aluvás (4A) l. alvás

alvás fn 4Aaluvás (rég)

1. ’az alszik igével kifejezett cselekvés v. történés’ ❖ [a selymes bogár] fenn-tartya fejét aluváſakor (1779 Baróti Szabó Dávid ford. 7021011, 174).

2. ’embernek v. állatnak az az időszaki állapota, amelyben a tudatos tevékenységek (nagyrészt) szünetelnek, a test nyugalomban van, pihen, a szervezet felfrissül’ ❖ egyszer midn alvásában lészen [a kígyó], rajta megyek, ’s szemeit ki vagdalom (1781 Patay Sámuel ford. C0710, 45) | Az aluvásban tudtunk kivl (hírünk nélkl) veszünk lélekzetet (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 32) | az alvás közönségesen nem előbb áll elő, mint midőn már a’ lábak megmelegedtek, ’s a’ kigőzölgés jobb folyamatban vagyon, mint egyébkor (1830 Zádor Elek ford.–Wigand 8532016, 24) | az alvás’ és ébrenség’ változékonysága (1839 Taubner Károly 8468003, 190) | Alvásban az indulatok csak a test helyzetében, lélekzés és lejtvényben tükröződnek (1861 Mátray Gábor 8300003, 93) | A macska is színleli az alvást, hogy a gazdasszonyt kijátsza [!], aki a tepsiben sistergő pecsenyére vigyáz (1903 Mikszáth Kálmán C3145, 312) | Mert mi az alvás? Az öntudat eloltása, minden belső és külső gondolati kényszer megszűnése (1925 Karinthy Frigyes 9309070, 45) | Abban az ellenőrizhetetlen, megállíthatatlan pillanatban, mikor az ébrenlét alvásba hajlik át, a hirtelen támadt csendben, valahol a végtelen távolságban – lelkének leglelkében – egy fuldokló segítségért kiáltozott (1941 Reichard Piroska 2041009, 555) | a mágikus és mitologikus gondolkodás archaikus maradványai ma is jelen vannak mindennapi életünkben: alváskor amikor az agykérgi szürkeállomány egy részének gátlása lehetővé teszi, hogy fejlődéstörténetileg ősibb képletek aktivizálódása mágikus és mitologikus gondolatformákkal telítse álmainkat (1981 Popper Péter 1122003, 126).

3. ’az ebben az állapotban töltött, rendsz. éjszakai pihenő’ ❖ Éjszakai aluvásra botsáttatnak (1784 Magyar Hírmondó C0272, 516) | térj aluvásra (1803 Édes Gergely C1541, 201) | A’ Napſzámos, munkára való ert ſzerez magának az alváſsal (1829 Márton István 8297003, 15) | Aztán rosz is, kivált gyereknek, az Alvás előtti vacsora, Mert tőle ördögökkel álmodik (1848 Petőfi Sándor C3508, 126) | nappali aluvásában (1915 Krúdy Gyula C2840, 483) | még karácson három alvás […] Végre az utolsó alvásból ébrednek [a gyerekek]. – Ma fog jönni? – Ma (1922 e. Gárdonyi Géza C1838, 6) | Tót […], amikor az első reggelen, másfél óra alvás után, többszöri szólongatás és rázás után kinyitotta a szemét, nyomott hangulatban, testben-lélekben összetörve meredt maga elé (1967 Örkény István 9500034, 198).

Sz: alvási.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; ÚMTsz.

aluvás lásd alvás
alvás főnév 4A
aluvás 4A (rég)
1.
az alszik igével kifejezett cselekvés v. történés
[a selymes bogár] fenn-tartya fejét aluváſakor
(1779 Baróti Szabó Dávid ford.)
2.
embernek v. állatnak az az időszaki állapota, amelyben a tudatos tevékenységek (nagyrészt) szünetelnek, a test nyugalomban van, pihen, a szervezet felfrissül
egyszer midn alvásában lészen [a kígyó], rajta megyek, ’s szemeit ki vagdalom
(1781 Patay Sámuel ford.)
Az aluvásban tudtunk kivl (hírünk nélkl) veszünk lélekzetet
(1803 Baróti Szabó Dávid)
az alvás közönségesen nem előbb áll elő, mint midőn már a’ lábak megmelegedtek, ’s a’ kigőzölgés jobb folyamatban vagyon, mint egyébkor
(1830 Zádor Elek ford.Wigand)
az alvás’ és ébrenség’ változékonysága
(1839 Taubner Károly)
Alvásban az indulatok csak a test helyzetében, lélekzés és lejtvényben tükröződnek
(1861 Mátray Gábor)
A macska is színleli az alvást, hogy a gazdasszonyt kijátsza [!], aki a tepsiben sistergő pecsenyére vigyáz
(1903 Mikszáth Kálmán)
Mert mi az alvás? Az öntudat eloltása, minden belső és külső gondolati kényszer megszűnése
(1925 Karinthy Frigyes)
Abban az ellenőrizhetetlen, megállíthatatlan pillanatban, mikor az ébrenlét alvásba hajlik át, a hirtelen támadt csendben, valahol a végtelen távolságban – lelkének leglelkében – egy fuldokló segítségért kiáltozott
(1941 Reichard Piroska)
a mágikus és mitologikus gondolkodás archaikus maradványai ma is jelen vannak mindennapi életünkben: alváskor amikor az agykérgi szürkeállomány egy részének gátlása lehetővé teszi, hogy fejlődéstörténetileg ősibb képletek aktivizálódása mágikus és mitologikus gondolatformákkal telítse álmainkat
(1981 Popper Péter)
3.
az ebben az állapotban töltött, rendsz. éjszakai pihenő
Éjszakai aluvásra botsáttatnak
(1784 Magyar Hírmondó)
térj aluvásra
(1803 Édes Gergely)
A’ Napſzámos, munkára való ert ſzerez magának az alváſsal
(1829 Márton István)
Aztán rosz is, kivált gyereknek, az Alvás előtti vacsora, Mert tőle ördögökkel álmodik
(1848 Petőfi Sándor)
nappali aluvásában
(1915 Krúdy Gyula)
még karácson három alvás […] Végre az utolsó alvásból ébrednek [a gyerekek]. – Ma fog jönni? – Ma
(1922 e. Gárdonyi Géza)
Tót […], amikor az első reggelen, másfél óra alvás után, többszöri szólongatás és rázás után kinyitotta a szemét, nyomott hangulatban, testben-lélekben összetörve meredt maga elé
(1967 Örkény István)
Sz: alvási
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások