik
Póp [= Pope]! […] Az rkké-való idkbe aluszol
(1772 Bessenyei György¹ ford.Pope)
a’ kik aluſznak a’ földnek porában
(1786 e. Szigeti György ford.Pictet)
alvó poraiban
(1846 Jókai Mór)
Alusznak ők, a sok-sok ismeretlen a föld alatt, az édes föld alatt feszes, kemény vigyázz-ban és meredten
(1912 Kosztolányi Dezső)
Aki alszik, aludjon, aki él az éljen
(1916 Babits Mihály)
tört szárnyú madár volt egy macska gyomrában alszik
(1964 Kassák Lajos)
aludjon tested békességgel a sírban, és a nehéz kőlap könnyű legyen porodon
(1976 Csorba Győző ford.Janus Pannonius)
4. (vál)
Nyugalmi állapotban van v. nem működik, nem aktív.
4a.
〈személy(ek csoportja) tétlen(ül vár), nem tevékeny
mit csinálnak aluvó isteneitek, hogy egy úton nem vezérelnek benneteket?
(1804 Bessenyei György¹)
E sereg, mely, míg a harc folyt, El volt bujva vagy aludt, Igy zugott a diadalnál: Mi viseltünk háborut!
(1848 Petőfi Sándor)
Negyvennyolcnak nagy idejében […] Nép volt az és nem rongyos horda, Az márciusban nem aludt
(1907 Ady Endre)
Fájdalmas fél-századon át […] Lehelnek kürtje nem búgott föl, Az égen sem voltak jelek, Király sem küldött véres kardot, Aludt váróan a sereg
(1912 Ady Endre)
Alusznak odabent a faluban? Vakaróznak? Hogy Mácsay úr azt teheti, amit akar?
(1974 Dobozy Imre)
a versenytársak sem alszanak
(1998 Figyelő)
4b.
〈terület, hely(iség), vidék a benne élő emberekkel〉 nem cselekszik, tespedt állapotban van
kelj fel oh Jerusalem! […] Meddig fogsz még aludni? üdvödet Örök károdra meddig alszod el?
(1857 Tárkányi Béla József)
Alszik a falu, a téli Szeremle – Hejhó! jár-e a szekcsői komp?
(1924 Babits Mihály)
4c.
〈természet, föld(terület), növény(zet) stb. kül. télen〉 nyugalomban van, szunnyad(ozik)
A’ Tél álomhozó Italt ád itt a’ Gyönyörségeknek, a’ mellytl megréſzeglvén ezek, aluſznak e’ kies Ligetnek Kebelében, mind addig, míg a’ gyenge Levelek Szárnyaikon elhozzák a’ vídám Tavaſzt
(1794 Kármán József² ford.Pope)
ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; […] Aludjál hát, szép természet, Csak aludjál reggelig
(1848 Petőfi Sándor)
a bokrok rügyei még alszanak, őket nem csalja ki a verőfény
(1899 Benedek Elek)
végigzendült-zúdult [Ábelnak] a szívén valami édes érzés, mint mikor a tavasz első meleg lehellete száll át a téli világon, és minden alvó virág megmozdul, fölébred
(1907 Gárdonyi Géza)
Úgy a tél vége felé, január vagy február elején […] az új búza még a hó alatt aludt
(1941 Veres Péter)
Alszik a föld, hol gyökérbe-gumóba rejtve pihennek hosszu hetek óta a ciklámenek és az ibolyák, s kristály-tűk hullnak éjszakákon át
(1961 Kónya Lajos)
4d.
〈természet(i jelenség) nem változik, nyugszik, pihen
Ime már a nap is tüzes szekerével A tengerbe merl meggyúlt tengelyével, Az egész természet mély álomban nyugszik, Egyedl az id soha nem aluszik
(1772 Barcsay Ábrahám)
Alszik az egész természet, csendes a falu, néma a tájék
(1841 Vajda Péter)
Mért nem keltek bőszült háborúra? Mit alusztok? lusta elemek!
(1845 Petőfi Sándor)
tónak alvó tüköre
(1875 Szász Károly² ford.Goethe)
alszik körösleg a viszhang
(1879 Szabó Dávid)
December bús szele Alszik ma valahol
(1918 Juhász Gyula¹)
A Kis-Duna aludt
(1962 Keszi Imre)
4e. (átv is)
〈fény, tűz〉 nem világít, nem ég
zápor módjára ment a’ golyóbis […] a’ Törökökre: kezdett ezeknek aludni a’ tüzök
(1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
fölébred, ha a tűz aludni készül, s újra felszítja azt
(1881 Jókai Mór)
[Vannak csillagok,] miknek itt csak késett fényük évell, míg fáradt lángjaik már régen alszanak
(1909 Babits Mihály)
fönt fáklya gyúl és fáklya alszik
(1919 e. Ady Endre)
újra alszik a szabadság drága lángja!
(1964 Hajdu Henrik ford.Ibsen)
4f.
〈tárgy, eszköz, szerkezet〉 mozdulatlanul, (ki)használatlanul áll, nincs működésben
Hanem az ellenség ágyuja sem alszik
(1852 Arany János)
A bútorok aludtak a homályban
(1924 Kosztolányi Dezső)
Elnémultak a gyárak, a gépek alszanak
(1933 László Gyula²)
5. (vál)
〈érzelem, indulat stb.〉 lecsillapodott, elcsitult állapotban van
Szívedbe rks reménység nyugoszik, Melly hogy ketsegtessen soha nem aluszik
(1772 Bessenyei György¹ ford.Pope)
Aludj mohon-ki-lobbant Hazafiság!
(1819 Katona József)
Hugo […] akaratlanul is fellázítni akará [a nép] minden alvó indulatit
(1840 Nagy Elek)
a még alvó szenvedélyt lángra lobbantotta
(1868 Vértesi Arnold)
a kövi ember alvó ösztönei felébrednek, mikor a természetes világában találja magát
(1902 Gárdonyi Géza)
Agyamban alszik gond, szitok
(1922 Tóth Árpád)
a züllöttségben sem veszett ki a nő jobbik, igazi énje, […] lelkében csak alszik a szerelem
(1975 Kroó György)
6. (ritk)
〈vmely ügy v. dolog〉 halasztódik, pihen
Agesilausnak ſzabad akaratot adtak, hogy azon törvént vagy törllye-ki, vagy-is a’ helyett mást adgyon-ki; de  edgyiket ſem tselekedte, hanem nékiek így felelt: Szükſéges, hogy a’ törvények egy nap aludgyanak. És míglen a’ törvények aludtak, az alatt az Aſzſzonyok lúd mérge-is füstbe ment
(1796 Gvadányi József ford.Millot)
az aszszonynak még ezen köz keresetbéli jussa-is függbe marad, nyugszik, st alszik
(1798 Nánásy Benjámin)
Majdnem kilenc évig aludtak e versek [ti. Ady saját versei], a Budapesti Napló rázta föl őket
(1906 Ady Endre)
7. (/irod)
〈folyadék, kül. tej(termék), ill. vér vegyi v. élettani hatásra〉 megkeményedik, kocsonyássá válik v. ilyen állapotban van
Testén aluvó vér Gőze borong
(1879 Szabó Dávid)
A folyosói polcon tej aludt [Józsika] számára a köcsögben, vagy borsodó várakozott rá egy füles kancsóban
(1946 Ottlik Géza)
homloka fölött […] vér aludt rövidrenyírt haja közé
(1951 Sándor Kálmán)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, aluhatik, aluvó; ÚMTsz.

Beállítások