andalgó mn-i ign, mn és fn (vál)

I. mn-i ign → andalog.

II. mn 17A

1. ’lassú, lomha, komótos’ ❖ A’ gondnak tulajdonítják andalgó lépésimet (1789 Mindenes Gyűjtemény C0366, 402) | [a selyem- vagy szőrszalonka] andalgóbb repülésű (1829 Pák Dienes 8346010, 183) | álmosító vagy andalgó mesemondás (1922 Krúdy Gyula CD10).

2. ’révedező, merengő, ábrándozó (hangulatú)’ ❖ maga viselete pedig hideg és andalgo (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel C0805, 254) | [a szobalány] uraasszonya zengő lágy hangján valami andalgó oláh dallamot kezdett el dudolni (1860 Jókai Mór C2253, 391) | andalgó tájképeit (1925 Krúdy Gyula C2840, 524) | Andalgó angyal (1998 Magyar Hírlap CD09).

III. fn 1A

1. (tulajdonnévszerűen is) (Tánc) ’a magyaros műtáncok lassú, sétáló jellegű része, fajtája, tétele’ ❖ néhány lépés andalgó (1854 Szathmáry Károly C3869, 54) | a nagy márványteremben a tűzvérű fiatalság járta a czigányzene mellett az andalgót (1886 Jókai Mór C2334, 135) | A leányka szemérmesen járta vele az andalgót (1920–1921 Gárdonyi Géza C1841, 309).

1a. (tulajdonnévszerűen is) (Zene) ’ennek a táncnak a szabad ritmusú, érzelmes előadásmódú zenéje’ ❖ e’ hangműben minden tánczszakasz, tárgyának megfelelően, külön névvel bélyegezteték; az első: andalgó (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, Tárca, 15) | a prímások királya […] kezdte el játszani kedvenc magyar hallgatóit, andalgóit, toborzóit, csárdásait, ugrósait (1943 Tersánszky Józsi Jenő C4122, 112) | [a korhű hangszereken] megszólaló tánctételeket hallgatva szinte megelevenedik szemünk előtt a reformkori Magyarország színes forgataga […]. Az Első magyar társastáncban a nyitó Andalgót Lelkes, Toborzó, Ömledező és Kézfogó követi (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (ritk, Irodt) ’három hosszú szótagból álló versláb; molosszus’ ❖ molossus, andalgó (1863 Szász Károly² C3822, 37) | Három taguak [ti. verslábak]: […] andalgó (molossus): boldogság (1870 Névy László 8334005, 89) | molosszus andalgó − − − (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

Vö. ÉrtSz.; TESz. andalodik; ÉKsz.

andalgó melléknévi igenév, melléknév és főnév (vál)
I. melléknévi igenévandalog
II. melléknév 17A
1.
lassú, lomha, komótos
A’ gondnak tulajdonítják andalgó lépésimet
(1789 Mindenes Gyűjtemény)
[a selyem- vagy szőrszalonka] andalgóbb repülésű
(1829 Pák Dienes)
álmosító vagy andalgó mesemondás
(1922 Krúdy Gyula)
2.
révedező, merengő, ábrándozó (hangulatú)
maga viselete pedig hideg és andalgo
(1775 Báróczi Sándor ford.Marmontel)
[a szobalány] uraasszonya zengő lágy hangján valami andalgó oláh dallamot kezdett el dudolni
(1860 Jókai Mór)
andalgó tájképeit
(1925 Krúdy Gyula)
Andalgó angyal
(1998 Magyar Hírlap)
III. főnév 1A
1. (tulajdonnévszerűen is) (Tánc)
a magyaros műtáncok lassú, sétáló jellegű része, fajtája, tétele
néhány lépés andalgó
(1854 Szathmáry Károly)
a nagy márványteremben a tűzvérű fiatalság járta a czigányzene mellett az andalgót
(1886 Jókai Mór)
A leányka szemérmesen járta vele az andalgót
(1920–1921 Gárdonyi Géza)
1a. (tulajdonnévszerűen is) (Zene)
ennek a táncnak a szabad ritmusú, érzelmes előadásmódú zenéje
e’ hangműben minden tánczszakasz, tárgyának megfelelően, külön névvel bélyegezteték; az első: andalgó
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
a prímások királya […] kezdte el játszani kedvenc magyar hallgatóit, andalgóit, toborzóit, csárdásait, ugrósait
(1943 Tersánszky Józsi Jenő)
[a korhű hangszereken] megszólaló tánctételeket hallgatva szinte megelevenedik szemünk előtt a reformkori Magyarország színes forgataga […]. Az Első magyar társastáncban a nyitó Andalgót Lelkes, Toborzó, Ömledező és Kézfogó követi
(1999 Magyar Hírlap)
2. (ritk, Irodt)
három hosszú szótagból álló versláb; molosszus
molossus, andalgó
(1863 Szász Károly²)
Három taguak [ti. verslábak]: […] andalgó (molossus): boldogság
(1870 Névy László)
molosszus andalgó − − −
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
Vö. ÉrtSz.; TESz. andalodik; ÉKsz.

Beállítások