árbocfa fn 6A (rég)

1. (Hajó) ’hajóárboc’ ❖ A’ szél […] mind nagyobb […] iszonyatossággal sivöltgetvén, […] az árbótz-fát ketté törte (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 196) | Szibiriába akarok indúlni, egy kormány, és árbutzfa nélkl-való Hajon (1807 Vályi Klára C4340, 3) | Az árboczfa hajladozott, recsegett a rettentő nyomástól, melylyel a szél a vitorlát duzzasztá (1892 e. Törs Kálmán C4320, 3).

1a. ’oszlop, függőleges gerenda v. (fából készült) rúd’ ❖ Egy nagy árbotz-fa nyúlik ki [a torony fedeléből] (1807 Farkas Ferenc ford. C1695, 38) | Első gondja volt, hogy sátora elébe Árbocfát emeljen fürge ácsok népe; Azután a roppant uj zászlót kibonták S kötelen a magas ösztörűre [= karóra] vonták (1853–1855 Arany János CD01) | Én is felütöttem a magam sátrát, árbocfájára felaggattam egypár képet (1920 Laczkó Géza CD10) | Hazánkban különösen kedveltek voltak a toronytest középtengelyébe épített árbocfára támaszkodó, rendkívül magas toronysisakok (1979 NéprajziLex. CD47).

2. ’árboc készítésére alkalmas, árbocnak való fa(törzs)’ ❖ (Segenbaum) Arbotzfa (1788 Harmincadi rendtartás C2813, 225) | a növényzet csak egyetlenegy fából áll, a mely pedig szintén csak árboczfa (1876 Hevesi Lajos C2087, 112) | Árbocfa az erdei fenyő, ha törzse különösen szép, sudár és fája finom, egyenes rostszálu, szilárd és rugalmas (1893 PallasLex. CD02) | [a lucfenyő] egyenes és ágatlan törzse igen becses hasító- és hangszerfát szolgáltat, s hogy e törzseket, mint árboczfákat, a tengerészek is nagyra becsűlik (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

Sz: árbocfás.

Vö. CzF.; SzT.; ÚMTsz.

árbocfa főnév 6A (rég)
1. (Hajó)
A’ szél […] mind nagyobb […] iszonyatossággal sivöltgetvén, […] az árbótz-fát ketté törte
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Szibiriába akarok indúlni, egy kormány, és árbutzfa nélkl-való Hajon
(1807 Vályi Klára)
Az árboczfa hajladozott, recsegett a rettentő nyomástól, melylyel a szél a vitorlát duzzasztá
(1892 e. Törs Kálmán)
1a.
oszlop, függőleges gerenda v. (fából készült) rúd
Egy nagy árbotz-fa nyúlik ki [a torony fedeléből]
(1807 Farkas Ferenc ford.)
Első gondja volt, hogy sátora elébe Árbocfát emeljen fürge ácsok népe; Azután a roppant uj zászlót kibonták S kötelen a magas ösztörűre [= karóra] vonták
(1853–1855 Arany János)
Én is felütöttem a magam sátrát, árbocfájára felaggattam egypár képet
(1920 Laczkó Géza)
Hazánkban különösen kedveltek voltak a toronytest középtengelyébe épített árbocfára támaszkodó, rendkívül magas toronysisakok
(1979 NéprajziLex.)
2.
árboc készítésére alkalmas, árbocnak való fa(törzs)
(Segenbaum) Arbotzfa
(1788 Harmincadi rendtartás)
a növényzet csak egyetlenegy fából áll, a mely pedig szintén csak árboczfa
(1876 Hevesi Lajos)
Árbocfa az erdei fenyő, ha törzse különösen szép, sudár és fája finom, egyenes rostszálu, szilárd és rugalmas
(1893 PallasLex.)
[a lucfenyő] egyenes és ágatlan törzse igen becses hasító- és hangszerfát szolgáltat, s hogy e törzseket, mint árboczfákat, a tengerészek is nagyra becsűlik
(1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Sz: árbocfás
Vö. CzF.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások