apol ts ige 1a (rég)

1. (átv is)(ölelve, dédelgetve) csókol vkit, vmit’ ❖ Apolom Ölelem. tsókolom, apolgatom (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, 205) | ’s a’ földnek gyenge virágit, … kellemetes zefirek langy szellőcskékkel apolták (1822 e. Verseghy Ferenc C0032, 270) | A gyermeket kifejti bölcsejébül, Karjára vészi, búsan, reszketeg, Apolja csókkal (1881 Széchy Károly C3905, 52) | jöve az Sátán ágyasa, az Éjnek szaka, fráter Dónáld sikamla be az fráter Mauros cellájába, apolá őt két orcáján nagy lágysággal, s testének hosszat simogatásokat tőn (1911 Laczkó Géza CD10).

2. ’gondoz vkit, gondot visel vkire’ ❖ Isméred Amort! Gyermek ; De, ha akar, hamar megnő; Bimbó ő; de ha lányi kéz Apolja, ’s ha szeme rá néz, Édes hevével kezének, Piros fénnyével szemének Tövisses rózsa lesz egybe (1830 Szőke József 8454009, 24) | félt, kevésbbé fog öreg napjaiban apolva lenni (1843 Récsi Emil ford.–Sand 8389005, 101) | csak menni s üreges sebünket Kitátva hagyni, lepje csak a por S Istent keresni: Nagy Bírót, ki büntet S bús keresőt ki anyaként apol (1923 József Attila CD01).

2a. ’tisztán, rendben tart, gondoz vmit’ ❖ Hébe égi balzsamommal Apolá szépségedet; A’ Grátziák fájdalommal Törölgették könnyedet (1802 Csokonai Vitéz Mihály 7069045, 5) | Istenem, minden lánynak Tenger a baja. Nincs fején, bár mint apolja, Ollyan sok haja (1844 Vajda Péter C4665, 192).

3. (ritk) ’〈indulatot, érzelmet〉 őriz, fenntart’ ❖ a’ jövevény ellen haragot kezdettek apolni (1805 Verseghy Ferenc CD01).

J: ápol.

Vö. CzF. apol²; TESz. ápol; ÉKsz.; ÚMTsz.

apol tárgyas ige 1a (rég)
1. (átv is)
(ölelve, dédelgetve) csókol vkit, vmit
Apolom Ölelem. tsókolom, apolgatom
(1779 Baróti Szabó Dávid)
’s a’ földnek gyenge virágit, … kellemetes zefirek langy szellőcskékkel apolták
(1822 e. Verseghy Ferenc)
A gyermeket kifejti bölcsejébül, Karjára vészi, búsan, reszketeg, Apolja csókkal
(1881 Széchy Károly)
jöve az Sátán ágyasa, az Éjnek szaka, fráter Dónáld sikamla be az fráter Mauros cellájába, apolá őt két orcáján nagy lágysággal, s testének hosszat simogatásokat tőn
(1911 Laczkó Géza)
2.
gondoz vkit, gondot visel vkire
Isméred Amort! Gyermek ; De, ha akar, hamar megnő; Bimbó ő; de ha lányi kéz Apolja, ’s ha szeme rá néz, Édes hevével kezének, Piros fénnyével szemének Tövisses rózsa lesz egybe
(1830 Szőke József)
félt, kevésbbé fog öreg napjaiban apolva lenni
(1843 Récsi Emil ford.Sand)
csak menni s üreges sebünket Kitátva hagyni, lepje csak a por S Istent keresni: Nagy Bírót, ki büntet S bús keresőt ki anyaként apol
(1923 József Attila)
2a.
tisztán, rendben tart, gondoz vmit
Hébe égi balzsamommal Apolá szépségedet; A’ Grátziák fájdalommal Törölgették könnyedet
(1802 Csokonai Vitéz Mihály)
Istenem, minden lánynak Tenger a baja. Nincs fején, bár mint apolja, Ollyan sok haja
(1844 Vajda Péter)
3. (ritk)
〈indulatot, érzelmet〉 őriz, fenntart
a’ jövevény ellen haragot kezdettek apolni
(1805 Verseghy Ferenc)
J: ápol
Vö. CzF. apol²; TESz. ápol; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások