ángy fn 3A (rendsz. birtokszóként) (/nyj)

1. ’〈megszólításként is:〉 a testvérbáty felesége 〈az öcs szempontjából〉’ ❖ Édes ángyom, ezer s ezer jót ohajtok! […] Ne sirj koszorudért, amellyet leteszel, Mert e veszteségen egy hiv szivet veszel (1778 Ányos Pál CD01) | Patay András megnyerte már a’ dispensatiót [= felmentést], hogy az Ángyát Özv. Patay Józsefnét elvehesse (1804 Kazinczy Ferenc C2556, 206) | [Sándor] olyan nagyon hasonlít a bátyjához, hogy a távolban még az ángya is elnézte az urának (1882 Jókai Mór CD18) | [Tót Jóska] csak az ő [Juli] ángyát szereti ma is, akit János bátyja elvett, mig Tót Jóska odavót (1912 Móricz Zsigmond C3224, 139).

1a. ’〈megszólításként is:〉 vkinek (magánál) idősebb sógornője’ ❖ mély alázatossággal jött, az Angyom Királyné Kléopátra, az Anyám és magam kezeinek tsokolására (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0810, 13) | Buda nője messze kitárt karral Fogadá vendégét nagy csók-zivatarral; Ilda is ángyának örvend vala szintén (1862–1863 Arany János C0639, 65) | [az áspiskígyó-balladában] a bajba jutott leány kéri apját, anyját, testvéreit (esetleg ángyát, sógorát) […], hogy segítsen rajta (1982 NéprajziLex. CD47).

2. ’〈megszólításként is:〉 idősebb asszonyrokon, kül. nagybácsi felesége’ ❖ eggy Örökség által, a’ mellyet eggy öreg Ángya hagyott reá, [a férfi] megmenekedett … [a] Szkségtl (1794 Uránia C0420, 6) | Patrua: Atyám Testvérének Felesége, vagy Ángyom (1806 Ottlik Dániel C3373, 118) | Ha valaki megházasodott, a testvérek és unokatestvérek attól kezdve „bátyámnak, ángyomnak és nénémnek” szólították (2000 Magyar néprajz CD47).

ÖE: ~asszony.

Vö. CzF. ~, sógorasszony; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

ángy főnév 3A (rendsz. birtokszóként) (/nyj)
1.
〈megszólításként is:〉 a testvérbáty felesége 〈az öcs szempontjából〉
Édes ángyom, ezer s ezer jót ohajtok! […] Ne sirj koszorudért, amellyet leteszel, Mert e veszteségen egy hiv szivet veszel
(1778 Ányos Pál)
Patay András megnyerte már a’ dispensatiót [= felmentést], hogy az Ángyát Özv.özvegy Patay Józsefnét elvehesse
(1804 Kazinczy Ferenc)
[Sándor] olyan nagyon hasonlít a bátyjához, hogy a távolban még az ángya is elnézte az urának
(1882 Jókai Mór)
[Tót Jóska] csak az ő [Juli] ángyát szereti ma is, akit János bátyja elvett, mig Tót Jóska odavót
(1912 Móricz Zsigmond)
1a.
〈megszólításként is:〉 vkinek (magánál) idősebb sógornője
mély alázatossággal jött, az Angyom Királyné Kléopátra, az Anyám és magam kezeinek tsokolására
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Buda nője messze kitárt karral Fogadá vendégét nagy csók-zivatarral; Ilda is ángyának örvend vala szintén
(1862–1863 Arany János)
[az áspiskígyó-balladában] a bajba jutott leány kéri apját, anyját, testvéreit (esetleg ángyát, sógorát) […], hogy segítsen rajta
(1982 NéprajziLex.)
2.
〈megszólításként is:〉 idősebb asszonyrokon, kül. nagybácsi felesége
eggy Örökség által, a’ mellyet eggy öreg Ángya hagyott reá, [a férfi] megmenekedett … [a] Szkségtl
(1794 Uránia)
Patrua: Atyám Testvérének Felesége, vagy Ángyom
(1806 Ottlik Dániel)
Ha valaki megházasodott, a testvérek és unokatestvérek attól kezdve „bátyámnak, ángyomnak és nénémnek” szólították
(2000 Magyar néprajz)
ÖE: ángyasszony
Vö. CzF. ~, sógorasszony; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások