aposztrofál² ts ige 1a

1. (odafordulva hozzá) megszólít vkit’ ❖ engem mintha mi intimje volnék, még sans façon [= fesztelenül] tegezett is és igy apostrophált: „járhat fejed bármikép ügyes komédiás […]” (1857 Széchenyi István CD1501) | Az Eötvös által aposztrofált miniszterek […] egymás után adták meg a választ (1887 Mikszáth Kálmán CD04) | Kedves Karinthy, ne csodálkozzék, hogy visszavonultságomból így egyszerre a nyilvánosság előtt aposztrofálom Önt (1924 Ferenczi Sándor 9147002, 72) | Utolsó munkájának utolsó szavaiban édesanyját, hazáját és az Istent aposztrofálja (1937 Pável Ágoston CD10).

1a. ’〈megjegyzést, célzást stb.〉 vkinek szán, címez’ ❖ Krénfy úr erősen aposztrofálva mondá ez utóbbi szavakat, egyenesen Illés grófhoz fordulva (1856 Jókai Mór CD18) | – Ez egy becsületes idegen hivatalnok, aki a kötelességét teljesíti. – Az „idegen” szó nekem volt aposztrofálva? (1891 Jókai Mór CD18).

2. ’vmiként, vminek nevez, mond, ill. vhogyan említ vkit, vmit’ ❖ Ha ezen becsületes polgártársunknak orra bepamutozását ajánljuk remediumul [= orvosságként, ellenszerként], miként fog ő bennünket apostrophálni? (1848 Életképek C0107, 209) | úgy érzem, jogom van gúnyosan aposztrofálni azokat az irányokat, amelyek ifjuságom büszke hóbortjai voltak (1931 Németh László² 9485027, 60) | Más népek himnuszai, adventi énekei is aposztrofálják ugyan hajnalnak Máriát (1974 Dömötör Tekla 1039003, 169) | „tanulógyárnak” aposztrofált iskolák (1992 Hortobágyi Katalin 2050011, 75).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

aposztrofál² tárgyas ige 1a
1.
(odafordulva hozzá) megszólít vkit
engem mintha mi intimje volnék, még sans façon [= fesztelenül] tegezett is és igy apostrophált: „járhat fejed bármikép ügyes komédiás […]
(1857 Széchenyi István)
Az Eötvös által aposztrofált miniszterek […] egymás után adták meg a választ
(1887 Mikszáth Kálmán)
Kedves Karinthy, ne csodálkozzék, hogy visszavonultságomból így egyszerre a nyilvánosság előtt aposztrofálom Önt
(1924 Ferenczi Sándor)
Utolsó munkájának utolsó szavaiban édesanyját, hazáját és az Istent aposztrofálja
(1937 Pável Ágoston)
1a.
〈megjegyzést, célzást stb.〉 vkinek szán, címez
Krénfy úr erősen aposztrofálva mondá ez utóbbi szavakat, egyenesen Illés grófhoz fordulva
(1856 Jókai Mór)
– Ez egy becsületes idegen hivatalnok, aki a kötelességét teljesíti. – Az „idegen” szó nekem volt aposztrofálva?
(1891 Jókai Mór)
2.
vmiként, vminek nevez, mond, ill. vhogyan említ vkit, vmit
Ha ezen becsületes polgártársunknak orra bepamutozását ajánljuk remediumul [= orvosságként, ellenszerként], miként fog ő bennünket apostrophálni?
(1848 Életképek)
úgy érzem, jogom van gúnyosan aposztrofálni azokat az irányokat, amelyek ifjuságom büszke hóbortjai voltak
(1931 Németh László²)
Más népek himnuszai, adventi énekei is aposztrofálják ugyan hajnalnak Máriát
(1974 Dömötör Tekla)
„tanulógyárnak” aposztrofált iskolák
(1992 Hortobágyi Katalin)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások