ambivalencia fn 6A

1. ’kettős, ellentmondásos állapot v. jelleg’ ❖ Még nyilvánvalóbbá válik ez az ambivalencia (kétértékűség), ha megtudjuk, hogy a küszöb érintésének parancsa mellett ugyanannak tilalmát is megtaláljuk (1925 Róheim Géza 9571002, 164) | Ez okozza kapcsolatuk ambivalenciáját (1974 Pomogáts Béla 2049045, 90) | a helyzet ambivalenciáját tökéletesen sűrítő kifejezést költő találta ki (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (Pszich is) ’az az érzelmi állapot, amelyben ellentétes érzések egyidejűleg vannak jelen’ ❖ Németország ma legtöbbször az apa, kit gyűlölünk, imádunk a gyermek sajátos ambivalenciájával (1916 Sisa Miklós CD10) | akkor lép fel az a kínzó ambivalencia, hogy: el akarok szakadni tőle […] – de nem megy (1989 Polcz Alaine 1120003, 297) | erősödik velem kapcsolatos ambivalenciája is, vajon bízhat-e bennem (1991 Ingusz Iván 2035004, 196).

Vö. IdSz.

ambivalencia főnév 6A
1.
kettős, ellentmondásos állapot v. jelleg
Még nyilvánvalóbbá válik ez az ambivalencia (kétértékűség), ha megtudjuk, hogy a küszöb érintésének parancsa mellett ugyanannak tilalmát is megtaláljuk
(1925 Róheim Géza)
Ez okozza kapcsolatuk ambivalenciáját
(1974 Pomogáts Béla)
a helyzet ambivalenciáját tökéletesen sűrítő kifejezést költő találta ki
(2000 Magyar Hírlap)
2. (Pszich is)
az az érzelmi állapot, amelyben ellentétes érzések egyidejűleg vannak jelen
Németország ma legtöbbször az apa, kit gyűlölünk, imádunk a gyermek sajátos ambivalenciájával
(1916 Sisa Miklós)
akkor lép fel az a kínzó ambivalencia, hogy: el akarok szakadni tőle […] – de nem megy
(1989 Polcz Alaine)
erősödik velem kapcsolatos ambivalenciája is, vajon bízhat-e bennem
(1991 Ingusz Iván)
Vö. IdSz.

Beállítások