apodiktikus mn 15A

1. (Fil is) ’logikai szükségszerűségen alapuló, megcáfolhatatlan, kétségbevonhatatlan 〈állítás, ítélet〉, ill. ilyen ítéleten, bizonyításon alapuló 〈meggyőződés, tudás stb.〉’ ❖ az egyes intézkedések hatásáról még senki apodiktikus bizonyságot nem szerezhetett magának (1846 Eötvös József 8126042, 50) | A földterület a civilizáció szolgálatában áll, az államhatalom feladata a civilizáció terjesztése. Ez az apodiktikus igazság a gyarmatosításnak jogalapja (1896 PallasLex. CD02) | [a kérdezés] nem igényli az abszolútum feltételezését, sem pedig egy apodiktikus, propozicionalista [= logikai ítéletként kimondható] tudásnak a fogalmát (1991 Tarnay László 2028017, 155).

2. ’határozott, ellentmondást nem tűrő, kategorikus 〈állítás, ill. parancs〉’ ❖ Majd meglássátok, hogy egyszer Bánffy után ő veszi át a miniszterelnökséget. – Nem vállalja – felelte apodiktikus hangon egy komoly arcú államférfi (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | nem annyira az isten lényegének kutatása az arcátlanság, hanem az a megállapítás, bizonyos embereknek az az apodiktikus kijelentése, hogy az isten ilyen, vagy olyan: s ez ellen nincsen apelláta! (1917 Móricz Zsigmond CD10) | Török Sophie nemrégiben apodiktikusan állást foglalt a vers belső valóságának követelménye mellett (1934 Rédey Tivadar CD10) | apodiktikusnak érződő megállapítások (1962 Veres Péter 9771018, 54) | De térjünk a dolgozatom elején tett apodiktikus kijelentésemhez, hogy ti. semmiféle malom nincs a pokolban (1987–1988 Martinkó András 2019005, 633).

2a. (Vall) ’ilyen módon megfogalmazott, ilyen igénnyel fellépő 〈jog(szabály), törvény〉’ ❖ apodiktikus jogot (1989 HaagLex. ford. CD1208) | Az apodiktikus törvény (parancs) feltétel nélküli parancs, szemben az emberi együttélést szabályozó ún. kazuisztikus törvényekkel (1993–1995 BibliaiLex. CD1207) | Nem Istennek az ember iránti bizalma fejeződik itt ki [ti. a Tízparancsolatban], hanem a parancs, ill. tiltás legszigorúbb formája, mely éppen az ún. apodiktikus parancsokra jellemző (1993–1995 BibliaiLex. CD1207) | Az [áldozati kultuszra vonatkozó] isteni parancs apodiktikus és kazuisztikus [= esethez kötött, feltételes érvényű] formulában egyformán elhangzott (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

Vö. IdSz.

apodiktikus melléknév 15A
1. (Fil is)
logikai szükségszerűségen alapuló, megcáfolhatatlan, kétségbevonhatatlan 〈állítás, ítélet〉, ill. ilyen ítéleten, bizonyításon alapuló 〈meggyőződés, tudás stb.〉
az egyes intézkedések hatásáról még senki apodiktikus bizonyságot nem szerezhetett magának
(1846 Eötvös József)
A földterület a civilizáció szolgálatában áll, az államhatalom feladata a civilizáció terjesztése. Ez az apodiktikus igazság a gyarmatosításnak jogalapja
(1896 PallasLex.)
[a kérdezés] nem igényli az abszolútum feltételezését, sem pedig egy apodiktikus, propozicionalista [= logikai ítéletként kimondható] tudásnak a fogalmát
(1991 Tarnay László)
2.
határozott, ellentmondást nem tűrő, kategorikus 〈állítás, ill. parancs〉
Majd meglássátok, hogy egyszer Bánffy után ő veszi át a miniszterelnökséget. – Nem vállalja – felelte apodiktikus hangon egy komoly arcú államférfi
(1895 Mikszáth Kálmán)
nem annyira az isten lényegének kutatása az arcátlanság, hanem az a megállapítás, bizonyos embereknek az az apodiktikus kijelentése, hogy az isten ilyen, vagy olyan: s ez ellen nincsen apelláta!
(1917 Móricz Zsigmond)
Török Sophie nemrégiben apodiktikusan állást foglalt a vers belső valóságának követelménye mellett
(1934 Rédey Tivadar)
apodiktikusnak érződő megállapítások
(1962 Veres Péter)
De térjünk a dolgozatom elején tett apodiktikus kijelentésemhez, hogy ti.tudniillik semmiféle malom nincs a pokolban
(1987–1988 Martinkó András)
2a. (Vall)
ilyen módon megfogalmazott, ilyen igénnyel fellépő 〈jog(szabály), törvény〉
apodiktikus jogot
(1989 HaagLex. ford.)
Az apodiktikus törvény (parancs) feltétel nélküli parancs, szemben az emberi együttélést szabályozó ún.úgynevezett kazuisztikus törvényekkel
(1993–1995 BibliaiLex.)
Nem Istennek az ember iránti bizalma fejeződik itt ki [ti. a Tízparancsolatban], hanem a parancs, ill.illetve tiltás legszigorúbb formája, mely éppen az ún.úgynevezett apodiktikus parancsokra jellemző
(1993–1995 BibliaiLex.)
Az [áldozati kultuszra vonatkozó] isteni parancs apodiktikus és kazuisztikus [= esethez kötött, feltételes érvényű] formulában egyformán elhangzott
(1995 Jubileumi kommentár)
Vö. IdSz.

Beállítások