ámul ige 1a1

tn (tárgyragos határozóval is) ’nagyon csodálkozik (vmin)’ ❖ Zengedez e’ mellett több nyelv népe tsodádra […]. A’ nyereségek utánn indúlt Örményeken ámúlſz: Hogy torkok fúló hangozatoknak ered (1777 Révai Miklós 7283006, 19) | A kapitány ruháinak szabása Spanyol, de Frankhonban készült szövetje, A szép bibort híres Velencze adta, Ámúlva csüng a nézők szeme rajta (1865 Greguss Gyula ford.–Camões 8164003, 90) | Nagyot ámult Sándor (1899 Kiss Rezső C2707, 24) | Hallgattam a lombos fa leveleinek gyöngéd susogását, örvendeztem egy-egy madárnak a röptén, s ámultam a változatos sírköveken és fejfákon (1966 Tamási Áron 9701014, 64).

a. ts (ritk, irod) ’csodálatosnak tart, csodál vmit’ ❖ A szívünk, a lelkünk, a szemünk ámulja a harsanást, mely odakünn betölt teret, eget, mindent (1922 Révész Béla CD10) | S akik lelkeket küldenek a másvilágra ámulják az ő nyugalmukat a végső órán (1974 Nagy László² ford.–Zbigniew 2025032, 611).

b. tn ámul vmire (ritk, irod) ’bámulva rácsodálkozik vmire’ ❖ Nagymama az öreg székből sóhajtozott, kerek ókulárjai alól óriási szemekkel ámult e földi gonoszságra (1895 Malonyay Dezső 8292001, 72) | [a gyerek] némán, tátott szájjal ámult A túlvilági tündöklő csodákra (1929 Juhász Gyula¹ 9284678, 65) | Tubarózsás krinolinban jött a hold a rézhámorba. A fiú csak nézi, nézi. Ámul a fiú a holdra (1976 Nagy László² ford.–García Lorca 9473113, 5).

Ö: el~.

Sz: ámulta.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

ámul ige 1a1
tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
nagyon csodálkozik (vmin)
Zengedez e’ mellett több nyelv népe tsodádra […]. A’ nyereségek utánn indúlt Örményeken ámúlſz: Hogy torkok fúló hangozatoknak ered
(1777 Révai Miklós)
A kapitány ruháinak szabása Spanyol, de Frankhonban készült szövetje, A szép bibort híres Velencze adta, Ámúlva csüng a nézők szeme rajta
(1865 Greguss Gyula ford.Camões)
Nagyot ámult Sándor
(1899 Kiss Rezső)
Hallgattam a lombos fa leveleinek gyöngéd susogását, örvendeztem egy-egy madárnak a röptén, s ámultam a változatos sírköveken és fejfákon
(1966 Tamási Áron)
a. tárgyas (ritk, irod)
csodálatosnak tart, csodál vmit
A szívünk, a lelkünk, a szemünk ámulja a harsanást, mely odakünn betölt teret, eget, mindent
(1922 Révész Béla)
S akik lelkeket küldenek a másvilágra ámulják az ő nyugalmukat a végső órán
(1974 Nagy László² ford.Zbigniew)
b. tárgyatlan ámul vmire (ritk, irod)
bámulva rácsodálkozik vmire
Nagymama az öreg székből sóhajtozott, kerek ókulárjai alól óriási szemekkel ámult e földi gonoszságra
(1895 Malonyay Dezső)
[a gyerek] némán, tátott szájjal ámult A túlvilági tündöklő csodákra
(1929 Juhász Gyula¹)
Tubarózsás krinolinban jött a hold a rézhámorba. A fiú csak nézi, nézi. Ámul a fiú a holdra
(1976 Nagy László² ford.García Lorca)
Ö: elámul
Sz: ámulta
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások