anarchizmus fn 4Aanarkizmus

1. (Pol v. Tört) ’az államot és ált. az intézményesült politikai hatalmat, berendezkedést eredendően rossznak tartó, ezek megszüntetését v. megsemmisítését célzó, felsőbbség nélküli, önkéntes emberi együttélést hirdető politikai elmélet, ill. az ilyen állapot megteremtésére irányuló(, erőszakos eszközökkel élő) mozgalom’ ❖ jelenleg a rombolás tana, az anarchizmus mindenütt fölül kezd kerekedni az Internacionálé romjain (1883 A magyar munkásmozgalom története C4917, 462) | Az anarkizmus első, nyilvános fellépéseinek idejében kerülte az egyes emberek ellen irányuló merényleteket (1898 Mezőfi Vilmos 8309002, 25) | [Proudhon] a francia forradalom radikalizmusának fia és az anarchizmus atyja (1937 Iványi-Grünwald Béla CD42) | anarchizmus és marxizmus viszonyának tisztázására (1971 Ránki György CD30) | Az anarchizmus politikai ideológiaként a 18. század végén jelent meg Európában (1993 Molnár Máté CD17).

2. ’mindennemű (külső) hatalom, tekintély, rend elvetése, tagadása (mint ideológia, ill. felfogás, beállítottság)’ ❖ Ez a mindenáron érvényesülni akaró tehetségtelenség és anarchizmus, mely legújabban kultúrfilozófia címén terpeszkedik, karakterologiai tárgyalást hív ki (1944 Schütz Antal 9592001, 89) | a rendező tárgyilagos szenvtelensége, művészi anarchizmusa (1992 Báron György 2010006, 35) | [Őze Lajos] intenzív, sémáktól mentes színjátékában eredendő alkati anarchizmusa mutatkozott meg (1994 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz. anarchia; ÉKsz.; IdSz.

anarchizmus főnév 4A
anarkizmus 6A
1. (Pol v. Tört)
az államot és ált. az intézményesült politikai hatalmat, berendezkedést eredendően rossznak tartó, ezek megszüntetését v. megsemmisítését célzó, felsőbbség nélküli, önkéntes emberi együttélést hirdető politikai elmélet, ill. az ilyen állapot megteremtésére irányuló(, erőszakos eszközökkel élő) mozgalom
jelenleg a rombolás tana, az anarchizmus mindenütt fölül kezd kerekedni az Internacionálé romjain
(1883 A magyar munkásmozgalom története)
Az anarkizmus első, nyilvános fellépéseinek idejében kerülte az egyes emberek ellen irányuló merényleteket
(1898 Mezőfi Vilmos)
[Proudhon] a francia forradalom radikalizmusának fia és az anarchizmus atyja
(1937 Iványi-Grünwald Béla)
anarchizmus és marxizmus viszonyának tisztázására
(1971 Ránki György)
Az anarchizmus politikai ideológiaként a 18. század végén jelent meg Európában
(1993 Molnár Máté)
2.
mindennemű (külső) hatalom, tekintély, rend elvetése, tagadása (mint ideológia, ill. felfogás, beállítottság)
Ez a mindenáron érvényesülni akaró tehetségtelenség és anarchizmus, mely legújabban kultúrfilozófia címén terpeszkedik, karakterologiai tárgyalást hív ki
(1944 Schütz Antal)
a rendező tárgyilagos szenvtelensége, művészi anarchizmusa
(1992 Báron György)
[Őze Lajos] intenzív, sémáktól mentes színjátékában eredendő alkati anarchizmusa mutatkozott meg
(1994 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. anarchia; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások