apuka fn 6A

1. (kissé biz v. kedvesk) ’〈az apa megnevezéseként gyermekéhez való viszonyában, ill. megszólításaként kül. gyermeke részéről〉’ ❖ Nézd apukám itt van a Mária-érem (1892 Bodnár Gáspár C1125, 39) | ez mindnyájatokkal így volt, kérdezzétek csak meg a ti anyukátoktól és apukátoktól (1939 Török Sándor 1157001, 36) | Apuka, apuka – mondta bizalmaskodva a sofőr –, jobb lett volna a kismamát idejében idehozni, ha előtte is beteg volt (1960 Kamondy László 9300003, 183) | Zoltánka nyakamba ugrott. – Te is velünk jössz, apuka? (1964 Cseres Tibor 9088001, 115) | irodalomdolgozat felett görnyedő anyukák és matekfeladaton izzadó apukák egyaránt bizalommal fordulnak a közhasznú információs szolgálathoz (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) ’〈férj megszólításaként v. megnevezéseként a felesége részéről〉’ ❖ Lencsi: (elmosolyodik): Hát mondd, apukám, igazán szebb az én vállam, mint az övé? (Megcsókolja.) Sokat szenvedtél, te szegény ember! Nagyon meggyötört az az asszony! (1917 Herczeg Ferenc 9241029, 69) | Mi van apukám, valami érdekes? – kérdezte a felesége (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. (kül. egysz 1. sz-ű birt szjellel) (biz) ’〈(fiatal) férfi (lekezelő) megszólításaként〉’ ❖ Kinéztem a legszelídebb képűt (valamivel idősebbnek látszott nálam), és megszólítottam nagyon udvariasan: – Kérem szépen, tessék nekem megmondani, hol lehet kapni újságot? Végigmért: – Micsoda újságot, apukám? (1913 Babits Mihály CD10) | Én már nem dőlök be – az van, öregem – ami van, az van – hiába a nagy szöveg, bazmeg – látom, még a keményebb nevelők is be vannak szarva, apukám, és nem mernek ám akármit akárkivel – hát velem se lehet már mindent (1986 Spiró György 1143003, 468) | Végigkarikáztam egy párszor a falun, hogy mit szólnak hozzá a többiek. Tetszett-tetszett, de hogy miért csináltam, sajnálatomra senki nem jött rá. Hát, apukáim, mondtam, elárulom, de csak ha tudtok titkot tartani (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz. apa; ÉKsz.; ÚMTsz.

apuka főnév 6A
1. (kissé biz v. kedvesk)
〈az apa megnevezéseként gyermekéhez való viszonyában, ill. megszólításaként kül. gyermeke részéről〉
Nézd apukám itt van a Mária-érem
(1892 Bodnár Gáspár)
ez mindnyájatokkal így volt, kérdezzétek csak meg a ti anyukátoktól és apukátoktól
(1939 Török Sándor)
Apuka, apuka – mondta bizalmaskodva a sofőr –, jobb lett volna a kismamát idejében idehozni, ha előtte is beteg volt
(1960 Kamondy László)
Zoltánka nyakamba ugrott. – Te is velünk jössz, apuka?
(1964 Cseres Tibor)
irodalomdolgozat felett görnyedő anyukák és matekfeladaton izzadó apukák egyaránt bizalommal fordulnak a közhasznú információs szolgálathoz
(1995 Magyar Hírlap)
1a. (egysz 1. sz-ű birt szjellel)
〈férj megszólításaként v. megnevezéseként a felesége részéről〉
Lencsi: (elmosolyodik): Hát mondd, apukám, igazán szebb az én vállam, mint az övé? (Megcsókolja.) Sokat szenvedtél, te szegény ember! Nagyon meggyötört az az asszony!
(1917 Herczeg Ferenc)
Mi van apukám, valami érdekes? – kérdezte a felesége
(1995 Magyar Hírlap)
2. (kül. egysz 1. sz-ű birt szjellel) (biz)
(fiatal) férfi (lekezelő) megszólításaként〉
Kinéztem a legszelídebb képűt (valamivel idősebbnek látszott nálam), és megszólítottam nagyon udvariasan: – Kérem szépen, tessék nekem megmondani, hol lehet kapni újságot? Végigmért: – Micsoda újságot, apukám?
(1913 Babits Mihály)
Én már nem dőlök be – az van, öregem – ami van, az van – hiába a nagy szöveg, bazmeg – látom, még a keményebb nevelők is be vannak szarva, apukám, és nem mernek ám akármit akárkivel – hát velem se lehet már mindent
(1986 Spiró György)
Végigkarikáztam egy párszor a falun, hogy mit szólnak hozzá a többiek. Tetszett-tetszett, de hogy miért csináltam, sajnálatomra senki nem jött rá. Hát, apukáim, mondtam, elárulom, de csak ha tudtok titkot tartani
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. apa; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások