apoteózis fn 4A

1. (Mit v. Tört v. Műv) ’〈kül. az antikvitásban:〉 halandó személy (halál utáni) istenülése, istenné válása v. istenítése, istenné nyilvánítása, ill. ennek kül. képzőművészeti megjelenítése, ábrázolása’ ❖ világosan hitték ’s tanították ſokan a’ Pogányok között a’ léleknek halhatatlanſágát. Említi a’ többek között Ciceró, hogy ezt nyilván meg lehetne mutatni a’ léleknek a’ ditssſégre, és az Istenné lehet tétettetésre (Apotheosisra) vágyakodó kívánſágából (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252018, 84) | a későbbi, elfajult korban élő emberek is részesültek apotheosisban; először a spartai Lysander, kinek az Αιγος ποταμοι-nál vivott csata után, mint istennek, oltárt emeltek, áldoztak (1902 ÓkoriLex. CD28) | [az emlékoszlopon] az elülső oldalon Antoninusnak és nejének, Faustinának apotheosisa, két szomszédos oldalon a császár temetésekor tartott lovasparádé látható reliefben (1911 RévaiNagyLex. C5697, 707) | A babilóni özönvíztörténet a főhősnek az apoteózisával, halhatatlanná válásával végződik (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

2. (Műv v. Zene is) ’〈a barokk kortól:〉(jelentős, nagy hatású) személy(iség)ek, ill. (magasztos, fennkölt) események, jelenségek, dolgok (fel)magasztalása, (meg)dicsőítése, ill. ezt (sajátos művészi eszközökkel) ábrázoló, kifejező mű(alkotás)’ ❖ Be sok érdemes Férjfi minden végső megtiszteltetés nélkűl múl ki közűlűnk: Ellenben sokat, kik egy szives könyt sem érdemelnek, apotheosissal szállitnak földbe (1809 Vitkovics Mihály C2559, 408) | [e színmű] a hazafias áldozatkészség apoteózisa (1882 Beöthy Zsolt C1021, 176) | [Veronese] Velence apoteózisa [című műve], a világ legszebb allegoriai mennyezetképeinek egyike (1897 PallasLex. CD02) | Az ösztönök, a szabad élet apoteózisa (1906 Juhász Gyula¹ 9284835, 95) | a latin oratórium szinte tudatosan határolja el magát a vallásos tárgyu operától vagy az olyan latinnyelvü szcénikus-allegorikus müvektől, mint Kapsberger Apoteózisa Loyolai szt. Ignác és Xavéri szt. Ferenc tiszteletére) (1930 ZeneiLex. CD49) | Azt a kettősséget, amely II. József alakját körülvette, jól példázza, hogy az egyik legszebb apoteózist a halála után Péczely József protestáns lelkipásztor írta róla (1992 Németh G. Béla CD17).

2a. (Szính) ’〈kül. a barokkban:〉 színművek (zenével kísért) ünnepélyes zárójelenete, amelyben a darab főhőse(i) megdicsőül(nek)’ ❖ Mintegy a nézői izgalom feloldására szolgálnak az állóképek és a tablós beállítások – ilyen az első és a második felvonás vége, a fogolycsere jelenete, Buda ostromának tablója és a magyarok diadalát jelképező görögtüzes záró apoteózis (1981 Kerényi Ferenc 1077002, 277).

2b. (Tánc)(klasszikus) balett (vmely részének) zárójelenete’ ❖ A fából faragott királyfi (Táncjáték egy felvonásban) […] Ötödik tánc (Nagy balett és apotheosis) (1912 Balázs Béla CD10).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

apoteózis főnév 4A
1. (Mit v. Tört v. Műv)
〈kül. az antikvitásban:〉 halandó személy (halál utáni) istenülése, istenné válása v. istenítése, istenné nyilvánítása, ill. ennek kül. képzőművészeti megjelenítése, ábrázolása
világosan hitték ’s tanították ſokan a’ Pogányok között a’ léleknek halhatatlanſágát. Említi a’ többek között Ciceró, hogy ezt nyilván meg lehetne mutatni a’ léleknek a’ ditssſégre, és az Istenné lehet tétettetésre (Apotheosisra) vágyakodó kívánſágából
(1788 Őri Fülep Gábor ford.Pictet)
a későbbi, elfajult korban élő emberek is részesültek apotheosisban; először a spartai Lysander, kinek az Αιγος ποταμοι-nál vivott csata után, mint istennek, oltárt emeltek, áldoztak
(1902 ÓkoriLex.)
[az emlékoszlopon] az elülső oldalon Antoninusnak és nejének, Faustinának apotheosisa, két szomszédos oldalon a császár temetésekor tartott lovasparádé látható reliefben
(1911 RévaiNagyLex.)
A babilóni özönvíztörténet a főhősnek az apoteózisával, halhatatlanná válásával végződik
(1995 Jubileumi kommentár)
2. (Műv v. Zene is)
〈a barokk kortól:〉 (jelentős, nagy hatású) személy(iség)ek, ill. (magasztos, fennkölt) események, jelenségek, dolgok (fel)magasztalása, (meg)dicsőítése, ill. ezt (sajátos művészi eszközökkel) ábrázoló, kifejező mű(alkotás)
Be sok érdemes Férjfi minden végső megtiszteltetés nélkűl múl ki közűlűnk: Ellenben sokat, kik egy szives könyt sem érdemelnek, apotheosissal szállitnak földbe
(1809 Vitkovics Mihály)
[e színmű] a hazafias áldozatkészség apoteózisa
(1882 Beöthy Zsolt)
[Veronese] Velence apoteózisa [című műve], a világ legszebb allegoriai mennyezetképeinek egyike
(1897 PallasLex.)
Az ösztönök, a szabad élet apoteózisa
(1906 Juhász Gyula¹)
a latin oratórium szinte tudatosan határolja el magát a vallásos tárgyu operától vagy az olyan latinnyelvü szcénikus-allegorikus müvektől, mint Kapsberger Apoteózisa Loyolai szt.Szent Ignác és Xavéri szt.Szent Ferenc tiszteletére)
(1930 ZeneiLex.)
Azt a kettősséget, amely II. József alakját körülvette, jól példázza, hogy az egyik legszebb apoteózist a halála után Péczely József protestáns lelkipásztor írta róla
(1992 Németh G. Béla)
2a. (Szính)
〈kül. a barokkban:〉 színművek (zenével kísért) ünnepélyes zárójelenete, amelyben a darab főhőse(i) megdicsőül(nek)
Mintegy a nézői izgalom feloldására szolgálnak az állóképek és a tablós beállítások – ilyen az első és a második felvonás vége, a fogolycsere jelenete, Buda ostromának tablója és a magyarok diadalát jelképező görögtüzes záró apoteózis
(1981 Kerényi Ferenc)
2b. (Tánc)
(klasszikus) balett (vmely részének) zárójelenete
A fából faragott királyfi (Táncjáték egy felvonásban) […] Ötödik tánc (Nagy balett és apotheosis)
(1912 Balázs Béla)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások