aranyszájú mn 1A4 (tulajdonnév részeként is) (vál)

’az ékesszólás képességével bíró 〈személy〉’ ❖ amint aranyszáju szent János mondja (1778–1781 Révai Miklós 7283021, 19) | Mózes polgári és erkölcsi szónok volt, Áront aranyszájúnak, két élőtőrnek [!] nevezék (1845 Palkovics Antal 8350005, 162) | Úgy beszél kend, mint egy aranyszájú pap (1934 Kemény János¹ 9319001, 87) | nincs az az aranyszájú szónok, aki rábírhatná őket [ti. az embereket], hogy következetesen, pontosan föladjanak havonta egy csekket, amit nem muszáj (1998 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

aranyszájú melléknév 1A4 (tulajdonnév részeként is) (vál)
az ékesszólás képességével bíró 〈személy〉
amint aranyszáju szent János mondja
(1778–1781 Révai Miklós)
Mózes polgári és erkölcsi szónok volt, Áront aranyszájúnak, két élőtőrnek [!] nevezék
(1845 Palkovics Antal)
Úgy beszél kend, mint egy aranyszájú pap
(1934 Kemény János¹)
nincs az az aranyszájú szónok, aki rábírhatná őket [ti. az embereket], hogy következetesen, pontosan föladjanak havonta egy csekket, amit nem muszáj
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások